Nálunk otthon két cserépkályha látja el a fűtési szolgálatot, és itt, Somogyvámoson a cserépkályhák amúgy is eléggé elterjedtek. Krisna-völgyben például szinte minden házban azzal fűtenek. Ezért nagyot néztem, amikor szomszédasszonyoméknál megpillantottam egy gyönyörűséges téglakályhát. Még sosem láttam hasonlót. Azonnal kikérdeztem a háziasszonyt a téglakályha „rejtelemről”.

Az előzőekben („A cserépkályha átrakás titkai – első és második rész”) beszámoltam arról, hogy a mesterek miként bontották le a kályhát, illetve bemutattam az újra-építéshez felhasznált anyagokat és eszközöket. Most következik talán a legizgalmasabb fázis, a voltaképpeni újra építés…

Az előző részben („A cserépkályha átrakás titkai”) eljutottunk a kályha visszabontásáig. A cserépkályha alsó részét meg lehetett őrizni, ki kellett azonban bontani a tűztér ajtaját, és újra kell majd építeni a szétégett belső részeket. A folytatásban most az újra-építés anyagairól mutatunk be képeket.

A cserépkályha építésről szóló korábbi cikkeink („A cserépkályha-építés fortélyai” és „Egy szívmelengető lehetőség”) nagy népszerűségén felbuzdulva most újabb, több részes sorozattal jelentkezünk. Ezúttal a cserépkályha javításáról, újra-építéséről lesz szó – sok-sok képpel illusztrálva.

A többek között fenntarthatósági kezdeményezéseiről is híres Krisna-völgyben a közelmúltban indult el az iskola tetejére telepített szélkerék próbaüzemi működése. A téli napszegény időszakban (amikor a napelemek nagyon kevés energiát termelnek) jelentősen hozzájárul az iskolai energiaellátásához.