Faragó Tamás barátunk, aki korábban az Öko-völgy alapítvány közreműködésével vett részt társadalomtudományi kutatásban, 15 társával együtt nélkülözhetetlen segítséget nyújtott számunkra a Krisna-völgyi Búcsúban. Az öko-sátor, amelyet a látványkonyhával is megosztottunk, rendkívül népszerű helyszín volt. Hálásan köszönjük önkénteseink segítségét! Az alábbiakban Tamás élménybeszámolóját közöljük.

Ha a búcsú szót említik, akkor egy meghatározhatatlan egyveleg képei jelennek meg előttem: a világ négy égtájáról összesereglett kavalkád, megannyi vásárfia, élmények, találkozások… Nincs ez másként Krisna-völgyben sem búcsú idején, ugyanakkor a hely megőrzi varázsát, megmutatja azt az arcát, amit a mindennapokban is: őszinte és tiszta közösség a természettel összhangban.

Már első látogatásaim során is lenyűgözött az a harmónia, ami árad a bhakták (Krisna-hívők) nyugodt lépteiből, a matajik (női bhakták) szemérmes mosolyából, s hogy sietség nélkül is mindig minden a legjobb helyén van. Annyi kedvességet kap az ide látogató, hogy azonnal úgy érzi: viszonoznia kell. Ezért amikor felkérést kaptam Kun Andrástól, az Öko-völgy Alapítvány kutatási vezetőjétől, hogy önkéntesként csatlakozzak kis csapatához a 2010-es Krisna-völgyi Búcsúban, azonnali igen volt a válaszom. Tudtam, hogy meghatározó élmények várnak, tudtam, hogy újabb kitörölhetetlen lenyomat marad bennem a Völgyel kapcsolatban.

Munkánk az Öko-völgy Alapítvány sátrában változatos volt, hol ökológiai lábnyom számításával próbáltunk szemléletet formálni, hol látványkonyhában készült étkekkel ismertettük meg a betérő vendégeket, hol a meghívott szakértőkkel történő beszélgetést szerveztük és bonyolítottuk. Minden mozzanat adott valamit, amikor vizet hordtam, amikor véleményem egy-egy beszélgetés során összetalálkozott az először oly távolinak tűnő emberek véleményével, s amikor a kertészet és a természet szépségeiről hallgattam meg a vendégeket.

Utólag talán furcsának tűnik beismernem, de egyetlen pillanatig sem éreztem a sokszor megterhelő munkát valóban nehéznek. Valahogy minden a helyére került, nyugalommal és határtalan energiával tettük a dolgunkat. Átragadt ránk a helyiek mosolya, amit aztán visszaragasztottunk rájuk, s végül közösen a búcsút látogató vendégekre került az a meghatározhatatlan mosoly.

Fáradt testtel, de élénken vibráló elmével távoztam a Búcsú harmadik és egyben utolsó napja után, az elcsépelt szavak értelmet nyertek: szeretet, alázat, tisztaság.

Budapest, 2010. július 27.

Faragó Tamás