Egy ismerősöm azt mondta, hogy ő az őszt legelőször arról veszi észre, hogy mások a fények. Valahogy egy reggel a Nap máshogyan kel fel. Aki nem ennyire érzékeny, számára is nyilvánvalóvá válhat az idő kerekének fordulása, ha eljön a Krisna-völgyi Botanikus Kertbe. Szeptember végére nagyon sok növény termést érlel. Némelyik ehető gyümölcsű (pl. a díszalmák, amelyekből 9 fajta tetszeleg nálunk), némelyik inkább csak a szemnek lenyűgöző, és vannak olyanok is, amelyek hasznos alapanyagot adnak további feldolgozáshoz (pl. kézművességhez, gyógyászathoz, stb.). A bágyadt őszi napsütésben néhány ritka szépség: 
Morrison borbolya (Berberis morrisonensis) – Magyarországon csak kevés helyen látható ez a kistermetű borbolyafaj, amelynek hazája Tajvan. Egyedülálló, hogy lila termése laza fürtökben lóg az ágak végén, színe miatt már távolról is feltűnő.
’John Downie’ Díszalma (Malus ’John Downie’) – Közel tucatnyi díszalma fajtánk egyik legszebb képviselője. A kúpos koronát nevelő fácskát augusztus végére elborítja a temérdek, sárga alapon narancsvörössel színezett, 3-4 cm-es alma, s ezek nemcsak a szemnek jelentenek élményt. További érdekes díszalmánk még a Winter Gold, a Brandy Wine, a Malus sargentii ’Tina’ és a Malus baccata ’Everest’.
Pirostermésű ezüstfa (Elaeagnus umbellata) – Hazája Kína, Korea és Japán. Nemcsak őszi, hanem téli gyönyörűség is, mivel élénkpiros termése tavaszig fennmarad. De csak akkor, ha addig a madarak, vagy az arra járó emberek meg nem eszik, mivel nagyon finom is.
Tiszafa (Taxus baccata) – Egy piros „termésű”, különleges látványt nyújtó fa. Az egész növény mérgező, kivéve a piros, húsos magköpenyt. Néhány gyors emésztésű állat ezért fogyasztja, és a mérgező mag – az állat szerencséjére – sértetlenül landol egy új helyen, elősegítve a faj terjeszkedését. Végezetül még egy különlegesség: Japán kacsurafa (Cercidiphyllum japonicum) – Egy fa, amely szép lombszínnel búcsúzik a nyártól, de emellett a lehulló levelek mézeskalács illatúak! Ha nem hiszi, járjon utána, itt Krisna-völgyben.
Pártha dász
