Folytatjuk a vetőmagvak előállításáról szóló beszélgetésünket Krisna-völgy kertészetének vezetőjével, Antal Balázzsal (Bálamódaka dásszal). Most a gyakorlati kérdésekről, a különböző zöldségfajok magtermesztésének fogásairól lesz szó.
Kun András (KA): Nézzük most sorban a zöldségnövényeket! Melyek a fő csoportok a magtermesztés szempontjából, és hogyan kell ezekről magot fogni? Kezdjük a legegyszerűbb esetekkel!
Antal Balázs (AB): Egyszerű a magfogás azoknál a növényeknél, amelyeknek nincs olyan rokonuk a hazai flórában, amivel kereszteződhetnének, illetve amelyeket alapfajként termesztünk, vagyis nem baj, ha korlát nélkül érvényesül a fajon belüli változatosság. Ezek például a kapor, a rukkola, a koriander, a lestyán, a gumós édeskömény (ne legyen a közelben a nem gumós alapfaj!), a karela – vagy indiai keserű uborka, az okra – másik nevén hölgyujj.
Azoknál a fajoknál, amelyeknél a fajtatulajdonságok lényegesek, ott a szigetelés már szóba jöhet. A szigetelés lehet időbeli (előbb vagy később vetjük a magtermesztésre szánt fajtát a többinél), vagy térbeli (a többiektől távol vannak a magtermő egyedek, vagy külön szigeteljük őket). Ezeknél már némi virágzásbiológiai alapismeret is szükséges.
(KA): Melyik fajokra gondolsz?
(AB): Például a spenótra, ami szélmegporzású növény, és az egyszerűbb esetek közé tartozik. Ha korán vetjük, akkor nem tud összeporzódni más fajtákkal.
A kétéves növények jelentik a másik egyszerűbben kezelhető csoportot. Ilyenek a mangold, a cékla, a sárgarépa, a petrezselyemgyökér. Őket az első év őszén külön ágyásba átültetjük, talajukat fagyvédelem céljából mulcsozzuk. A következő tavasszal kivirágoznak, és ha nincs a közelben más fajtájú egyed, akkor sikeresen fajtaazonos magot tudunk róluk szedni.
Szintén nem bonyolult a hüvelyesek magfogása, ugyanis ezek öntermékenyülők, és gyakran már a bimbóban megtermékenyülnek. Ha tehát a borsóból, bokorbabból, karós babból, méteres babból nincs a közelben másik fajta – vagyis a rovarok nem tudják összekeresztezni őket -, akkor fajtaazonos maghoz juthatunk. Ha több fajtát termesztünk egyszerre, akkor a kiválasztott egyedek lehálózásával (kis keretet készítünk, amire tüllhálót szerelünk) kerülhetjük el a fajták összeporzását.
A retekmag és salátamag termesztésénél is arra kell figyelni, hogy ne legyen más fajta a közelben (a retek is rovarmegporzású), ha van, akkor a kiválasztott növényeket szigetelni kell.
(KA): Melyek a nagyobb szakértelmet kívánó fajcsoportok?
(AB): Már a haladóknak való csoport az egyszerűen szigetelhetők köre. A paradicsom – igen nagy jelentőségű zöldségünk – virágait vagy virágzatait még kinyílás előtt tüllzacskóval szigeteljük. Így a rovarok nem férnek hozzá, és az önmegporzás zavartalanul megtörténik, mert a növény öntermékenyülő. Ha már látjuk kis bogyókat, akkor levehetjük a tüllzacskót, szalaggal megjelöljük a magfogásra szánt terméseket, és már csak arra kell ügyelnünk, hogy érésük után külön szüreteljük őket.
A paprika és a padlizsán magfogása hasonlóan történik, itt azonban nem elegendő önmagában a szigetelés, hanem elő kell vennünk az ecsetet is. Ezek a növények idegentermékenyülők, ezért a kiválasztott fajta bimbó korban tüllzacskóval szigetelt virágait kinyílásuk után mesterségesen összeporozzuk (az egyik növény virágáról szedett pollent a másik növény virágjának bibéjére kenjük).
Egy másik, viszonylag egyszerűen kezelhető csoport a kabakosoké: tökök, cukkini és sütőtök. Ők a mesterséges megporzás iskolapéldái. A legtöbb fajtából léteznek olyanok, amelyeknek hím- és női ivarszervei egy egyeden fejlődnek, de külön virágban találhatók. Itt a virágokat egyesével kell szigetelnünk. A nagyobb virágúaknál egy egyszerű csipesz is elegendő lehet arra, hogy megakadályozza a bimbó kinyílását, de persze itt is használhatunk tüllzacskót. Amikor érettek a virágok, levesszük a csipeszt, és egy ecsettel átvisszük a pollent a bibére. Utána a virágot újra szigeteljük, nehogy a rovarok más virágokról is vigyenek rá pollent. Ezek a fajok is idegentermékenyülők, tehát a megtermékenyítés során a fajta egy másik egyedéről származó pollent használjunk.
(KA): Melyik növényeket nem javasolnád a kezdőknek?
(AB): Létezik a zöldségeknek egy olyan köre, amelyekkel még mi is csak próbálkozunk. Ezek magfogása jelenti a „mester-fokozatot”.
Ilyenek a kétévesek közül a káposztafélék, amik nagyon könnyen kereszteződnek egymással, hamar elveszítik fajtatulajdonságukat. A másik nehéz növény a krumpli. Sajnos az ő esetében a vírusok okozzák a problémát, ami visszavetés esetén a vetőgumók, a fajta 3-4 év alatti teljes leromlását okozza.
(KA): Nagyon köszönöm az átfogó ismertetést! Nyilván, a magfogásnak ezek mellett számos kisebb-nagyobb csínja-bínja van, vagyis aki most kezd hozzá, abban újabb kérdések merülnek majd fel. Mit tanácsolsz a számukra?
(AB): Ez tényleg csak egy rövid összefoglaló, sok lényeges pontot még nem is érintettünk. Aki elkezdi a magfogást, annak legelőször azt ajánlom, hogy mondjon le a hibrid fajtákról, és keresse meg a visszavethető fajták azon körét, amik az ő kertjében, az ő konyhájában beváltak. Erre a kísérletezésre érdemes néhány évet rászánni, hiszen az ország különböző területein a fajták másképpen viselkednek, és az emberek ízlése is nagyon különböző. Nagyon jó szakkönyvek is elérhetők a témában – egyelőre szinte kizárólag angol nyelven.
Talán nem szerénytelenség, ha ajánlom a saját blogomat is, ahol sok kép kíséretében rendszeresen megosztom a tapasztalataimat az érdeklődőkkel:
Krisnakert kertészeti blog
http://krisnakert.wordpress.com/
Néhány cikk linkje – azután lehet tovább böngészni a blogon 🙂
(Javaslom a „vetőmagtermesztés” kulcsszóval való keresést.)
Cukkini magfogás
Cukkinívirág megporzás
Sütőtök magfogás
Sütőtök virágok
Zöldbab magfogás
Zöldbab elszigetelés
Az interjút készítette:
– Kun András –
Öko-völgy Alapítvány
Többek között a vetőmagvak előállításának alapjairól is olvashat a több száz önellátási praktikát összefoglaló könyvünkben. További információért katt ide
