Ha valaki először hallja az önkéntesség szót, lehet, hogy az jut eszébe, hogy fizetés nélkül, ingyen kell dolgoznia. Azonban, ha egyszer valóban kipróbálja, hamar megérti, hogy az önkéntesség másról szól: az életet ismeri meg jobban általa! Mi is erre a következtetésre jutottunk a Krisna-völgyi Búcsúban való önkénteskedésünk során.
A Búcsú három napján az Öko-völgy Alapítvány sátrában vártuk az érdeklődőket, ahol rövid kérdőívek kitöltése révén a gyakorlatban azonnal alkalmazható, a környezettudatos életmódhoz kapcsolódó praktikákkal ismerkedhettek meg . A kérdőívek kitöltését egy poszterrel jutalmaztuk, amelyen részletes életvezetési tanácsok találhatók az ökologikus életmóddal kapcsolatban. Kellemes csalódások értek bennünket a vendégekkel való beszélgetések során: kiderült, hogy sokan odafigyelnek az életmódjukra, és tanítják a gyermekeiket is a környezettudatosságra.
Az Alapítvány sátrában, és az annak helyet adó mintegy egy hektáros Ökoportán kívül még számtalan program várta az érdeklődőket: miután kisvasúttal körutazást tettek a Völgyben…
kedvükre válogathattak a különböző vásárfiákból, felölthették magukra a Krisna-völgyben élők hagyományos öltözékét, megtekinthették a Tehénvédelmi Központot…
a kertészetet, a templomot, részt vehettek egy hagyományos esküvőn, és a gyerekek folklór előadásán is.
Az itt élő bhakták (Krisna-tudatú hívők) minden látogatóval kedvesen és mosolyogva beszéltek, és ez a lelkesedés és kitartás minket is megfogott.
Az önkénteskedés ideje alatt rengeteget tanultunk, és nem csak az itt élő bhaktákkal, de sok idelátogatóval is megismerkedhettünk. Önkéntesként az előkészületek és a Búcsú ideje alatt belülről is megismerhettük Krisna-völgyet (úgy, ahogyan egy Búcsúba látogató nem ismerhetné meg).
A három nap alatt a bhaktáktól nyugalmat és kedvességet, az idelátogató emberektől pedig nyitottságot tanultunk.
– Kálmán Nikoletta és Kun Róbert –
hallgatók, Szent István Egyetem, Gödöllő
One thought to “Élményeink a Krisna-völgyi Búcsúban”
Tisztelt Ökovölgy!
Kedves Önkéntesek és Rendezők, Tudósítók!
Meghatódva néztem filmjüket, értesítésüket.
Tudom, hogy a búcsú kialakult időpontján a kedvemért nem lehet változtatni.
Felmerült bennem, hogy a Német országban élő unoká(i)mat is elvinném egy alkalommal, mondjuk 2017-ben.
Mivel ott az év folyamán több iskolaszünet van, a tanítás vége, illetve bizonyítványosztás július utolsó napjára esik.
Talán egyszer kivételt tehetnének, és a külföldi diákok is megtekinthetnék ezt a kivételes életmódot bemutató ünnepség sorozatot.
Jövőre igyekszem én is személyesen részt venni. Addig is mindent köszönök. Jó egészséget kívánok, sok örömöt és sikert minden vonalon, minden Érintettnek!
Tisztelettel: Ilonka