Miből készül az eperfagyi? – Jobb, ha nem tudja!
Ezt a cikket az Ökologika levelezőlistára küldte egy kedves lista tag, forrása számunkra ismeretlen. Annál érdekesebb olvasmány. Legalábbis az lehet annak, aki akar/mer szembesülni néhány kiábrándító ténnyel, az általa (is) nap mint nap fogyasztott élelmiszerekkel kapcsolatban.
Ne ámítsuk magunkat! Aki reggelire „kakaóitalt” iszik, a laboratórium
ízeit nyeli, aki eperjoghurtot kanalaz, fűrészport fal, aki bolti
citromlevet tesz a teába, az a penészgomba „váladékát” kapja,
bármennyire tiltakozik is. Az édeset idomított baktériumok „köpik ki”, a
savanyú a mikroorganizmusok „izzadmánya”.

Érzékeinket (észrevétlenül) manipulálja egy világhatalommá szerveződött
maffia, az ízipar, s laboratóriumokban előállított (titkos) aromákkal,
ízfokozókkal megváltoztatja ízlelésünket. Veszélyben az ízlés
szabadsága, a kulináris önrendelkezés joga. Nem azt esszük, amit enni
vélünk. Mert semmi sem az, aminek látszik.

Az eperaromát egy Holzmindenben székelő német aromagyár állítja elő
ausztrál fűrészpor, alkohol, víz és néhány titkos összetevő keverékéből.

(A Föld teljes epertermése az „eperből” készült fagylaltok, joghurtok,
desszertek mennyiségének egy százalékát sem fedezné!)


Egy amerikai konszern baktériumból kávétejszínt és krémsajtot varázsol,
egy másik vörös áfonyából cseresznyét, ricinusolajból őszibarack-aromát.
Az Athlon nevű cég (nem vicc!) madártollból péksüteményt, a General
Foods vízből, fehérjéből és gyanús zsiradékból műszalonnát.

A Procter and Gamble nevű amerikai vállalat még a gyapotszálat (pamutot)
is fogyaszthatóvá teszi: a növény rostjaiból kenyeret sütnek. Az ízek e
szép új világában a menthenthiol nevű vegyület a grépfrút, az
acetyl-pyrolin egyik változata a ropogós kenyérhéj, a filberton a
mogyoróíz illúziójáért felel.

Mint a Mátrix című filmben. Nem eperjoghurtot eszünk, hanem vizet
mesterséges illúziókkal. A szagok és ízek e virtuális valóságában már a
füstölt sonka és lazac sem eredeti: napjainkban a húsgyárak „folyékony
füstöt”, azaz műfüstöt használnak, amiben 30-90 másodperc alatt meg
lehet „füstölni” a terméket. Ráadásul a vásárlókat mézédes hazugságokkal
etetik.

A Danone Actimel „szuperegészséges” joghurtital egyszerre tartalmaz két
(veszélyesnek tartott) édesítőszert, aszpartámot és K-aceszulfámot is.

_A csalafinta íztrükkök aztán megteszik a magukét, aki gyerekkorától
hozzászokott a víz-, szén-dioxid-, karamell-, foszforsav-, citromsav-,
nátriumbenzoát-, koffeintartalmú italhoz (ez a kólák összetétele), annak
az igazi bodzaszörp ízetlen. Az élelmiszeripar tehát „maszkírozza” az
ízeket, ha kell, korrigálja és retusálja őket (mint Sztálin környezetét
a korabeli fotókon), hozzászoktat bennünket a kémiai édesítőszerek,
ízfokozók, sűrítőanyagok ízéhez, reklámokkal és aromákkal etet,
ízfüggővé tesz.

Korunkban húszezer élelmiszeradalékot forgalmaznak (köztük hétezer
aromát). E titokzatos porocskák és folyadékok nélkül, melyek összetevőit
(üzleti titokra hivatkozva) sokszor még az ételre allergiás gyerekek
orvosainak sem árulják el, az élelmiszer-ipari termékek többsége
élvezhetetlen és eladhatatlan lenne. Az íz az ételek lelke. /Aki az
ízeket befolyásolja, életünket manipulálja./ Ráadásul az íz nem csak
ízlés dolga. Az íz legfontosabb funkciója a táplálék ellenőrzése.
Figyelmeztetés (lenne), hogy mit nem szabad megenni. Ha becsapják
íz-lelésünket, elfeledtetik velünk az eredeti ízt, akkor tényleg bármit
lenyelünk.

„A leves hazudik” – írja magyarul újfent megjelent nagyszerű
pamfletjében Hans Ulrich Grimm (Kétezeregy Kiadó). De nemcsak a Knorr és
a Maggi zacskós leves hazudik (a négy főre szóló adagban mindössze két
gramm szárított marhahús található), hanem szinte minden.

A kenyér, a virsli (de az nagyon), a csecsemőtápszer. Érzékeinket
manipulálják és átprogramozzák. Éppúgy, mint gondolatainkat. Egész
életünket. Tavaly az Egyesült Államokban az asztalra került ételeknek
már kilencvenhat(!) százaléka ipari termék volt.

A Fast Food Nation (gyorsétterem-generáció) már nem ismeri az ételek
eredeti összetevőit, életében soha nem szagolt vargányát. „De hát végül
is – mondja cinikusan az egyik aromagyár mérnöke – az élvezet fantázia
dolga.” Már akinek.

NE FELEDD, AZZÁ LESZEL, AMIT ESZEL!

One thought to “A megetetett társadalom”

  • Kné Mama Eszter

    Elolvasva a cikket, csak azt tudom én is megállapítani, hogy ez sajnos így megy a mai világban. Tudunk egy kicsit változtatni ezeken a dolgokon jó irányba, ha magunk termelünk meg egy-két zöldségfélét, vagy ültetünk egy gyümölcsfát a házunk elé, epret termesztünk, lehet cserépben is, ill. teraszon – pl. Lehetőség mindenütt van, meg kell keresni, minél többen tegyük ezt.
    Üdv. Mindenkinek: Eszter

    Válasz

Leave a comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük