Hozzászólás: Végzetes húsevés? http://okovolgy.hu/vegzetes-huseves/ Mon, 30 Jan 2012 15:46:40 +0000 hourly 1 http://wordpress.org/?v=3.0 Liet http://okovolgy.hu/vegzetes-huseves/comment-page-1/#comment-886 Liet Sun, 15 Aug 2010 21:25:28 +0000 http://okovolgy.hu/?p=1348#comment-886 A nyugati civilizáció húsmániája valóban szörnyű. Teljes kilendült a mértéktelenség felé. Elvesztette kapcsolatát a lényekkel akiknek húsát elfogyasztja. A civilizációs gépezet megteremti a lehetőséget, hogy úgy együk meg holt élőlények testét, hogy eszünkbe se jusson, azok valaha éltek, mozogtak, szenvedtek vagy boldogok voltak esetleg fájdalmat éreztek. Már fel sem tűnink, micsoda álszentség napjában többször húst enni, de a vértől riadtan elfordulni. Arról már nem is beszélve, hányan lennének képesek akár csak egy nyulat agyonütni, megnyúzni vagy éppen egy tyúk nyakát elvágni és megkopasztani. A májkrém meg a szalámi ugyanakkor nélkülözhetetlen. Az élet tisztelete már csak nyomokban él. Az emberek többségének semmi kapcsolata nincs már az állatokkal. Nem örül születésüknek, nem nézi elégedetten ahogy nőnek, fejlődnek, nem aggódik ha betegek, nem szorul össze a gyomra ha szenvedni látja őket, s nem fáj neki ha elpusztulnak. Kapcsolat, érzelem és tisztelet nélkül feléli anyagi testüket. S itt most nem a húsevésben van a hiba, a fő baj, hogy lelketlenül, lelketlenné tápláljuk, formáljuk testünket. Nagyon sok időn keresztül ez másképp volt. Az embert mindennapjaiban seregnyi állat vette körül. Háziállatok. Együtt, egymásért léteztek. Az állatok feladták vad szabadságukat, az ember menedéket adott nekik. Az egyed jobb esélyekkel indul az életben, a faj pedig biztosabban fennmarad. Cserébe az életükről nem az éhhalál, a vadon ragadozói, vagy betegségek döntenek, hanem az ember. Ezáltal évezredeken át formálja őket. A vér s a halál csak egy része a szövetségnek. Éppen úgy ahogy a gondoskodás, odafigyelés, öröm, és aggodalom. Mert ha ez utóbbiakat megéli az ember, ahogy megszületnek és felnőnek állatai, amikor vérüket veszi, az már valóban áldozat lesz. Tisztelni fogja a testükből készült ételt, mert látja benne az életet. Amit napjaink civilizációjában az állatokkal teszünk elfogadhatatlan. De nem szabad, hogy a szélsőség elvakítson bennünket. Ezért született ez a bejegyzés. A fenti cikk állításai bizonyára mind helytállóak..., egy dolog hiányzik csak. Amikor azt írja "állattartás", előle kifelejti, hogy _iparszerű_, _nagyüzemi_, _intenzív_. Mert Krisna-völgy tehenészetéből is felszabadul némi metán s mégsem kell aggódni emiatt. Hiszen más a mérték. A mi gazdaságunkban például a lovak, tehenek, juhok egész évben kinn legelnek a szabadban. Takarmányköltség, szállítási költség, illetve energiabefektetés, illetve szennyezés nincs. Isznak a patakból, esőből, harmatból. Télen kapnak csak szénát és szemestakarmányt amit nem Braziliából hanem 1,5 km távolságból származik. A legelő páratlan fajgazdagságú élőhely. Menedéket nyújt számtalan, növénynek, rovarnak, emlősnek, madárnak amelyek már-már végzetesen visszaszorultak az iparszerű tájhasználat következtében. A szántó ahol például - a vegetariánusoknak nagyon fontos - gabonafélék teremnek, gyakorlatilag egy sivatag. A (nem túl távoli)jövőbe tekintve, amikor nem áll majd rendelkezésünkre a kőolaj és földgáz, az állattartás jelentősége jelentősen megnövekszik. Mondhatni szinte ez az egyetlen út a túléshez. Olaj és gáz nélkül nincs műtrágya amely nélkül a végletekig kimerített talaj nem terem már. Nincsennek növényvédő szerek, amelyek elpusztíthatnák a hatalmas egybefüggő táblákon szaporodó kártevőket. Nem működnek a gépek amelyekkel művelhetnénk a földet vagy szállítanánk a termést vagy az élelmiszert. A nyersanyagok ipari feldolgozása élelmiszerré sem működhet tovább. Így hatalmas területek szabadulnak fel. Ezeken egy lehetőség van valamiképpen élelmet termelni,... ez