Sorozatunk mostani részében az aszalásról, valamint a házi cukorkészítésről lesz szó.
Aszalás
[Kun András, ökológus] A hagyományos tartósítási módok közül az egyik legfontosabb az aszalás. Tökéletesen megőrzi a gyümölcsök eredeti összetételét, és az önellátásban a méz mellett jobbára az egyetlen édesítőszer az aszalt gyümölcs. Az aszalt szilva, mazsola, meggy és társaik nemcsak csodálatos ízűek, de valósággal gyógyszerek is a vitaminszegény téli időszakban. Úgy tudom, hogy Krisna-völgyben korábban rendszeresen aszaltatok gyümölcsöket, sőt, zöldségeket is. Milyen eszközzel aszaltatok?
[Pőcze Vilmos, Krisna-völgy] Krisna-völgyben fatüzeléses aszalót használunk. Működési elve azonos a falvakban még ma is sok helyen megtalálható aszalóházakhoz. A tűztérben felmelegedett levegő kanyarogva száll fel a cserények (hálóval vagy vesszőfonattal kitöltött léckeret) között, és megszárítja a terményeket. Lényeges, hogy a levegő hőmérséklete nagyobb legyen 30 foknál, de ne haladja meg a 60 fokot. Ezekben az aszalókban a gyümölcs méretétől függően 1 naptól 1 hétig terjedő idő alatt aszalódik meg.
A legegyszerűbb mód, amikor szellős padláson, tornácon történik az aszalás. Itt nagyon fontos, hogy szellős legyen a hely, nehogy bepenészedjen az aszalvány. Az aszalni kívánt gyümölcsöt, zöldségeket egy rétegben terítjük ki a cserényekre. Magunk is készíthetünk cserényt egy deszkakeret és sűrű szövésű háló segítségével.
Ma gyakran látni úgynevezett nap-aszalókat is. A működési elv ugyanaz, mint a fatüzeléses aszalóknál, de itt a levegőt a Nap energiája melegíti fel. Ezeknél az aszalóknál a folyamat kezdetén és végén érdemes 1-1 napig a napfényre is kitenni a terményt, hogy a száradás tökéletes legyen. Amikor szabadban történik az aszalás, mindig le kell takarni a gyümölcsöt, mert megszállják a darazsak, legyek.
Az aszalványok tárolása papír- vagy vászonzacskóban, lehetőleg fellógatva történjen. Az aszalványmolyoktól nálunk csak akkor tudtam megvédeni, amikor molypapírt tettem ki a kamrában. Lehet tárolni üvegben is, ilyenkor az üveg száját tüllel kell lefedni.
Az aszalás hagyományos módjai1
A legegyszerűbb gyümölcsaszalóhoz nem kell külön kollektort építeni, csak a napfény segítségére, és egy árnyas fára van szükségünk. A gondosan előkészített aszalnivalót (igény szerint felszeletelt, felezett, magozott gyümölcsöt vagy zöldséget) egy rétegben selyempapírra terítjük az árnyékba állított asztalra. Az aszalásnak ez a módja nem kíván beruházást. Hátránya, hogy az aszalódás viszonylag lassú, verőfényes, kifejezetten meleg napokon működik. Az aszalódó terményt időnként megforgatjuk, és ha megoldható, éjszakára száraz, fedett helyre visszük. A rovarok és a rágcsálók esetleg kárt tehetnek az aszalványban. Ha ezt az aszalási formát választjuk, ügyeljünk arra, hogy az aszalvány valóban árnyékban, a direkt napsütéstől védve legyen. (A közvetlen napsütést csak néhány aszalvány – például a cseresznye – tűri el károsodás nélkül.)
Hasonlóan jó eredményt érhetünk el a padláson történő aszalással. Mivel ez a lehetőség a ma elterjedt cserép, vagy pala fedésű épületek esetében mindenütt fennáll, érdemes rajta elgondolkozni, hiszen nem kell költenünk a hő befogására egy fillért sem. Ráadásul a ma általános építési szokások miatt (padló, és alap-lábazat teljes vagy részleges párazáró szigetelése) az épületek padlása amúgy is sivataghoz hasonlóan alacsony páratartalmú.
Ilyen esetekben csak arról kell gondoskodnunk, hogy az aszalnivaló minden irányból tudjon szellőzni. Ez azért nagyon lényeges mert közvetlen levegőkeringtetés nélkül, letakart állapotban rendkívül gyorsan penészedés léphet fel. Soha ne együnk penészes aszalványt! A penészgombák legtöbbje súlyosan egészség károsító toxinokat termel.
Néhány helyen külön aszalócserényt fontak fűzvesszőből vagy gyékényből, ehhez az aszalási formához. Kör alakú, vagy négyszögletes aszalócserényeket készítettek vesszőfonással, alacsony, 2-4 cm–es peremmel, vagy a nélkül is. Ma ezt megoldhatjuk úgy, hogy egy egyszerű léckeretre szúnyoghálót feszítünk ki. Lényeges átgondolni, hogy az aszalás során elszennyeződött felületeket hogyan kívánjuk tisztántartani. A vesszőfonatos megoldás esetén legegyszerűbb az elszennyeződött cserényt elégetni és újat készíteni.
Cukor készítése házilag
[K.A.] Ha már az önellátásban előállítható édességeknél tartunk, megemlítem, hogy tavaly házilag megpróbáltam a cukrot kinyerni a cukorrépából. Felszeleteltem a hámozott répát és kevés vízben megfőztem. Utána összetörtem, és tovább főztem, majd leszűrtem, és lassú tűzön sűrítettem. Végül barnás színű, sűrű melaszt kaptam, amivel tökéletesen lehetett édesíteni, bár volt némi répa-mellékíze. A cukorrépa házi kertben is megtermelhető, bár igényes növény: mélyrétegű, laza és tápdús talajt igényel.
[P.V.] Krisna-völgyben is kipróbáltuk a cukorrépát és a cukorcirokot is. Mindkettő jó eredményt hozott. A cukorcirokot a cukornádhoz hasonlóan is fel lehet dolgozni: egy hengeres préssel kell kinyomni a levét. Ha előtte tűz felett megforrósítod a szárat, akkor több cukros levet ad. Azt azért hozzá kell tenni, hogy az ilyen módon előállított cukor vagy melasz kétségkívül természetesebb, de sajnos nem sokkal egészségesebb a cukorgyárban készített cukornál, a „fehér halálnál”. A tömény cukor – legyen az akár szacharóz vagy fruktóz – káros az egészségre, sokfajta anyagcsere-betegséget, cukorbetegséget okoz. A cukor-függőség ma népbetegség, szinte mindenkinek csökkentenie kellene a cukorfogyasztását.
1 Visnyovszky T. 1997. 4–5. oldal. Aki napkollektoros aszalót szeretne építeni, az részletes útmutatást talál a következő elektronikus kiadványban: http://www.ecolinst.hu/letoltok/kiadvanyok/aszalas.pdf Ugyanitt gyümölcs- és zöldségfajonként olvashatók ajánlások az aszalás módjaira.