Amit ma megE-hecc

Azt gondolnánk, hogy az evés egyszerű dolog. A következő írásból kiderül, hogy napjainkban ez sem úgy működik, mint korábban. Mindenesetre nem árt, hogyha résen vagyunk…

Maga a folyamat, ahogy a betevőt lágy pempővé aprítja totális védelem alatt álló extrafehér fogsorunk (akinek nem ilyen, ne a fogkrémet hibáztassa…), majd ízektől megszédült nyelvünk a falatokat ritmikusan hullámzó gigánkba tuszkolja, hogy a gyomrunk elégedetté váljon (s ezt néhány bugyborék formájában a külvilággal is tudathassa) – nos, ez valóban nem bonyolult. Már egész korán képesek vagyunk a kivitelezésére. Ám az már nem megy ilyen flottul, amíg az udvaron kérődző Riskából fejt tejet különböző ízű hosszzanfrisss pudinggá expandálják, és a világ másik felén is elérhetővé teszik az éppen kívánós nyelvűek számára. Ehhez már kell egy kis hókuszpókusz.
A testet fenn kell valahogy tartani, de hogy mivel tápláljuk, az nagyon változó. Információs társadalomban élünk: mindenki láthatja a trópusi gyümölcsök kavalkádját, a különböző földrészeken termő csipszeket, a pálmafákról aláhulló csokoládékat (egyébként az ötlet mutat némi hasonlóságot a védikus írások által említett lelki világbeli kívánságteljesítő fákkal). Hát csoda, ha az elme meg is kívánja ezeket?
No de semmi baj, mert a világkereskedelmi hálózat gondoskodik a nélkülözés megelőzéséről. Olyan előzékenyek, hogy nemcsak lesik vágyainkat, de előre ki is találnak néhányat. Ma az élelmiszereknek három fajtájával találkozhatunk: az egyszerűvel, az olcsóval és a fifikással.

Egyszerű

Az egyszerű nagyon egyszerű, manuálisan – eská – előállítható otthon. Kell hozzá egy kert, vagy egy biopiac, meg némi elszántság; továbbá hit és tudás, hogy ezek a testet valóban gond nélkül (tévé- és óriásplakát-mentesen) fenntartják, ahogy kétszáz vagy kétezer éve is. Ide sorolhatjuk az alábbiakat: gyümölcsök, zöldségek, tej (tejtermék) és gabona. Ez utóbbiról például a Bhagavad-gítában ez áll:
annád bhavanti bhútáni  parjanyád anna-sambhavah
yajnyád bhavati parjanyo yajnyah  karma-samudbhavah
„Mindenki teste gabonaféléken él, melyek az esőből származnak. Az eső a yajnya [áldozat] végzéséből ered, a yajnya pedig az előírt kötelességekből születik.” (3.14)

Értelemszerű

Aztán az olcsó. Ez nehéz ügy, mert van, aki tényleg csak ehhez jut hozzá, a nagy üzletközpontok meg jól bevásároltatják az embereket. Sőt, milyen jószívűek: gondolnak a kispénzűekre is!
Nahát…?! De tényleg. Így jönnek létre a margarinok, 12 %-os gyümölcslevek, harmadárú szafaládék stb. Csupa gazdaságos „ennivaló”. Az élelmiszertörvény értelmében 1998. január 1-től a termékek csomagolásán fel kell tüntetni az összetételüket. Az alkotórészeket arányukat tekintve csökkenő sorrendben kell felsorolni. Ha vesszük a fáradtságot, olvashatunk szép listákat arról, hogy a hőn áhított étel mellett mi bújik meg még a csomagolásban.
Például: fehérjekoncentrátum, maltodextrin, emulgeálószer, antioxidáns, tiabendazol stb. Néhány kimondhatatlanul finom dolog. De a valódi meglepetés az, hogy az állományjavítók, stabilizátorok, ízfokozók, színezékek (gyűjtőnevükön: adalékanyagok) gyakran megelőzik a sorban a termék névadóját, teszem azt kenyér esetében a lisztet.
Ne legyen illúziónk: ezeknek az olcsó termékeknek az alapanyaguk is olcsó.

