Praktikus kérdések, izgalmas válaszok. Sundara Gopála dása, Krisna-völgy kertészetének vezetője szívesen feltárja a biokertészkedés műhelytitkait.
Melyik kertből válhat biokert?
— Szükséges, hogy a kertben legyenek olyan helyek, amelyek saját mikroklímával rendelkezik. Fontos, hogy ne fújjon keresztül rajta a szél, hogy ott tudjanak maradni azok a kis élőlények, amelyek természetes módon segítik fenntartani az ideális talajviszonyokat és védelmet nyújtanak a kártevők ellen. Ilyen hasznos élőlények például a fátyolkák és más rovarok, valamint sok madárfaj is, melyek szeretik, ha védett helyen élhetnek. Ha ezek a feltételek megvannak, nagyon könnyű egy önfenntartó kertet létrehozni. A házi gyümölcsösben ültettem tíz fát (főleg régi alma- és körtefajtákat), amelyek nagyon ellenállóak, elég csak zsurlóval, csalánlével, feketenadálytő-lével permetezni őket, hogy egész évben egészségesek maradja¬nak.
Milyen különleges módszereket használtok a Krisna-völgyi kertészetben?
— A közös nagykertészetben kifejlesztettünk egy lótrágya-talpas melegágyat. A lótrágya alulról fűti a magokat, ezért azok gyorsan kikelnek, mert úgy érzik, itt a tavasz. A decemberi melegágyas vetés hatására februárban már szedhettük a piros retket.
A magokról talán nem mindenki tudja, hogy tartalmaznak olyan anyagokat, amelyek egy ideig gátolják a csírázást. Ez egy természetes jelenség: tavasszal a magok teleszívják magukat nedvességgel, aminek hatására aztán ezek a gátló anyagok lebomlanak. Ennek mintájára, ha a magokat megfelelő folyadékba áztatjuk, azzal nemcsak a csírázást indíthatjuk el, hanem egészséges, erőteljes növekedést is biztosíthatunk zöldségeink számára. A tökfélék magjait például tejbe vagy savóba áztathatjuk, a borsó és a bab a kamillát kedveli, a paradicsom, a paprika és a napraforgó pedig a macskagyökeres fürdőt.
A mi bevált gyógynövénykeverékünk forrázata, melyet minden maghoz egyaránt használunk, a következő: cickafark, kamilla (ezek gátolják a káros baktériumok, gombák növekedését), macskagyökér, pongyolapitypang, tölgyfagyökér, csalán (ezek serkentően hatnak a hasznos mikroorganizmusokra és a gyökérnövekedésre). A szükséges áztatási idő a legtöbb mag esetében egy óra, de például káposzta és torma esetében tizenöt perc, a retekféléknél fél óra is elegendő, míg a sárgarépa és a zeller esetében másfél óra szükséges.
Milyen vegyszermentes eljárásokat alkalmaztok a kártevők távoltartására?
— Elsősorban a növénytársításos eljárást, melynek lényege, hogy olyan gyógynövényeket, virágokat és zöldségféléket ültetünk egymás mellé, amelyek jól érzik magukat egymás társaságában. Ez azt jelenti, hogy ha jön egy kártevő, ami a káposztaféléket vagy a répát kedveli, és melléjük van ültetve egy olyan gyógynövény, aminek viszont nem szereti az illatát, akkor nem támadja meg a zöldséget sem.
Például a sárgarépa esetében nagyon kedvező, ha kapor van mellette, mert a sárgarépalégy nem szereti a kaprot, és így nem megy oda. Az uborka és a paradicsom sokkal jobb ízű lesz, sokkal nagyobbra nő, ha bazsalikomot ültetünk melléjük, ami ráadásul még a kártevőktől is megvédi őket. A virágokra sok méh és hasznos rovar jön, s ezzel egyúttal a paradicsomot és a többi zöldségfélét is beporozzák. Ezzel a módszerrel ültettünk mindent, igen eredményesen.
Hogyan történik nálatok a kerti hulladékok komposztálása?
