A Természetvédelmi Világalap (WWF) és az ausztrál Newcastle-i Egyetem közös kutatása szerint az emberek a táplálékkal átlagosan körülbelül 5 gramm műanyagot fogyasztanak hetente, ami egy bankkártya súlyának felel meg.
A mikroműanyagok emberi fogyasztásáról készült jelentés szerint az ételekkel és italokkal átlagosan 2000 apró műanyagdarab kerül az ember szervezetébe, ami éves szinten több mint 250 gramm műanyagot jelent.
Az 52 tanulmány alapján készült átfogó elemzés szerint a mikroműanyagok elsősorban az ivóvízből kerülnek a szervezetünkbe – ebbe beletartozik a palackozott víz is. A szennyezettség azonban régiónként változik: az Egyesült Államok és India vizeiben például több mint kétszer annyi műanyag található, mint Európában vagy Indonéziában. Európában a legkisebb a csapvíz műanyagszennyezettsége, itt 500 milliliterenként 1,9 (100 mikrométernél nagyobb) műanyagdarabot tartalmaz az ivóvíz, míg a legszennyezettebb régióban, az Egyesült Államokban 4,8-at.
A mikroműanyagok potenciális egészségügyi kockázataival már számos kutatás foglalkozik, de az emberekre gyakorolt hatásait még mindig nem térképezték fel eléggé – egyedül azt tudni, hogy a mikroműanyagok belélegzése a légutak gyulladását eredményezheti. A tengeri állatoknál viszont már kimutatták, hogy az emésztő- és légzőrendszerükben talált, magas koncentrációjú mikroműanyag jelenléte korai halálozáshoz vezet. Laboratóriumi kísérletekben pedig azt is bizonyították, hogy az ember tüdejére, májára és agyára is mérgező hatással vannak az apró műanyagdarabok.
A magyar folyókban is túlteng a mikroműanyag
Az eddig vizsgált hazai folyók közül a Dunában találták a legtöbb mikroműanyagot. A WESSLING Hungary és partnerei által 2018-ban indított, Parányi Plasztiktalány elnevezésű projekt során a Duna, a PET Kupával való együttműködésben a Tisza, valamint az Ipoly és a Rába mikroműanyag-szennyezettségét is megmérték.
A Dunában két mérést végeztek, és egy köbméterben 50 műanyagrészecskét találtak – az eddigi magyarországi mérések közül ez a legnagyobb érték, ráadásul a Budapest alatti szakaszon a koncentráció emelkedett. A Dunában a legnagyobb mennyiségben a fogyasztási cikkekhez, csomagolóanyagokhoz felhasznált polietilént, polipropilént és polisztirolt mutatták ki.
A Tiszán a 300 mikrométernél nagyobb műanyagok darabszáma egy köbméter vízben 4,9 volt, a Tisza-tóból származó mintában 23,1 részecskét találtak. Az Ipoly egy köbméter vizében 1,7 részecskét mértek. A viszonylag alacsony mikroműanyagszint vélhetően annak köszönhető, hogy a folyó többnyire nemzeti parki területeken, ipari és kommunális behatásoktól viszonylag elzártan kanyarog. A Rábában már jóval több, köbméterenként 12,1 mikroműanyag-részecskét mutattak ki, ami akár napi 20,7 millió részecskét is jelenthet.
„Akár a tengerekben úszó 150 millió tonna műanyagot nézzük, akár a mikroműanyag-szennyezettségben rekordot döntő Földközi-tengert vagy a hazai folyók szennyezettségét, a lényeg ugyanaz: a műanyag problémaköre korunk egyik legnagyobb környezeti kihívása. Megoldásához mindannyiunkra szükség van – innovatív alternatívák kellenek a helyettesítésére, a felhasznált műanyagok mennyiségét komoly szabályozásokkal kell csökkentenünk, megfelelő hulladékkezeléssel meg kell akadályoznunk, hogy a műanyagok a természetbe jussanak, valamint az újrahasznosítás arányának növelésére kell törekednünk. Ebben a vállalatoknak, kormányoknak és a fogyasztóknak is komoly szerepe van”
– írja a WWF közleménye.
(Forrás: qubit.hu)