Ravasz

A fifikásak: no, ezek már beugratósak, mert vagy nagyon szépen vannak tálalva és rendkívül tudományosan egészségesek, vagy olyan túláradón vonzzák az érzékeket, hogy azok nem állnak ellen, még ha luxusszámba is megy a megszerzés öröme.
Ez például egy diétás búzakorpás kenyér kellően apróbetűs összetétele: víz, búzaliszt, glutinliszt, búzakorpa, élesztő, szójaliszt, tejfehérje koncentrátum, kovászpótló, só, kömény, térfogatnövelő szerek (E341, E170), alfa-amiláz, lisztkezelő szerek (E300), L-cisztein, emulgálószerek (E412, E472e). Hát mit mondjak, elég kalandos diéta, de „E-vitaminban” gazdag. A fogyasztás után a mi térfogatunk is növekedhet, kiütések formájában. A pöttyös az igazi.
Apropó vitamin: ma már ez sem a fán terem, amint ezt a következő 65 mg-os Vitamin-C bogyó összetétele is bizonyítja; készült: hordozó (E460, E464, E470, E551), mesterséges színezék (E171, E110), édesítőszer (E952) felhasználásával. Holott a C-vitamin csupán aszkorbinsav, minden további nélkül (lehetőleg eredeti környezetében…). Az adalékanyagok döntő többsége felelős az idővel kialakuló allergiákért. Azokért az allergiákért, amikért aztán okoljuk a büdös városi levegőt (mert arról nem mi tehetünk ugye), az ózonlyukat, a permetszert, a parlagfüvet, a kutyát, a macskát, a lisztet, a szomszédot vagy bárkit, aki kellően közel jön hozzánk.

Epertenger

Az egészség mindenki számára vonzó, de a szépen csomagolt termékek között kevés olyan rejtőzik, amely valóban ennek fenntartását segíti. Divat mostanság a zsírmentes joghurt gyümölcsdarabkákkal. Például az epres.
Németország egész éves földiepertermése 53 ezer tonna, ami a saját piacukra kerülő joghurtok ízesítésére sem lenne elég. Akkor hogy eteti mégis fél Európát? A dolog nyitja egy aroma, melyhez alapanyagul egy Ausztráliában honos fafaj forgácsa szolgál, ami főzés, vízzel és alkohollal történő kezelés, meg némi titkos adalékanyag hozzáadása után eperaromává avanzsál. Vagy lehet csoki, akár vanília is. És ez természetesként reklámozható, mert az alapanyag a kotyvasztott fűrészpor.
A gyümölcsdarabok is valódiak, csak korábban már a szörpüzemben teljesítettek egy műszakot és most fel kellett egy kicsit pofozni őket sűrítőanyaggal, kalciumfoszfáttal, miegymással. Mindezt a joghurtban több hétig együtt kell tartani a bolti polcon, ami nem egyszerű feladat, ha nincs néhány újabb adalék. A végeredmény pedig, a tévéképernyőn, már egy tudományosan kikísérletezett egészségkúra.
A piac jelenleg kb. 7000 féle íz-, illat- és zamatanyaggal rendelkezik, amelyek segítségével végtelen variációban készíti lombikételeit. Azoknak, akiknek a gyomra ezeket beveszi, nos ők lesznek a fűrészporon felnőtt lombikgyerekek siserehada.
Mind környezet-, mind egészségvédelmi szempontból a legkívánatosabb, hogy az élelmiszereket a legalacsonyabb elkészítési szinten kapjuk meg, mert ez garantálja a kevesebb mesterséges beavatkozást, a tisztaságot. A reklámok álszükségleteket gerjesztő sokasága helyett érdemes inkább az adott földrajzi hely szerinti táplálkozás elvét követni. A tej, meg ami körülöttünk gabona, zöldség és gyümölcs terem – ez minden igényt kielégít.

Étel és lélek

Az étel a védikus kultúrában szent dolog. Egy áldozat, amellyel először mindig Istent próbáljuk meg elégedetté tenni, s csak azután fogadjuk el, mint az Ő kegyének forrását. A szeretettel készített ételhez nem a gyártósorokon keresztül juthatunk, Krisna nem a gépek
„odaadására” kíváncsi. Aki a megfelelő, tiszta alapanyagokból, nagy figyelemmel készít ételt, majd felajánlja az Ő számára, az lélekben lesz egészséges. E nélkül pedig, együnk bármit is, a test sem lehet ép.

Pártha dása