— A komposzt nagyon fontos a biokertészkedésben, mondhatni az egész kertművelés alapja. Hozzávalói többek között a konyhai szerves hulladék, a kaszálásból keletkezett fű (amely tele van gyógynövényekkel, a pitypangtól kezdve a cickafarkfűig), gallyak, föld, fűrészpor. Tilos azonban a komposztba tenni citromhéjat, narancshéjat, főtt zöldségeket és diófalevelet, mert ezek lebomlásakor mérgező anyagok keletkezhetnek. Ha a kész komposztot a talajba forgatjuk, tápdús, humusszal teli virágföldet nyerünk. Ha már feldolgozták a komposztnak valót a giliszták és más talajlakó élőlények, olyan közeggé válik, hogy bárhová teszünk belőle egy kis darabot, az oda ültetett növény hihetetlen eredményeket produkál.
Például, ha ültetéskor egy fa alá komposztot teszünk, az sokkal ellenállóbb lesz, és akár száz kilóval is több gyümölcsöt hozhat. Izraelben bevett módszer a komposztálás a sivatagban, és így nagyon sok mindent meg tudnak termelni. Tehát egy kis komposzt csodákra képes, és nem kell hozzá sok minden. A jó minőségű komposzt előállításához kifejlesztettünk egy gyorsított eljárást is. Ezzel mindössze 3-4 hét alatt elkészíthetjük a komposztunkat. Szükséges hozzá egy magas, sötét edény fedővel, melynek az oldalán alul lyukakat fúrunk, hogy a felesleges víz eltávozhasson. Ezt 20 cm magasan feltöltjük kaviccsal, és rászórunk egy kis földet vagy komposztot. Kb. 108 gilisztát teszünk rá, melyek aztán ráhalmozott nyesedéket, konyhai hulladékot nagyon gyorsan 
átdolgozzák fekete dús komposzttá. A komposztálót hűvös, árnyékos helyre állítsuk, és ne hagyjuk kiszáradni.
Egy család szükségleteit fedező kerthez mekkora terület kell?
— A családi veteményest helytakarékosan is ki lehet alakítani. Mintegy száz négyzetméteren az egész család fenntartásához szükséges zöldséget és gyümölcsöt meg lehet termelni, még úgy is, ha az ember sűrűn hív vendégeket és csap nagy lakomákat otthon, ahogyan ez a mi családunkban szokás. Úgy tervezzük a kertet, hogy van egy elővetemény, egy köztes vetemény és egy utóvetemény. Tehát egész évben folyamatosan termelhetünk helytakarékosan, ha megfelelően kihasználjuk a felszabaduló ágyásokat.
Milyen egyszerű kerti praktikák vannak még, amelyeket szívesen megosztanál a hobbikertészekkel?
— A kapálást kiválthatja a takarásos módszer, melynek lényege, hogy a favágás után keletkező forgáccsal betakarjuk a talaj felszínét tíz centiméteres rétegben. Ha az egész ágyást letakarjuk vele, akkor, mivel nem megy át rajta a napfény, a gyomok sem nőnek rajta. Csak azok a növények fejlődnek, amik kifejezetten oda lettek beültetve. Ezt mindenkinek ajánlom, mint a legjobb talajtakarási módot. Ha pedig a forgácsot, a fűrészport az utakra szórjuk, egy nagyobb eső, locsolás után sem lesz annyira sáros az út.
Egy másik természetes dolog, ami kitűnően hasznosítható a kertben: az esővíz. Egy normál méretű ház ereszéből annyi esővizet nyerhetünk, amennyi általában az egész kert locsolásához elegendő két esős időszak között. Az esővíz kedvezőbb a locsoláshoz bármely más víznél, mert a szél por formájában felszed minden hasznos anyagot a föld felszínéről, s ráfújja a tetőre, amit aztán az esővíz lemos. A szobanövényeknek semleges talaj esetén például elegendő lenne esővízen felnőniük külön tápoldatok nélkül, mert az éppen olyan minőségű és mennyiségű tápanyagot tartalmaz, amilyen a növekedésükhöz szükséges. A terményzöldségek esetében szükség van más kiegészítőkre is az esővízen kívül, de locsoláshoz mindenképpen nagyon ajánlom mindenkinek.
Az interjút készítette: Candra deví dasí
