„Fontosnak éreztem, hogy természetvédőként ne csak beszéljek arról, hogyan lehetne megváltoztatni az ökológiai katasztrófa irányába mutató kedvezőtlen folyamatokat, hanem személyes életemben, legalább azon a kis egyholdas területen megvalósítsam azt, amit másoktól is szeretnék látni.”
Az alábbi cikk írója munkája szerint egy nyíregyházi civil természetvédelmi szervezet botanikusa. Szakmai elkötelezettségét mi sem bizonyítja jobban, hogy saját tanyáján is összhangot valósít meg a természettel.
A „biokert” témájában már nagyon sok szakkönyv, írás jelent meg, akár úgy is tűnhet, hogy már mindent tudunk a témában. Mégis, saját kezdő lépéseim azt mutatják, hogy csak a személyes élmények érlelhetik ki, hogy mit-hogyan érdemes tennünk, s hogy tisztába kerüljünk saját lehetőségeinkkel, elvárásainkkal. Saját példám csak egy a sok közül, de talán mások számára is használható tanulságokkal szolgál.
Két és fél éve teljesült régi vágyam, hogy egy saját tanyán élhetek és kertészkedhetek.
A saját „álmom” egy önellátó kert volt, sok gyümölcsfajjal és fajtával, nagy területű veteményessel, pihenőkert funkcióval, valamint minél természetszerűbb megjelenéssel. Szerettem volna becsempészni a haszonnövények mellett a Nyírség őshonos fáit, cserjéit, virágait, ami – ha jobban meggondoljuk – nem csak idealista mánia. Az őshonos növények megtelepítésével ugyanis sokkal több, a biogazdálkodás szempontjából hasznos állat talál otthonra.
Megindult tehát a nagy munka…
A szántó helyén a régi hagyományoknak megfelelő igazi „gyümölcsényt” hoztam létre: két tucat őshonos fásszárút, közéjük pedig gyümölcsfákat telepítettem. A déli fekvésű lejtő szőlősét felszámoltam. Tudom, hogy ez sokak szemében barbárság volt, hiszen az előző tulajdonosok szívvel-lélekkel és nehéz munkával termelték meg itt a saját bort. Csakhogy a szőlőművelés teljes embert, elhivatottságot, és nagy szakértelmet kíván. Úgy láttam, ez számomra túl nagy kihívás lenne. Helyére mandula és alacsonyabb termetű bogyósok kerültek, valamint a vegyeskultúrás „öngyógyító” veteményeskert. A ház déli falához pedig mediterrán jellegű gyümölcsöket és fűszernövényeket ültettem.
A gyümölcsös is jelentős átalakításon ment keresztül. Néhány beteg fát ki kellett vágni, a monokultúrás őszibarackos helyett pedig változatosabb fafaj-összetételt próbáltam kialakítani. Így került a kertbe néhány feledésbe merült, vagy éppen egzotikus gyümölcs.
Most akkor minden szép és jó?
Az igazi munka csak ezután kezdődik… A biokertészetet népszerűsítő szakkönyvekben sajnos nem eléggé hangsúlyos, hogy rengeteg – persze sok örömet is nyújtó – munkával, lemondással, és olykor kudarcokkal is jár egy ilyen rendszer működtetése. Főként az átállás első éveiben.
Telepített fáink csak évek múlva kezdenek teremni, sokáig nem adnak árnyékot. Túlbecsüljük erőnket, szeretnénk gyorsan eredményeket elérni, s egyéb mindennapi munkáink mellett alig jut időnk a kert gondozására, élvezetére. Sokan ezért az első évek kudarcaitól elkeseredve előveszik a jól bevált vegyszereket, műtrágyát, és felhagynak a biogazdálkodással.
Mindezzel együtt rendkívül sok örömet nyújt a kertészkedés bio módra. A hazai átlagra jellemző napi 3-4 órás tévénézés helyett sokkal építőbb és tanulságosabb elfoglaltság a kerti bíbelődés. Nem utolsó szempont, hogy mióta együtt élek a kerttel, mindig van bőségesen gyümölcs és zöldség, még a téli időszakban is.
Aki komolyan kertet épít, az nem lehet türelmetlen: a mai rohanásban és azonnal-akarásban helyreállíthatja az emberi természet méltó és valódi tempóját.
Szigetvári Csaba
Biológus, természetvédelmi szakértő
E-misszió Egyesület
3 thoughts to “Egyholdas természetvédelem: városlakóból biokertész”
Csaba! A kert az rendben. No de hogy állsz a vegetáriánussággal? Ez itt ökovölgy a vegetarizmus fellegvára.
Kedves Csaba!
Mi is egy önfenntartó, organikus kertet szeretnénk létrehozni Nógárd megyében. Három hete vettünk egy felújított parsztházat és a hozzá tartozó 9930 m2 területet. Van rajta néhány gyümölcsfa, kevés virág. A területet kb. 3-4 éve nem használták semmire, korábban málnát termesztettek rajta.
Esetleg felvehetnénk Önnel a kapcsolatot abban a reményben, hogy néhány tanácsot kaphatnánk Öntől? Nekünk az is jó, ha esetleg szakirodalmat tudna ajánlani, hogy ne terheljük túl a kérdéseinkkel.
Várom szíves válaszát, üdvözlettel:
Éva
Okos paraszt, buta paraszt
A buta paraszt, haza hordta szalmát, almozott vele. Állatai összepiszkították, visszahordta a földre, és beszántotta!
Az okos paraszt, állatot nem tart, elég nagy Ő marhának! A szalmát feltüzeli, a trágyát, gyárban gyártja, műtrágya, azt mondja rája! Igaz, hogy a földet silányítja, de mért a föld ne lenne silány! Igaz ami rajta terem, szart se ér! De a vitamingyártónak, patikának is meg köll élni!
A buta paraszt, aki munkájából próbál élni, egyre kevesebb, meg nem is tud megélni, így egyre fogyó, ki haló fajta! Régen az a mondás járta, ha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik! Paraszt már nincs, az úr meg nem, tudja mit eszik! Csupa mesterséges valamiket. Feldolgozott, java kilopott maradékot! Tejből kilopva a tejföl, tejszín! Színét se látta a tehén a mezőnek, friss fűnek. Tyúk a födnek.
Az okos parasztnak minden a TESCO pócán terem, autóval jár érte, betonból való nyúlólban lakik, ide költöztette okos kormánya! Fő a kényelem, nem az egészség! Belé pusztul a nagy kényelembe, autó füstibe, de a disznó az a most a büdös! Részeg disznó mondja a szomszédjára, pedig az be nem rúg, életibe se! A kukoricát ugyan megeszi, míg az okos paraszt pálinkát főz belőlle és úgy issza!
Aki ezt meglátja, az buta paraszt! Az okos parasztnak, diplomája van, osztán úgy paraszt! Hivatalba dógozik, nem a földön! A föld neki teher, miképp Ő is a földnek!