Érdeklődésem és egyetemi tanulmányaim a fenntarthatóság témájához vezettek, azon belül pedig az ökofalvakhoz. Megragadtak ezek a kezdeményezések, mert a fenntarthatóság működő modelljei. Lakosaik saját példájukon keresztül mutatják be, hogy másként is lehet élni. A hazai ökofalvak közül szerettem volna mindbe személyesen ellátogatni, így többek között Krisna-Völgybe is. Nagyon örültem, amikor láttam, hogy fenntarthatósági nyílt napot tartanak, mert ez egy jó alkalomnak ígérkezett, hogy megismerkedhessek a falu működésével.
Utat engedünk a trágyát szállító ökrös-szekérnek
Időben érkeztünk Somogyvámosra, ahol is a falu egyik utcájában két kék színű házikó jelzi, Krisna-Völgy bejáratát. A sorompó előtt gyűlt össze a Nyílt Napra érkezett kis csapatunk, hogy pontban 10 órakor megkezdődjön a szakvezetés. Egy rövid bemutatkozás és bevezető után elindultunk a kikövezett úton körsétánkra, miközben még több információt hallhattunk a területről. Ahogy beljebb értünk a faluba, egy másik világ látványa tárult szemem elé. A korábbi szántóföldek helyén ma gondozott, zöldellő domboldalak, az út mentén hatalmas elefánt szobrok, meditáló helyek, kis tavak és fás ligetek. Útközben is több dologról beszélgettünk, szóba került például, hogy mennyire fontos a természetes élőhelyfoltok szerepe az élővilág és a falu számára egyaránt. Nem kellett sokat menni, máris lekanyarodtunk utunk első állomásához, ami a 2009 nyarán elkészült nádgyökérzónás szennyvíztisztító volt.
A bejáratánál már várt egy hozzáértő bhakta (Krisna-tudatú hívő), aki körbevezetett minket, és közben elmagyarázta, hogyan oldható meg környezetbarát módon szennyvizeink tisztítása. Krisna-völgy szennyvíztisztítójának ugyanis vegyszerek és energiahordozók felhasználása nélkül sikerült megfelelni a szigorú követelményeknek, miközben nincsen kellemetlen szagképződés és vizével még egy kisebb energiaültetvényt is táplál. Azt is megtudtuk, hogyan segítik az itt élőket az Effektív Mikroorganizmusok nem csak a szennyvíztisztításban, de az ökológiai gazdálkodásban is. Ezután a tehenészet felé vettük az irányt, de több helyen is meg kellett állnunk, hogy szemügyre vehessük az emlékművet, az iskolát vagy csak néhány öreg fát. Közben olyan jó idő lett, hogy le kellett venni a kabátunkat, s többünkben felmerült a kérdés: „Itt még a nap is többet süt?”.
Sundara-gopála dás, a kertészet vezetője bemutatja a zöldségeskertet
A tehenészethez érve megcsodálhattuk azt a hatalmas épületet, melyben tehenek és tehenészek egy fedél alatt élnek. És hogy mi köze van a tehenészetnek a fenntarthatósághoz? Az ökrök karámjánál például megtudtuk, hogyan segítenek a máshol vágóhídra küldött állatok, az egyébként fosszilis energiahordozókat igénylő és így CO2 kibocsátással járó munkák elvégzésében. Vagy, hogy egyetlen zebu bika hogyan segítheti majd Krisna-völgyet az éghajlatváltozás esetleges negatív következményeihez alkalmazkodni. De nagyon érdekes volt számomra az is, hogy hogyan hálálják meg az állatok azt az „emberségesebb” bánásmódot, amiben itt részesülnek.
Miután megcsodáltuk a tehenészet előtt kiállított régi, hagyományos mezőgazdálkodási eszközöket, a kertészetbe indultunk, hogy megtudjuk, Krisna-völgyben hogyan termelik meg vegyszerek felhasználása nélkül az elfogyasztott élelmiszerek nagy részét.
A kertészet vezetője, Sundara Gopála dász személyesen mutatta be a kert működését majd szívesen válaszolt kérdéseinkre is. A több mint egy órás beszélgetés során a megelőző növényvédelemtől elkezdve, a melegágyakon keresztül a hagyományos fafajtákon át a kertitörpékig megannyi téma szóba került. Vethettünk egy pillantást a pincékre is, ahol különböző zöldségek, befőttek és lekvárok kerülnek eltárolásra. Hamarosan bele is kóstolhattunk abba, amiről korábban beszéltünk, mert eljött az ebédidő. Az ízletes vegetáriánus ebéd után Krisna-völgy Tájrendezési Igazgatójával folytatódott a program, aki többek között beszélt nekünk az arborétumról, az ökofalvakról, Krisna-völgy vízellátásáról, de még a ruhakészítés nehézségeiről is.
Beszélgetés Pártha dásszal az ökofalvakról és a Krisna-völgyi „zöld” hétköznapokról
A beszélgetés után egy rögtönzött látogatást tettünk a méhészetbe is, ahol találkozhattunk a Krisna-völgy méhészével. A vele folytatott beszélgetés is olyan érdekfeszítő volt, hogy lekéstük a templomi körbevezetést.
A Krisna-völgyi méhész, Mahánanda das a kaptárak felépítését magyarázza
Végül azért tettünk még egy villámlátogatást a templomban is, ahol röviden megismerkedtünk a vallással, illetve szó volt az erőszakmentesség és a fenntarthatóság összefüggéseiről is.
Az első Fenntarthatósági Nyílt Nap eredetileg is sok programmal szolgált volna, de még úgy sem jutott mindenre időnk, hogy egy órával tovább maradtunk. Látogatásunk alatt mindenki kedves és segítőkész volt, szívesen válaszoltak feltett kérdéseinkre, megosztották velünk tudásukat, tapasztalataikat. Egy nap azonban messze nem elég arra, hogy a hely minden „titkát” felfedezzük. Mindazonáltal bátran ajánlom mindenkinek, akit a fenntarthatóság témája érdekel vagy ökofalu alapításán gondolkodik, és kíváncsi arra, hogy Krisna-völgyben hogyan működik ez a gyakorlatban.
C. Baly Dániel
