Önáltatás helyett: önellátás

A Krisna-völgyben lakó mintegy százötven fős közösség egyik legfőbb törekvése az önfenntartó és egyben fenntartható életmód megvalósítása. Ennek fontos része az ökologikus élelmiszer-termelés.

 

Az önellátás néhány kulcseleméről Rádhákántha prabhu (Barsi Attila), az Öko-völgy agrárigazgatója adott tájékoztatást.

– Az önellátáshoz elsődleges néhány alapszükséglet kielégítése: az élelem és ruházat megteremtése; a gyógyítás; az oktatás; valamint testünk védelme (építészet, hajlék létrehozása). Ha mindez kellően megalapozott, akkor kielégíthetők a közösség elsődleges igényei. Viszont nem mindegy mindezek minősége. Mivel a faluközösség életét hosszú távra tervezzük, ökologikusan kell gondolkodnunk és cselekednünk. Ez napjainkban többek között azt jelenti, hogy jól kell tudnunk ötvözni a régiek tudását és a korszerű technikát, egyszerre törekedve az egyszerű, környezetbarát és egyben egészséges megoldásokra, és a külvilágtól való függetlenség növelésére. A hagyományos paraszti megoldások is mindig alkalmazkodtak a kor adottságaihoz. Például, amikor még sok erdő volt, a fő építőanyag a fa volt. Később, ahogyan az erdők fogyatkoztak, áttértek a föld nagyarányú építési célú felhasználására. Ma a környezettudatos építészet központi kérdése az energiagazdálkodás.

– A fő elv Krisna-völgy mezőgazdaságában az ökologikusság? 

– Az ökologikusság inkább következmény, a hála, a tisztelet jele a Teremtő felé. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Istent, Aki gondoskodik rólunk. A védikus kultúra szerint hét anyánk van, és közéjük tartozik a föld is. Ez az alaptézis, amiből a környezettudatos gondolkodásunk ered. Miért mérgeznénk meg vegyszerekkel anyánkat, és rajta keresztül önmagunkat is, hogyha a szükséges élelmet a biogazdálkodás tiszta módszereivel is megtermelhetjük? 

– Krisna-tudatú hívőkként egy kiapadhatatlan tudásforrás, a védikus irodalom áll rendelkezésetekre. Gazdálkodásra vonatkozó útmutatások is találhatók ezekben az ősi szentírásokban?

– A védikus társadalomban a király feladata és felelőssége volt a gazdálkodás feltételeinek (például a közösségi használatú raktárak, utak, kutak, öntözőrendszerek) biztosítása. A gazdaság valós, kézzelfogható értékeken alapult (pl. terményeken). Mivel a gazdaságban megjelent egy nem valós érték (a pénz) is, a gazdaság fokozatosan elkorcsosult.

Gyakran nyúlunk vissza a védikus irodalomhoz, ahol elsősorban az elvekre vonatkozólag találunk útmutatást. A gyakorlati megvalósításhoz tanulmányozzuk a hagyományos magyar paraszti eljárásokat, figyelembe vesszük a helyi viszonyokat, a klímaváltozással kapcsolatos teendőket, és a gazdálkodás során a holdnaptárt alkalmazzuk. A régi módszereket több okból sem tudjuk egy az egyben átvenni. Régen például kiszámíthatóbb volt az időjárás, vagyis lehetett előre tervezni. Ma már eszünkbe sem jutna a kalendárium alapján összeállítani az éves gazdálkodási tervet, ugyanis a változékony időjárás ma egészen más stratégiát követel.

– Mennyiben alkalmazzátok a modern növénynemesítés vívmányait? 

– Keressük a szárazságtűrő fajokat és fajtákat, legyenek bár ősiek vagy újak. Az új fajták között számos ígéretes van, de megfelelő gondozásuk sokszor kényes kérdés. A szép és nagy gyümölcsű fajták gyakran kevésbé ellenállóak a betegségekkel szemben. Fontosnak tartjuk a régi, extenzív fajták génmegőrzési célú szaporítását is. Ami semmiképp sem jöhet szóba, az a genetikailag módosított szervezetek (GMO) termesztése. 

– Adnál egy kis ízelítőt a termesztéstechnológiai módszereitekről? 

– Termesztésünk teljesen bio módszerekkel történik, a gyümölcs- és szántóföldi rész már hivatalosan is megkapta a bio minősítést. A gabonatermesztés során vetésforgót alkalmazunk, ezért is látni a földeken a gabonák mellett mustárt, lucernát (ami nitrogénben dúsít) és facéliát (amely foszforban dúsítja a talajt). Utóbbi faj remek méhlegelő, így méhészetünk is hasznosítja. Az ősszel beszántott zöldtrágya (pl. mustár) mellett alkalmanként szerves trágyát is használunk, amit tehenészetünkből (trágya, szalmástrágya) és a kertészeti/konyhai hulladékokból nyerünk. Így kapcsolódnak össze mezőgazdaságunk szegmensei, vagyis a tehenészet, a szántóföldi-, zöldség- és gyümölcstermesztés.
A zöldségtermesztésben alkalmazott kiemelt módszerünk a növénytársítás. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a megfelelő fajokat ültetjük egymás közelébe, akkor egy finom egyensúly beállta után a növények egymásnak biztosítanak védelmet a kórokozókkal és kártevőkkel szemben.  Emellett használunk például mulcsozást (talajtakarást) a talaj szárazodásának és gyomosodásának megelőzésére. A gyümölcsös sorközeibe ribizlit telepítettünk, illetve a közöket kaszáljuk. Idén próbáljuk ki a modern tudomány egyik újítását (az „EM”-et), mikrobák segítségét fogjuk igénybe venni a termőtalaj tulajdonságainak javítására és a komposztképzés gyorsítására. 

– Mennyi terményt tudtok ilyen módszerekkel előállítani?

– Az itt termelt gabona egész évre elegendő a közösségnek, a zöldség az igények felét, a gyümölcs pedig a négyötödét elégíti ki. Szeretnénk rövid időn belül utóbbiak mennyiségét is növelni, hiszen végső soron a teljes önellátásra törekszünk. A termőföld terület nem jelent számunkra korlátot, hiszen meglepően kis területen meg lehet termelni a másfélszáz fő számára szükséges betevőt: gyümölcsösünk és szántóföldjeink jelenleg 3-3 hektárt, zöldségesünk pedig mindössze 2 hektárt foglal el.

(Az interjút készítette: Rév Szilvia & Kun András)

Hagyj üzenetet

1%
Az Öko-völgy Alapítvány adószáma:
18786435-1-14

2017-ben 403.431 Ft felajánlás segítette ismeretterjesztő tevékenységünket. Köszönjük!
Tanfolyamaink
Legközelebbi időpontok:
2018. január 20.
2018. február 17.
Keresés
Webshop
Ökovölgy hírlevél
E-mail cím:*
Név:*
E-mail cím újra:*
Kisfilmek
“Az étel nem a boltból származik.” Film Sivaráma Swamival Rovarpusztító rozsdafarkúak biokertünkben – kisfilm

Kiadványaink
Szakdolgozóink
Az Öko-völgy Alapítvány konzultációs segítségével eddig 48 hallgató védte meg szakdolgozatát.
Védjegy használati jog
Idézet
"A kutatások szerint az emberek nem az anyagi jólétre vágynak, hanem emberi kapcsolatokban gazdag, boldog magánéletre."
Pataki György (Szent István Egyetem)