Egy (félig kezdő) biokertész pár naplója VI.
Ahogyan arról a közelmúltban már a párom is beszámolt, 4 nagy gyümölcsfánkból 3 olyan öreg, mint az országút. A fáknak azonban van egy nagy szerencséje: ha még nem túl betegek, akkor egy jól időzített és szakszerű téli metszéssel megifjíthatók. Figyelem! Bár a kép rémisztő, a művelet mégsem tekinthető pusztán brutális csonkolásnak…

Egyik szilvafánk nagyon beteg.  Az erős visszametszés esély neki az életre

Andris elmesélte, hogy amikor egyetemista korában metszeni járt, akkor időnként kínos  helyzetek alakultak ki, amikor a tulaj meglátta évek óta megszokott kusza, félig halott gyümölcsfáján az ifjító metszés eredményét. Többen megfogadták, hogy soha többé nem bízzák meg ugyanezt a kertészt… Nyáron pedig – a szép új növekményt, később pedig a gazdagabb, szebb termést látva – felsóhajtottak: na, azért mégsem sikerült annak a csirkefogónak teljesen tönkretennie a fáimat!

Hát bizony, a látszat csal. Páromtól megtudtam, hogy a fák gyökérzete arányosan alakul a lombkorona méretével, és hát a metszés a gyökereket nem érinti. Így a fa tavasszal, a korábbiakhoz hasonló lelkesedéssel szívja fel a vizet és a tápanyagokat, aminek következtében komoly számú új hajtásmennyiséget produkál. És a kertészek esetenként épp erre játszanak.
Persze, itt is hangsúlyozni kell a szakértelmet. Talán a gyümölcsfák metszése az a kertészeti művelet, ami a legkevésbé sajátítható el pusztán könyvekből. Az ifjító metszésen kívül megkülönböztetünk például koronaalakító metszést, termőre metszést, zöld metszést…

Hogy az adott fának épp mire van szüksége, ahhoz bizony gyakorlott szem és némi stratégikus gondolkodásmód szükségeltetik.  Nem is beszélve arról, hogy fajonként is más és más módon kell válogatni a levágandó ágak közül, vagy megválasztani a megfelelő időpontot.
Andristól megtudtam, hogy – példának okáért – a diófákat augusztus végétől szeptember közepéig  metszik, mert ebben az időszakban kevésbé erős a dió nedvfolyása, mint máskor (a kifolyó fa-nedveken többféle kórokozó – pl.  a pisztricgomba is megtelepedhet).

A fák után következett az ún. bogyós gyümölcsű cserjék metszése, amikben – az előző lakók jóvoltából – bővelkedik kertünk. Andris itt szinte minden fajnál más-más metszési módot alkalmazott.

Például a fekete ribizli az egyéves vesszőkön terem. Az idős (5-6 éves) vesszőket tőből kivágtuk, a többit meghagytuk. A piros ribiszke viszont a 2-3. éves részeken hozza a termést. Itt az öreg, sűrűn elágazó részeket nemcsak tőből lehet kivágni, hanem a vesszőket is vissza lehet kurtítani. A törzses köszmétéink szintén jó kondiban vannak (egyébként ők tényleg nem bírják a túl erős metszést), itt – akárcsak a ribiszkéknél a keresztben nőtt és a sűrítő vesszőket távolítottuk el. Ilyenkor metszik le a beteg, sérült vesszőket is, de nálunk ilyenek szerencsére nem voltak.

Kertész-párom ránézésre meglehetősen kíméletlenül bánt el a tüskétlen szederrel: minden egy  évnél idősebb hajtást tőből kivágott. Sajnos a vesszők évjárata nem szerepel az „alvázukon” , de ahogy néztem, tényleg megkülönböztethetők , mert a tavalyelőtti hajtások elágazóak – ezeken volt a termés tavaly. A tövenként meghagyott 4-6 hosszú vessző végét óvatosan rácsavartuk a felettük (lazán) feszülő drótokra.

A málnánál a letermett (tavalyelőtti) vesszők szintén elágaznak, ezeket kivágtuk. Figyelem, az elágazások nem tévesztendőek össze az elszáradt levélnyél maradványokkal! Mivel a málna és a szeder félcserjék (télen visszafagy a hajtásaik felső, még kevésbé fásodott része), levágtuk a megmaradó hajtásaik csúcsát.

A homoktöviseinket kicsit megritkítottuk -durva töviseik miatt később úgysem lehet majd hozzájuk férni. Az ördögcérnát (lícium) ugyancsak kordába szorítottuk, túlburjánzó, rendkívül hosszú, és a földre hajolva legyökerező hajtásait visszavágtuk, csak néhányat hagytunk meg, felfuttatva a drótokra. Áfonya, arónia, fanyarka is él nálunk. Levágtuk a túlságosan sűrítő és a keresztben vagy befelé növő hajtásaikat.

Már nem marad más hátra, mint szurkolni öreg szilvafánknak és a kajszinak, melyek sajnos erősen el vannak gombásodva, nem is beszélve az egyéb kártevőkről. Így esetükben lehet, hogy még a szakszerű metszés sem tesz csodát. Kiderül pár hónap múlva, hogyan reagálnak.

Mindenkit üdvözöl:
Szilvia

Hozzászólások (3) / “Fa-ifjítás”