Amikor vendégek érkeznek Krisna-völgybe, gyakran csodálkozva állapítják meg, hogy itt milyen nagy zöld területek vannak, és a megszokotthoz képest mennyire nyugodt az élet. Ilyenkor el szoktuk mondani, hogy ez nem valamiféle csoda, esetleg véletlen következménye, hanem tudatos gazdálkodás, tájformálás és közösségépítés eredménye.
Az elismerő szavakat követően gyakran gondolkodnak el vendégeink azon, vajon megoldást jelenthetne-e az általános környezeti és társadalmi problémákra ennek a modellnek a széleskörű alkalmazása, vagyis egyre több hasonló ökofalu létrehozása? Ez gondolat egyre több embert inspirál arra, hogy saját élethelyzetét átgondolva elkezdjen lehetőségek után kutatni: Vajon ő hol, milyen keretek között tudna egy békésebb, környezettel nagyobb összhangban lévő életet berendezni magának? Mások annak a véleménynek adnak hangot, hogy hely, vagyis kellő terület hiányában nem lehetne ilyet vagy hasonlót kellően nagy számban megvalósítani. Szerintük ugyanis hazánk mostani létszámát figyelembe véve túl pazarló ez a modell a rendelkezésünkre álló magyarországi terület kihasználást illetően.
Az alábbiakban rövid gondolatkísérlet keretében igyekszem felvázolni, hogy ez koránt sincs így.
Vegyük alapul a számításokhoz konferenciánk helyszínét, Krisna-völgyet. Lakossága jelenleg 130-150 fő, területe közelíti a 250 hektárt. A számokat most az egyszerűség kedvéért kerekítettem. Létszámunkhoz viszonyítva a rendelkezésünkre álló területnagyság (saját tapasztalataink és ökológiai lábnyom-számítások szerint is) optimális.
Nagy nemzetközi projektek keretében, világszerte végzett kutatások alapján arra az eredményre jutottak, hogy a közösségek szerves működésének, hosszú távú fenntarthatóságának az előfeltétele, hogy a létszám ne haladja meg a 3-500 főt. Ekkora közösségben lehetséges még a közvetlen, személyes kapcsolat beosztottak és vezetők között, és működhet az a kommunikációs és ismeretségi hálózat, ami egyben tartja a közösséget.
Ez azt jelenti, hogy víziónk szerint Krisna-völgy lakóinak száma nagyjából 3-500 főben maximalizálható. A lakók számának növekedéséhez rendeljünk területnövekedést is: a 3-500 fős ökofalunkhoz tartozzék 500 hektáros terület – vagyis 5 négyzetkilométer.
Ha a nálunk már működő, és – kutatói számítások szerint is – fenntarthatónak bizonyuló „Öko-völgy modellt” nézzük, akkor ez lehetne az a mini-rendszer, ami hosszú távon is életképesnek tekinthető.
Nézzük meg most, hogy mi lenne, ha ezer ilyen ökofalunk lenne, hány ember tudna ilyen módon élni?
Egyszerű szorzás eredménye szerint ekkor 3-500.000 ember élhetne egészséges, fenntartható életet. Volna tehát ezer ökofalunk, („Öko-völgyünk”), egészséges emberközösségű és természetbarát tájszerkezetű falukezdeményezésünk. Véleményem szerint valahogy így nézne ki a szó szoros értelmében vett vidékfejlesztés. Hogyha ezt az ezer ökofalut létrehoznánk, akkor ez 5.000 négyzetkilométert (500.000 hektárt) venne igénybe.
Most a rövidség kedvéért ugorjunk egy nagyságrendet, és nézzük meg, hogy a jelenlegi magyarországi lakosság hány ilyen ökofaluban férne el. Hazánk 93.000 négyzetkilométeres területén (ami 9.300.000 hektár) napjainkban mintegy 9,3 millió ember él. A fentebb kalkulált hektár értékekkel számolva adódik, hogy 18.600 ökofalu lenne elegendő ahhoz, hogy mindenki megfelelő méretű földterülettel rendelkező ökofalu-közösségben élhessen. Magyarország területén tehát elvben elférne annyi ökofalu, hogy minden honfitársunk egészséges és fenntartható életet élhessen.
Természetesen tudom, hogy a kérdés korántsem ilyen egyszerű, hiszen hazánknak nem minden régiója alkalmas egyformán az önellátást célzó komplex gazdálkodásra, termelésre. Például az árterek, a hegyvidékek, vagy a homokterületek sokkal kisebb termőképességűek, mint például a dunántúli dombok vagy a mezőségi talajú alföldi területek. Hozzáteszem, Krisna-völgy területe termőképesség tekintetében hazai viszonylatban átlagosnak mondható.
Sok mindent kellene megoldani ahhoz, hogy a régiók közötti termelékenység-különbségeket árucserével kiegyenlítsük. Nem beszélve arról, hogy nem valószínű, hogy minden honfitársunk ökofaluban szeretné folytatni az életét… Elképzelhető azonban, hogy a klimatikus változások, a tudósok által előre jelzett víz- és élelemhiány sokakat bír majd életmódjuk megváltoztatására, amire a legszerényebb számítások szerint is, nagyon sokaknak lenne lehetőségük.
Úgy látom, mindenképpen jó hír, hogy kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkező országunk területe alkalmas arra, hogy sokan, sokkal többen költözzenek ökofalvakba, és éljenek hosszútávon fenntartható életet. A siker egyik fontos előfeltétele, hogy a magyarországi vidékfejlesztés vezetői mielőbb felismerjék az ökofalu-mozgalom jelentőségét. A kis ökológiai lábnyomú közösségek, ökofalvak kutatására, támogatására, széleskörű megismertetésére lenne szükség. Az ökofalvak fejlesztése, újabbak létrehozása a fenntarthatóság megteremtésének előfeltétele. Ehhez pedig, a civil társadalom mozgósítása mellett szükség van a hathatós központi, vidékfejlesztési támogatásokra is.
Gaura Sakti dász (Sölétormos Jenő)
Krisna-völgy elnöke
