Somogyvámos határában 1993-ban elkezdődött valami, amely mind a mai napig dinamikusan fejlődik, és e változás nyomán új, zöld mezők, változatos erdők és természetes élőhelyek, szép gyümölcsösök, a gazdák kezét dicsérő biokertek, virágkertek díszlenek a somogyi völgyben.Ha nem gondolnám, hogy patetikusnak tűnne, itt most olyan fényképeket csatolnék írásomhoz, amelyek az egykori (anno 1993) állapotot mutatják. A lesoványodott szántókat, a leromlott, elakácosodott erdőfoltokat, az elgyomosodott, gyér birkalegelőket, vagy az invazív, tájidegen lágyszárúaktól burjánzó patakpartokat.
Ennek nincs sok értelme, bármelyik felhagyott magyar területről illeszthetnék be ilyen képeket, és sajnos bőven akad ilyen. Az viszont vitathatatlan — és akkor maradjunk a tényeknél, szépítés nélkül —, hogy Somogyvámos határában 1993-ban elkezdődött valami, amely mind
a mai napig dinamikusan fejlődik, és e változás nyomán új, zöld mezők, változatos erdők és természetes élőhelyek, szép gyümölcsösök, a gazdák kezét dicsérő biokertek, virágkertek díszlenek a somogyi völgyben.
2001-ben kezdtük el botanikus kertünk tervezését és kialakítását. Az ősi tudomány, a vasztu térrendezési elveinek alapján készült terveket Vojtek Tímea, a Kertészeti Egyetem hallgatója, diplomamunkában készítette el. A kijelölt 11 hektáron már mintegy 780 fa- és cserjefaj látható, köztük számos ritkaság az öt kontinensről. Gyűjteményes kertünkben az ázsiai eredetű növények vannak túlsúlyban, de az észak-amerikai és az európai vegetáció is jeles képviselőkkel mutatkozik be. Kuriózum néhány himalájai és észak-indiai cserje, de kínai és japán bambuszaink, fenyőink, valamint dézsás növényeink is szépen fejlődnek. 2008-ban botanikus kertünk felvételt nyert a Magyar Arborétumok és Botanikus Kertek Szövetségébe.
Kutatásokat végzünk az éghajlatváltozás szélsőségeihez jól alkalmazkodó növények terén. Egyre több mediterrán és szubtrópusi faj tolerálja enyhe (vagy rövidebb fagyos időszakkal bíró) teleinket, ezek közül némelyik haszonnövényként is fontos lehet a jövőben (Ziziphus jujuba, Ficus carica, Actinidia sp., Punica granatum, Diospyros kaki stb.). A szélsőségek a hőmérsékletben és a csapadékeloszlásban jelentkeznek. Csupán folyamatos kísérletekkel lehet összeválogatni a módosult éghajlatot jól tűrő növényeket, mivel a természetben ehhez hasonló klímájú terület eddig nem létezett. A kutatások támogatására saját szaporítótelepet és magbankot indítottunk.
Megőriztük az őshonos növényzet fellelhető kis foltjait, és tudatosan segítjük a természetes állapot újbóli megnyilvánulását (az inváziós vagy özönfajok — pl. akác, selyemkóró, japán keserűfű, magas aranyvessző stb. — visszaszorításával, őshonos fajok telepítésével stb.). E foltokon 
tucatnyi védett növény is fellelhető, mint amilyen a széleslevelű nőszőfű (Epipactis helleborine), vagy a Dél-Dunántúlra jellemző májvirág (Hepatica nobilis), a szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) és a szártalan kankalin (Primula vulgaris).
A legelőket és a szántókat erdősávokkal és facsoportokkal törjük meg a szél és a nap szélsőséges hatásait kivédendő, a völgyben pedig csapadéktározó tavakat hoztunk létre. Így bővülnek az élőhelyek, s az állatok is örömmel foglalják el az új otthonokat. A madarak közül eddig 108 fajt figyeltünk meg, melyek egy része vonuló vagy téli vendég, de nagyobb része fészkel is (Magyarországon több mint 370 madárfaj él). Legszebb közülük a gyurgyalag (Merops apiaster), de meglepetésként elénk kerülhet a selyemgém (Ardeola ralloides), vagy a réti sas (Haliaetus albicilla), amelyek a közeli Kis-Balatonról és Boronkáról kóborolnak erre.
Szintén e vidék jellemző állata a borz (Meles meles) és a fokozottan védett vidra (Lutra lutra). Bár az utóbbi nálunk csak vándorlásai alkalmával tűnik fel, olyankor annál izgalmasabb a jelenléte. A zavartalan környezetben az állatok nagyon békések, és megszokják az emberek közelségét. A rókák (Vulpes vulpes), a mezei nyulak (Lepus europaeus) és a fácánok (Phasianus colchicus) úgy járkálnak a kertekben és a házak körül, mint más falvakban a kutyák és a tyúkok.
Kétéltűek és hüllők is gazdagítják az Öko
-völgyet. Köztük említést érdemel a tavakban felbukkant mocsári teknős (Emys orbicularis), a majdnem teljes békapaletta, vagy a ritkábban látható pettyes gőte (Triturus vulgaris). Az ízelt lábakon és hártyás szárnyakon mozgó élőlények száma sem csekély. Leglátványosabb képviselőik a lepkék, főként a virágágyások körül röpködő zúgólepkék (folyófűszender, kacsafarkú szender stb.), pillangók (fecskefarkú lepke, farkasalmalepke, kardoslepke), a vízpartokon pedig a kis színjátszólepke (Apatura ilia). Gyümölcsöseinkben néha feltűnik a nagy pávaszem (Saturnia pyri).
Bár Somogy még az országos átlagnál is jobb erdősültséggel bír, az Öko-völgy környékén az elmúlt száz év jócskán elkoptatta az erdőket. Új erdősítési programunk keretében hangsúlyozzuk a változatos (a természetszerű) őshonos erdők telepítését, míg tűzifa- és építőanyag-igényünket a kevésbé jó minőségű területeken akác és fűz energiaültetvények telepítésével oldjuk meg. Az őshonos erdők egyben extenzív gyümölcsészetre is lehetőséget biztosítanak. Régi tájfajták szaporítását az őshonos erdőfoltokon végezzük.
A természet példája a változatosság. A stabil rendszerek mindig nagyon változatosak, s a gazdálkodásnál is ezt kell szem előtt tartani mintaként. A teremtett világ harmóniában él, s csak akkor kerülünk szembe olyan problémákkal, amelyekkel ma a modern ember nap mint nap küzd, ha elfelejtjük a hozzá adott törvényeket és kihagyjuk a képből a törvényhozót. Az Öko-völgy területén arra törekszünk, hogy a harmónia helyreálljon, s az életet élni hagyjuk.
Pártha dása
Tájrendezési és környezetvédelmi igazgató
