Vajon a modern társadalom tényleg előre halad a társadalmi és gazdasági fejlődés következtében? Vagy inkább a pusztulás felé tart a helytelen vezetés és a lelki értékek hiányából fakadó dekadens kultúra miatt? A napjainkban észlelhető válságjelenségek alapján nem nehéz eldönteni, hogy mi a válasz ezekre a kérdésekre.
A modern társadalom fogalma alatt azt az elképzelést értem, mely úgy ötven évvel ezelőtt bukkant föl Nyugat-Európában és Észak-Amerikában. Ezen elképzelés szerint a fejlett [1] emberi társadalom a folyamatos technikai újítások révén egyre kényelmesebb életet tud biztosítani tagjai számára. A technikai fejlesztések célja az volt, hogy általuk olyan gépeket állítsanak elő, melyek kiválthatják az emberi munkaerőt az élelmiszeriparban, a konfekcióiparban és más, létfontosságú cikkek előállítását szolgáló munkaerő igényes iparágakban. Az így felszabadult munkaerő aztán a technika új formájára tudott összpontosítani: a nem-létfontosságú dolgok, más néven fogyasztási cikkek fejlesztésére és gyártására. E huszadik századi ideológia azzal kecsegtetett, hogy ha csökken az emberek munkaideje, több szabadidejük lesz, és ezáltal boldogabbak lesznek.
A prioritások eme átrendeződésének az lett a következménye, hogy a modern társadalom – ellentétben a hagyományos társadalmakkal – jelentősen megváltoztatta a létfontosságú és nem-létfontosságú termékek hosszú idő óta fennálló termelési arányát. Az arány, mely a hagyományos társadalomban 1:20 volt, a modern társadalomban megdöbbentő módon 20:1-re változott, a nem-létfontosságú termékek javára. A nem-létfontosságú termékek – az autó, a televízió, a számítógép, a mobiltelefon stb. -, valamint az emberiségnek nyújtott látszólagos előnyeik egyre meggyőzőbb színben tüntették fel a modern társadalom alapeszméit. A kommunikáció fejlődése, a jobb oktatás, a gépesítés és az utazási lehetőségek bővülése azt sugallták, hogy a modern társadalom mindenkinek képes biztosítani a számára vonzó szakmában való elhelyezkedést, a több szabadidőt és a gondtalan nyugdíjas éveket.
Most, fél évszázaddal később azonban a modern kényelmi cikkek és nem-létfontosságú termékek hátrányai messze felülmúlják előnyeiket. A modern társadalom által beharangozott fényes jövő globális rémálommá változott.
Ingatag társadalmi szerkezet
Amikor végbement e különös átalakulás, s a korábban a létfontosságú cikkek előállítására épülő társadalom alapjait már a nem-létfontosságú cikkek gyártása jelentette, egy olyan gazdaság jött létre, melynek jóformán semmi köze az emberek élelmezéséhez és ruházásához. Sőt, még az élet legfontosabb terméke – az élelem – előteremtése is idegen a modern társadalom gazdaságától.
A technológia olyannyira megdrágította az élelmiszer-előállítást, hogy a termelők nem képesek fennmaradni állami támogatás nélkül, amit az állam a nem-létfontosságú cikkek előállításából származó profitból finanszíroz. Hiába tekintik a nem-létfontosságú cikkeket létrehozó munkát a modern társadalom dicső vívmányának, e munkának vajmi kevés köze van az emberek létfenntartásához. S ha a gazdaság egyszer meginog, ennek katasztrofális következményei lesznek.
Globalizáció
A globalizáció a modern társadalom világszemléletének kifejeződése: a nyugati, ún. modern kultúra értékrendjének globális elfogadtatása. Azok az országok, amelyek a fejlődést nem a technika és a fogyasztás mentén képzelik el, „elmaradottak”. Annak érdekében, hogy „felemelje” őket a „fejlődő” országok szintjére, a Nyugat politikai és gazdasági mézesmadzagokkal bűvöli, s közben megfertőzi őket kultú
rájának bomlasztó vírusával, a konzumizmussal, azaz a túlhajszolt fogyasztással. Ez a gazdasági gyarmatosítás – mint minden gyarmatosítás – az emberbaráti segítségnyújtás ürügyén valójában lerombolja a régóta fennálló hagyományos értékeket. A globalizáció tehát nem egyéb, mint a Nyugat törekvése arra, hogy globális piacot teremtsen nem-létfontosságú cikkei számára.
Valaki azt mondhatná erre, hogy a globalizáció révén a szegényebb nemzetek gazdagabbak lesznek, és végül elérik a Nyugat életszínvonalát. Hadd válaszoljak egy költői kérdéssel. Tekintettel arra, hogy az USA, melynek lakossága a világ össznépességének mindössze 6%-át teszi ki, a világ javainak 45%-át élvezi, vajon megvalósítható-e az említett forgatókönyv? Lehetséges-e, hogy a világ 94%-a elérje azt az életszínvonalat, melyet az amerikaiak élveznek a világ gazdasági erőforrásainak 55%-a birtokában? [2] Ez matematikai képtelenség.
A modern társadalom egy ügyes trükk tehát, mely arra szolgál, hogy teret biztosítson tagjai szeszélyeinek, mégpedig azáltal, hogy érzékeiket a nem-létfontosságú javak élvezetére irányítja. Mindez rendkívül ingatag gazdasági és erkölcsi alapokra helyezi a társadalmat, lévén, hogy az emberek munkája egyre inkább elszakad létfenntartásuktól, a fölösleges dolgok utáni folytonos vágyakozásuk pedig gyógyíthatatlan társadalmi bajok melegágya lesz.
(folytatjuk)
Sivaráma Szvámi
A magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének vezető lelkésze
Jegyzetek:
Az írás hosszabb változata „Varnásrama: megoldás korunk társadalmi problémáira” cím alatt jelent meg a Tattva c. folyóirat VIII. évfolyamának, 1. számában (2005. július)
[1] A „fejlett” kifejezést nyugaton általában a modern társadalmakra használják. Azokat a társadalmakat, melyek még nem érték el a modernitás kellő fokát, először „fejletlennek” titulálták, manapság pedig, amikor hála a globalizációnak, a modernitás már a legtöbb társadalmat elérte, az új elnevezés a „fejlődő” társadalmak lett
[2] Más szóval, még ha feltételeznénk is, hogy a globalizáció következtében növekedne a világ javainak összessége, e javak egyenlő mértékű eloszlásához arra volna szükség, hogy a fejlett nyugati országok lecsökkentsék az életszínvonalukat – ennek megvalósulására azonban igen csekély az esély. A globalizáció valódi célja tehát az, hogy csak olyan mértékben emelje az elmaradott országok életszínvonalát, hogy azok a Nyugat piacának fogyasztóivá válhassanak
