Fenntarthatósági kérdezz-felelek

Korunk két lényeges, fenntarthatósággal kapcsolatos kérdésére Mérő Mátyás közgazdász ad feleletet, ezúttal az ősi szanszkrit írásokba foglalt védikus közgazdaságtan alapelvei szerint.

Kérdés:
Valóban túl sokan vagyunk? Hány embert képes „eltartani” a Föld?

Mérő Mátyás válasza:
A védikus irodalomban, és az ennek alapján íródott Divine Nature című könyvben (szerzői: Drutakarma dász és Mukunda Goszvámí, BBT kiadás, 1995) külön fejezet foglalkozik a kérdéssel. Az érvelés nagy vonalakban a következő:
Malthus és modern követői szerint a népesség állandóan feszegeti a népélelmezés korlátait. India védikus tanításai szerint azonban a föld mindig képes arra, hogy biztosítsa az élethez szükséges feltételeket. Eszerint a hiány nem a túlnépesedés miatt van, hanem a bolygó lakosai önpusztító cselekedeteit követő negatív karma miatt.

Jim Lovelock, a NASA kutatója szerint a föld élő anyaga, a levegő, az óceán és a szárazföld olyan összetett rendszert alkot, amelyet tekinthetünk akár egy szervezetnek, és amely képes arra, hogy a földet lakható állapotban tartsa. Az emberi történelem során a Földanya, vagy ahogy a régi görögök nevezték, Gaia, tisztelete mindig jelen volt, és ezt a nagy világvallások is átvették. A védikus írások szerint a föld Bhumi istenasszony látható formája, aki termőképességét aszerint változtatja, milyen a lakosság lelki tudata.

A védikus tanító, Sríla Prabhupáda szerint: „Ennélfogva ha meg is nő a Föld lakosságszáma, ha az emberek az Isten-tudatosságot pontosan követik, ez nem teher, hanem örömforrás lesz a Föld számára”. Ha az emberek Isten-tudatosak, akkor nincs mesterséges korlátja annak, hány embert tud a Föld kényelmesen eltartani.

Eddig a könyv érvelése (amit még bővebben kifejt). Más forrásokból – sajtó, Internet – ismeretes, hogy korunk tudósai között is egyetértés van abban, miszerint a húsevés komoly terhet jelent az ökológiai rendszernek. Számításaik szerint amennyiben az emberiség vegetáriánus lenne, a jelenlegi termőterületek és termelési technológiák figyelembe vételével a Föld legalább 8-10 milliárd embert el tudna tartani (a jelenlegi lakosság cca. 6 milliárd).

Kérdés:
Mi lehet a megoldás a túlnépesedésre?

MM válasza:
A fentiekből következően a túlnépesedési problémákra az egyik megoldás a vegetarianizmus. Ugyanakkor foglalkozni kell a születésszabályozás kérdésével is.

A Divine Nature című könyv idézi, hogy Margaret Sanger (1879-1966), a modern születésszabályozás fő szervezője kijelentette, hogy „…a nőnek fel kell szabadulnia a biológiai rabszolgaság alól, és ennek legjobb módja a születésszabályozás”. A Védák azonban beszélnek a születés és halál körforgásáról, amelybe mindenki be van zárva, férfiak és nők egyaránt. Ez is egyfajta „biológiai rabszolgaság”.

Természetünknél fogva valamennyien örök lelkek vagyunk, nem születünk sem nem halunk meg. Most azonban be vagyunk zárva egy anyagi testbe, amely ki van téve mindenféle szenvedéseknek és az idő pusztító hatásának. Most állandóan egyik anyagi testből a másikba vándorlunk, életről-életre.
Az igazi „születésszabályozás” a folytonos újraszületés megszakítása lenne. Ha azonban az emberek a születésszabályozást például abortusszal érik el, a karma törvénye szerint biztosítják jövőbeli rabságukat. Sríla Prabhupáda figyelmeztet: „A következő életben nekik is be kell lépniük egy anyaméhbe, és ugyanígy meg fogják ölni őket.”

A születésszabályozás így csődöt mond, mert egyetlen születést sem előz meg, tehát más módszerre, nem anyagi, hanem lelki születésszabályozásra van szükség. Ennek módja kétféle lehet: vagy a cölibátus, vagy a lelkileg motivált nemi élet, amely kívánt gyermekek nemzésére irányul. Mivel a legtöbb embernek az élethosszú cölibátus nem megy, ezért reálisabb, ha a házasságban a partnerek önmegtartóztatást végeznek mindaddig, amíg nem kívánnak gyermekeket világra hozni.

Ez a rendszer nem azt jelenti, hogy nincs nemi élet és kevesebb ember születik, hanem azt, hogy megfelelő nemi élet van és jobb emberek születnek, akár kevesebben, akár többen. Meg kell adni, hogy maga Malthus is megjegyezte: „Soha nem gondoltam, hogy a népességszaporulat önmagában rossz dolog, akkor lesz az, ha növeli a bűnt és a nyomort.”

Ha jó a népesség, akkor mindegy, mennyien vannak, mert békésen együtt tudnak működni és Isten áldásával bőséges gondoskodást kapnak Földanyától. Egy jó jellemű népesség nem termel több bűnt és nyomort, és ez jó a környezetnek is. A legtöbb környezeti probléma emberi bűnökre, elsősorban a mohóságra vezethető vissza.

A karma törvénye azt is kimondja, hogy a természetes rendet felborítja, ha bármely élőlény biológiai fejlődését megzavarják akár az anyaméhben (abortusz) akár azon kívül (gyilkosság; vágóhidak). Az efféle tett önzésből ered és részvétlenséget mutat, ami az emberi tudat egyfajta szennyeződése. A tudat szennyeződése és a környezetszennyezés közötti összefüggés közvetlenül fennáll.