pedig a legeltetés. Az állatokra a gépek hiányából adódóan is nagy szükség van. A természet remélhetőleg elindul a gyógyulás útján. Több (tíz)ezer ével visszavetve ahhoz képes amilyen viszonylag háborítatlan formájában a Kárpát-medencében, úgy 500 évvel ezelőtt volt. Ilyen időtávban visszanézve a múltba a gazdálkodást a legeltető állattartás, halászat, gyümölcsészet határozza meg. A szántóterületek aránya csekély. Azt gondolom ebbe az irányba érdemes indulni. Ma az országban az állatartást csaknem felszámolták. E két dolog miatt az állatállomány csökkentéséről írni - ahogy a fenti cikkben is olvasható, meggondolatlanság. Az állattartás lelketlen húsgyártásként való bemutatása pedig még jobban eltávolítja az embereket ettől az életformától, így bizonyos szinten az élettől magától. Átérzem a Krisna-hívők ellenszenvét az ipari hústermeléssel szemben. Mégsem gondolom azt, hogy ez elegendő ok legyen az állatartással kapcsolatos demagógiára. Nem szabad az állatartásról formált képet csak és kizárólag az iparszerű termelésre szűkíteni. Erre a krisna-völgyi tehénvédelem jó példa. Ugyanakkor nem értem, hogy miért kell démonizálni bárminemű gazdálkodási módot ahol állatok vére folyhat. A tehenek esetén a nem ölés elve egészen jól alkalmazható. Bár azért vannak kétségeim, hogy a gazdaság tud-e ennyi ökörnek munkát adni. Fejni meg csak jó volna. Szaporább, vagy nagyobb számban tartott állatok esetén ez a módszer nem kivitelezhető. Egy fejős juhászatban például, 100 jól tartott, egészséges anya kb 120 bárányt hoz világra évente. A kosokat nem lehet szekér elé fogni. A juhokon kívül pedig számtalan állat van még amely hozzátartozik e tájhoz. Az ember velük együttműködve töltheti be szerepét. Megteremteni a lehetőséget az élet legkülönbözőbb formáinak kibontakozásához. Ezt pedig csakis tehenekre alapozni nem lehet. Remélem a Krisna-tudatú Hívők Közössége is túllép egyszer a fekete-fehér, jó-rossz végletes hangsúlyozásán és beilleszkedik új Otthonába. Üdvözlettel Sind Liet Interior A nyugati civilizáció húsmániája valóban szörnyű. Teljes kilendült a mértéktelenség felé. Elvesztette kapcsolatát a lényekkel akiknek húsát elfogyasztja. A civilizációs gépezet megteremti a lehetőséget, hogy úgy együk meg holt élőlények testét, hogy eszünkbe se jusson, azok valaha éltek, mozogtak, szenvedtek vagy boldogok voltak esetleg fájdalmat éreztek. Már fel sem tűnink, micsoda álszentség napjában többször húst enni, de a vértől riadtan elfordulni. Arról már nem is beszélve, hányan lennének képesek akár csak egy nyulat agyonütni, megnyúzni vagy éppen egy tyúk nyakát elvágni és megkopasztani. A májkrém meg a szalámi ugyanakkor nélkülözhetetlen. Az élet tisztelete már csak nyomokban él. Az emberek többségének semmi kapcsolata nincs már az állatokkal. Nem örül születésüknek, nem nézi elégedetten ahogy nőnek, fejlődnek, nem aggódik ha betegek, nem szorul össze a gyomra ha szenvedni látja őket, s nem fáj neki ha elpusztulnak. Kapcsolat, érzelem és tisztelet nélkül feléli anyagi testüket. S itt most nem a húsevésben van a hiba, a fő baj, hogy lelketlenül, lelketlenné tápláljuk, formáljuk testünket.
Nagyon sok időn keresztül ez másképp volt. Az embert mindennapjaiban seregnyi állat vette körül. Háziállatok. Együtt, egymásért léteztek. Az állatok feladták vad szabadságukat, az ember menedéket adott nekik. Az egyed jobb esélyekkel indul az életben, a faj pedig biztosabban fennmarad. Cserébe az életükről nem az éhhalál, a vadon ragadozói, vagy betegségek döntenek, hanem az ember. Ezáltal évezredeken át formálja őket. A vér s a halál csak egy része a szövetségnek. Éppen úgy ahogy a gondoskodás, odafigyelés, öröm, és aggodalom. Mert ha ez utóbbiakat megéli az ember, ahogy megszületnek és felnőnek állatai, amikor vérüket veszi, az már valóban áldozat lesz. Tisztelni fogja a testükből készült ételt, mert látja benne az életet.
