„Nagy árat fizettünk azért, mert nem ismertük el a hagyományos módszerekben rejlő bölcsességet. A projectnek az a tanulsága, hogy a Bali rizsteraszok olyan komplex mesterséges ökoszisztémát képeznek, melyet több évszázad tapasztalata hozott létre.”
Az Indonéz-szigetvilágban található Bali szigetének egyik vulkáni csúcsán található egy hatalmas templom, amit a vizek Istennőjének Devi Danunak építettek. Úgy tartják, az Istennő a vulkán krátertavában lakik. A templomban 24 pap él, akiket gyermekkorukban egy szűz papnő választott ki arra a feladatra, hogy az istennőt szolgálják.
A balinézek rizst termelnek, amihez az egész szigetet teraszosították. A hegyekből az esőt néhány nagy esésű folyó vezeti a tengerbe, amelyek vizét elágazó csatornarendszerrel a teraszokon tökéletesen szétterítik. A meredek hegyoldalba vájt hosszú csatornarendszer fenntartása nagyfokú összehangoltságot igényel.
Társadalmuk legfontosabb szerveződési egysége a subak, amely azon emberekből áll, akik egyetlen végső csatorna elágazásból nyerik a vizet a közös teraszuk öntözéséhez. Egy subak mérete nagyjából megfelel egy vadász-gyűjtögető csoportnak, és úgy is működik. Közösen választanak vezetőt maguk közül, aki képviseli a subakot. Legfontosabb közös tevékenységük az öntözőrendszerük fenntartása, utak és gátak karbantartása, és a vízlopás megakadályozása.
A krátertóban elhelyezkedő főtemplom alatt minden csatorna elágazásnál kisebb templomok emelkednek. A legkisebb templomok ott állnak ahol a csatorna beleömlik egy teraszba, ezeket csak egy-egy subak használja. A nagyobb templomokat csupán az év néhány nevezetes napján használják, és mindegyiknek saját szentjei és istenei vannak. Minden csatorna-elágazás az ott álló templommal az alatta fekvő subakok gyülekező és érdekegyesítő helye.
„A Pura Er Jeruk a legnagyobb templom a környéken. Ez alatt 24 subaknak 14 kisebb temploma áll. Ez a 24 subak egyesül Pura Er Jeruk templomában, amikor ott találkozunk. Minden döntés, minden szabály, ami a vetés idejét és a vízzel kapcsolatos munkákat illeti ilyenkor születik. A döntéshozatalt követően mindenki hazamegy, majd összehívja a subakja minden tagját, és kihirdeti a határozatot. Ennek megfelelően a vetés napra készen be van osztva a subakok között, mivel a vizet ennek megfelelően szabályozzuk. Például 10 napig az egyik subak vet, a következő 10 napon a másik, és így tovább. Itt mindent az időkényszer irányít, mert egyetlen nap csúszás felboríthatja az összhangot. Ha sok a rágcsáló, akkor mindannyian olyan terményt vetünk, amit a rágcsálók kevésbé szeretnek.”
A modern mezőgazdaság nagykiterjedésű monokultúrái világszerte a kártevők szinte akadálymentes szaporodásának melegágyai, amelyek ellen aztán csak nagyon nehezen lehet védekezni. A hagyományos gazdaságokban a védekezés leghatásosabb módja, hogy évről-évre más terményt vetnek az adott területre, és emellett a kártevőket égetéssel vagy elárasztással is ritkítják.
A balinéz főpapot a Vízistennő földi képviselőjének tartják, aki mindig fehérben jár, és hosszú hajat visel. A főpap napközben áldozatot mutat be a parasztok nevében, akik rizst termelnek. Éjszaka álmaiban az Istennőtől közvetlen utasításokat kap. A főpapot a szegény gyerekek közül választják, de rangja mégis felér egy királyéval.
Valójában a templomi rendszer, a főtemplom és a csatornahálózat egyaránt a gazdálkodás összehangolását, és a béke fenntartását szolgálja. Ha vita támad a víz elosztása során, azt a főtemplom papjai simítják el. Ha egy csapat új teraszt kíván építeni, akkor a főtemplom papjai megszemlélik a helyszínt, hogy annak létesítése nem károsítja-e a többi subak vízbázisát. Ha engedélyt adtak, akkor gyakorlati tanácsokkal is szolgálnak az építkezéshez. A főtemplom több ezer paraszt munkáját hangolja össze több 100 km2-en.
Amikor a hollandok – akik azért valamelyest maguk is konyítanak a vízmérnöki munkákhoz – a 19. században gyarmatosították a szigetet, semmit nem tudtak hozzátenni a létező rendszerhez azon túlmenően, hogy megadóztatták. Az ez után következő, a balinézek számára a tragikus jövőt jelentő „zöld forradalom” idején egy amerikai mérnök azt mondta: „Ezeknek az embereknek nem papokra, hanem mérnökökre és hidrológusokra van szükségük.” A termésátlagok növelése céljából a parasztokat törvénnyel kötelezték a modern fajták és kemikáliák alkalmazására. Talán mondani sem kell, hogy a gazdálkodásra nézve mindez katasztrofális következményekkel járt.
A nagyhozamú növényfajták tábláit olyan mennyiségben rövid időn belül olyan tömegben özönlötték el a kártevők, hogy azt a kemikáliák sem tudták ellensúlyozni. Az új fajták vízigényének nem felelt meg a több száz éves öntözőrendszer, és ez felborította a vízellátás rendjét. Ezek után komputerrel próbálták meg modellezni, hogy mi lehetne az optimális megoldás. A programok azt mutatták, hogy a hagyományos művelési mód a vízelosztást és a kártevők szabályozását illetően nagyon közel volt az optimálishoz.
Az Ázsiai Fejlesztési Bank nyilatkozata: „Ebben az esetben a modern technológia és bürokratikus szervezési mód teljes csődöt mondott, mert egyértelműen ez tehető felelőssé az 1982 és 1985 között tapasztalt nagyméretű terméskiesésért. Nagy árat fizettünk azért, mert nem ismertük el a hagyományos módszerekben rejlő bölcsességet. A projectnek az a tanulsága, hogy a Bali rizsteraszok olyan komplex mesterséges ökoszisztémát képeznek, amelyet több évszázad tapasztalata hozott létre.”
A balinézek vallási rendszerében központi szerepet játszik a víz szentsége. A szent víz jelképezi a subakok egymásrautaltságát. A főtemplom könyvében ez így fogalmazódik meg: „Mivel az Istennő ad minden vizet, az, aki nem engedelmeskedik törvényeinek, nem művelhet rizsteraszt.” Mikor egy parasztot megkérdeztek, hogy honnan származik a főpap királyhoz illő hatalma azt felelte: „Csakis a hitből, a túláradó hitből. Batur főtemploma mindennek a központja, mert minden víz onnan ered. Ebben a pillanatban is a főpap tart a kezében minden vizet a főtemplom falai között.”
A hit olyan tekintélyt biztosít a rendszer számára, melyre egyetlen szekuláris intézmény sem lehetne képes. A vallási rendszer híján az öntözőrendszer is összeomlana. A Bali vízi templomrendszer mindennél jobban példázza a vallás hétköznapi szerepét. Ez a rendszer annak is szép példája, hogy miként lehet kisméretű közösségeket úgy összehangolni, hogy a közösség szerveződése ne felső utasításra, hanem alulról építkezve valósuljon meg.
