Az önellátási törekvéseiről (is) nevezetes Krisna-völgy környezetgazdálkodási vezetőjével, Pőcze Vilmossal (Pártha dász) Kun András, a „Beszélgetések az önellátásról” című könyvsorozat szerkesztője beszélget.
Kun András [K.A.]: Az önellátás Krisna-völgy megalapításától kezdve kitűzött cél.
Pőcze Vilmos [P.V.]: Az élelmiszertermelés az önellátó gazdálkodás egyik leglényegesebb része. Az élelem olyan szükséglet, amit ha nem biztosítunk helyben, akkor a beszerzése rendkívül sok pénzt von el. Mindazonáltal, egy farmközösségben az élelem-önellátást viszonylag könnyen meg lehet oldani – együttműködéssel, fizikai munkával, minimális pénzbefektetéssel, jó szervezéssel, és nem utolsósorban szaktudással.
[K.A.] Úgy tudom, hogy már 1995-ben, két évvel a Farm megalapítása után gabonákból és zöldségekből 90%-ban önellátók voltatok. Bár hallottam, hogy a vízben főtt gabona mellé gyakran nem zöldséget, hanem párolt csalánt, fehér libatopot, labodát ettetek…
[P.V.] Igen, akkoriban jóval szerényebb volt a felhozatal, mint ma, de elégedettek voltunk azzal, amit a föld adott. A változatosság azonban az egészség megőrzése szempontjából nagyon fontos. Nehezebb időkben akár csak gabonán el lehet élni, az ínségesebb idők elmúltával azonban minél gazdagabban ki kell egészíteni a táplálkozást zöldségekkel, gyümölcsökkel, tejjel, mézzel.
[K.A.] Mióta termeltek vegyszermentesen?
[P.V.] Krisna-völgyben biogazdálkodás folyik kezdettől fogva. E mögött elvi és gazdasági okok is húzódnak. A fő elvi ok, hogy mi a földet úgy tiszteljük, mint anyánkat, és nem szeretnénk mesterséges módszerrel kihasználni. Ezért nincs szükségünk mérgező növényvédő szerekre, sem műtrágyákra.
[K.A.] Alapvetően vallási közösség vagytok. Miért ilyen fontos nektek a vegyszermentesség, a saját részre termelés, önellátás?
[P.V.] Számunkra nem kétséges, hogy az egyszerű élet és az I
sten-tudatosság megvalósítása sokkal hamarabb lesz eredményes egy természetközeli, önellátó faluközösségben, mint mondjuk egy nagyvárosban. Persze, a városban sem lehetetlen, de nehezebb.
A vidéki élet segít bennünket abban, hogy fenntartsuk a mély hitet, az Istenben való bizalmat. Itt intenzívebben élhetjük meg az Istentől, az Ő kegyétől való függést. Például jobban ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak, és itt minden tettünknek sokkal közvetlenebbül érezhető a hatása. A Krisna-tudat lényegéből fakad, hogy szolgálataikat a hívők közösen végzik, egymást támogatva, szorosan együttműködve. A munkafolyamatok a közösségszervezés részei, nincsen munkanélküliség. Ha pedig már falun vagyunk, közösségben élünk, akkor kézenfekvő, hogy közvetlenül jussunk élelmiszerhez is.
[K.A.] Magyarországon majdnem mindenütt jó környezeti adottságok vannak, és az önellátó közösségek olcsón, közvetlenül tudják előállítani az alapszükségletüket jelentő élelmiszert. A magyarok gyakorlatilag a XX. század elejéig faluközösségi szinten önellátók voltak. Ez így volt természetes.
[P.V.] Érzékeny egyensúlyozás szükséges, ha valaki napjainkban önellátást szeretne megvalósítani, hiszen a mai világban nem csupán terményre, hanem pénzre is szükség van. Viszont ha valakinek csak pénze van, de nem tud elégedettséget meríteni a mindennapjaiban, akkor nem lesz boldog. Úgy van, ahogy a mondás is tartja – az lehet boldog, aki megelégszik azzal, amije van. Manapság az embereknél mesterségesen tartanak fenn egy minden korábbinál magasabb igényszintet, azzal az illúzióval tetézve, hogy egyszer majd elérjük azt a bizonyos tökéletes jólétet. Másrészt tudjuk, hogy ez csak az emberiség kis hányadának sikerülhet, és ha mindenki eltúlzott igényekkel él, akkor azt már nem tudja a Föld kielégíteni.
A fogyasztói kultúra azt hirdeti, hogy mohóságunk kielégíthető, és hogy a több és egyre több elérhető lesz mindenki számára… ha másként nem tudja itt és most elérni, akkor vegyen fel hitelt. De ez nem a valódi világ, ez illúzió, szétpukkanó buborék.
Ezért erősítjük mi a másik oldalt, az önellátás oldalát. Mi a valóság talaján szeretnénk állni. Azon az oldalon, ahol világos: meg kell termelnünk az élelmiszert, elő kell állítanunk a szükséges termékeket, és végső soron meg kell elégednünk azzal, amit ad a természet, és amilyen lehetőségeket ad számunkra Isten.
[K.A.] Sokaktól hallom, hogy akinek nem az egyszerűség (vagyis a munka-termelés-fogyasztás közvetlen kapcsolata), vagy esetleg a lelki élet a legfőbb szempontok, annak számára ez a fajta életmód időnként elviselhetetlennek tűnhet. Esetleg túl nehéz a hólapátolás, a napi begyújtás, a kézzel mosás…
[P.V.] Kétségtelenül így van. Viszont ő is láthatja, hogy akik mindezeket mégis felvállalják, azok boldogságot merítenek belőle. Ez pedig nagyon vonzó. Mindenki boldogságra vágyik, ami jár bizonyos lemondásokkal. A boldogság nem önmagától jön. Ha számára valamilyen más életmód mellett átélhető ugyanaz a boldogság, akkor nem kell váltania. Az önellátó életmód megkíván egy másik, és kétségtelen, hogy ma sokak számára ismeretlen tudatállapotot is. Ezt pedig csak egészséges pszichével, megfelelő spirituális háttérrel lehet helyreállítani és fenntartani.
[K.A.] Meg persze azért is fontos az önellátás, mert itt van lehetőségünk a természettel – a talajjal, a növényekkel és állatokkal – közvetlen, fizikai kontaktusban lenni, ami segíti a belső harmónia megélését.
[P.V.] A természettel való harmónia helyreállítása valóban az egyik fő szempontunk. A természet törvényei nem különböznek Isten törvényeitől. Ha ezeket követjük, akkor helyreáll a rend, ezért is tapasztalható ebből fakadóan nagy boldogságérzet. Az alapszükségletek megszerzése során minél inkább megsértjük a természet törvényeit, annál kevésbé tapasztalhatjuk a harmóniát. A túlbonyolított termelés és túlbonyolított élet több nehézséget okoz, mint amennyi előnnyel jár.
(A cikk kivonat a Beszélgetések az önellátásról című könyvből.)
Szeretne többet tudni az önellátás gyakorlatáról?
Keresse könyvsorozatunkat!