Amit napjaink civilizációjában az állatokkal teszünk elfogadhatatlan. De nem szabad, hogy a szélsőség elvakítson bennünket. Ezért született ez a bejegyzés. A fenti cikk állításai bizonyára mind helytállóak…, egy dolog hiányzik csak. Amikor azt írja “állattartás”, előle kifelejti, hogy _iparszerű_, _nagyüzemi_, _intenzív_.
Mert Krisna-völgy tehenészetéből is felszabadul némi metán s mégsem kell aggódni emiatt. Hiszen más a mérték. A mi gazdaságunkban például a lovak, tehenek, juhok egész évben kinn legelnek a szabadban. Takarmányköltség, szállítási költség, illetve energiabefektetés, illetve szennyezés nincs. Isznak a patakból, esőből, harmatból. Télen kapnak csak szénát és szemestakarmányt amit nem Braziliából hanem 1,5 km távolságból származik. A legelő páratlan fajgazdagságú élőhely. Menedéket nyújt számtalan, növénynek, rovarnak, emlősnek, madárnak amelyek már-már végzetesen visszaszorultak az iparszerű tájhasználat következtében. A szántó ahol például – a vegetariánusoknak nagyon fontos – gabonafélék teremnek, gyakorlatilag egy sivatag.
A (nem túl távoli)jövőbe tekintve, amikor nem áll majd rendelkezésünkre a kőolaj és földgáz, az állattartás jelentősége jelentősen megnövekszik. Mondhatni szinte ez az egyetlen út a túléshez. Olaj és gáz nélkül nincs műtrágya amely nélkül a végletekig kimerített talaj nem terem már. Nincsennek növényvédő szerek, amelyek elpusztíthatnák a hatalmas egybefüggő táblákon szaporodó kártevőket. Nem működnek a gépek amelyekkel művelhetnénk a földet vagy szállítanánk a termést vagy az élelmiszert. A nyersanyagok ipari feldolgozása élelmiszerré sem működhet tovább.
Így hatalmas területek szabadulnak fel. Ezeken egy lehetőség van valamiképpen élelmet termelni,… ez pedig a legeltetés. Az állatokra a gépek hiányából adódóan is nagy szükség van.
A természet remélhetőleg elindul a gyógyulás útján. Több (tíz)ezer ével visszavetve ahhoz képes amilyen viszonylag háborítatlan formájában a Kárpát-medencében, úgy 500 évvel ezelőtt volt.
Ilyen időtávban visszanézve a múltba a gazdálkodást a legeltető állattartás, halászat, gyümölcsészet határozza meg. A szántóterületek aránya csekély. Azt gondolom ebbe az irányba érdemes indulni. Ma az országban az állatartást csaknem felszámolták. E két dolog miatt az állatállomány csökkentéséről írni – ahogy a fenti cikkben is olvasható, meggondolatlanság. Az állattartás lelketlen húsgyártásként való bemutatása pedig még jobban eltávolítja az embereket ettől az életformától, így bizonyos szinten az élettől magától.
Átérzem a Krisna-hívők ellenszenvét az ipari hústermeléssel szemben. Mégsem gondolom azt, hogy ez elegendő ok legyen az állatartással kapcsolatos demagógiára. Nem szabad az állatartásról formált képet csak és kizárólag az iparszerű termelésre szűkíteni. Erre a krisna-völgyi tehénvédelem jó példa. Ugyanakkor nem értem, hogy miért kell démonizálni bárminemű gazdálkodási módot ahol állatok vére folyhat. A tehenek esetén a nem ölés elve egészen jól alkalmazható. Bár azért vannak kétségeim, hogy a gazdaság tud-e ennyi ökörnek munkát adni. Fejni meg csak jó volna. Szaporább, vagy nagyobb számban tartott állatok esetén ez a módszer nem kivitelezhető. Egy fejős juhászatban például, 100 jól tartott, egészséges anya kb 120 bárányt hoz világra évente. A kosokat nem lehet szekér elé fogni. A juhokon kívül pedig számtalan állat van még amely hozzátartozik e tájhoz. Az ember velük együttműködve töltheti be szerepét. Megteremteni a lehetőséget az élet legkülönbözőbb formáinak kibontakozásához. Ezt pedig csakis tehenekre alapozni nem lehet.
Remélem a Krisna-tudatú Hívők Közössége is túllép egyszer a fekete-fehér, jó-rossz végletes hangsúlyozásán és beilleszkedik új Otthonába.

Üdvözlettel

Sind Liet Interior

]]>