Növénytársítások és vetésváltások a biokertben

Sorozatunk e heti részében a veteményes tervezésekor kihagyhatatlan témával foglalkozunk. A növénytársítás és vetésváltás alkalmazása hozzásegít bennünket ahhoz, hogy növényállományunk egészséges maradjon, és a teljes vegetációs időszakban ellássa családunkat friss terménnyel.
Jelen cikk anyaga Krisna-völgyi tapasztalatokon és szakirodalmi búvárkodáson alapul, teljes terjedelmében a „Beszélgetések az önellátásról” című könyvünkből származik.

A kertészeti vegyeskultúrában a talaj egészsége és a növények jólléte, a termés fokozása, a betegségek megelőzése érdekében a legeredményesebben alkalmazható praktikák a vetésváltások és a növénytársítások. A vetésváltás tervezésekor a növények egymás utániságát, a növények tudatos társításakor pedig az egymás mellettiségüket tartjuk szem előtt.

Régi megfigyelés, hogy a növényfajok többsége korántsem „közömbös egymás iránt”, rokon- és ellenszenvek bonyolult hálózata létezik közöttük. Természetesen ezek nem érzelmi szinten, hanem biokémiai-élettani okokból, többnyire az anyagcseretermékeken keresztül valósulnak meg. Az egyik növény kiválóan előkészíti a talajt a másik számára, egy harmadik elriasztja a negyedik kártevőjét, míg az ötödik mellett a hatodik alig növekszik, nem virágzik, nem hoz termést.

Ha ezekre a kapcsolatokra tekintettel vagyunk, sok nehézségtől kímélhetjük meg magunkat, és eredményesebb lesz a kertészkedésünk is.

1. Növénytársítások
A legismertebb kedvező szomszédságok:
Sárgarépa – hagyma (védik egymást a répa- illetve a hagymalégy ellen); Zeller – káposztafélék (védik egymást a zellerrozsda illetve a káposztalepke károsítása ellen); Saláta – retek (a saláta megvédi a retket a földibolháktól); Káposzta – paradicsom (a paradicsom elriasztja a káposztalepkéket); Burgonya – zöldbab (a zöldbab elriasztja a burgonyabogarat); Uborka – hagyma (a hagyma gátolja az uborkalisztharmat terjedését).

További kedvező szomszédságok:
Bab – káposztafélék; Káposztafélék – cékla; Paradicsom – petrezselyem; Paradicsom – hagyma; Paradicsom – zeller; Paradicsom – bokorbab; Pasztinák – hagyma; Saláta – bab; Saláta – uborka; Saláta – bokorbab; Saláta – cékla; Saláta – mángold; Borsó – káposztafélék; Uborka – káposztafélék; Burgonya – borsó; Burgonya – lóbab.

A Dél-Amerikából származó sarkantyúka a biokertészek egyik „varázsnövénye”: elriasztja a rovarkártevőket, ráadásul még szép is, sőt, a levelei és virágai salátaként fogyaszthatók (Kép: kolibrikert.hu)

A sarkantyúka, a paradicsom, a zeller, a bazsalikom (és más illóolajos növények, például a büdöske, szurokfű (oregánó), zsálya, borsikafű, majoránna) úgynevezett riasztónövények, mert a rovarkártevőket távol tartják. A nemkívánatos szomszédságokat kivéve ezeket mindenütt eredményesen lehet alkalmazni a társításban.
A pasztinák különleges gyökérzöldség, mert minden kártevővel szemben ellenálló.

A legfontosabb nemkívánatos szomszédságok:
Bab – hagyma, burgonya – hagyma, vöröskáposzta – paradicsom, sárgarépa – paradicsom, petrezselyem – fejes saláta, paprika – padlizsán, tök – burgonya.
Ha csak ezeket az „ellenszenv-relációkat” mindig figyelembe vesszük, akkor már nagy hibát nem követhetünk el.

Krisna-völgy kertészetének sor- és ágyás-rendszere májusban

2. Vetésváltás
A vetések és ültetések időbeli tervezéséhez célszerű a zöldségnövényeket három csoportba sorolni a következőképpen (zárójelben a családnév rövidítése* Ennek az évek közötti vetésváltások tervezésekor lesz jelentősége, ld. alább):
A.) csoport: Főnövények, amik májustól a tenyészidőszak végéig a veteményesben lesznek, ezért csak rövid tenyészidejű elővetemény lehet előttük. Fajok: paradicsom (b), karósbab (h), uborka (t), kései káposzta (k), burgonya (b), tök (t), cukkini (t).
B.) csoport: A tenyészidő első vagy második felében vannak a veteményesben. Fajok: karfiol (k), zeller (e), bokorbab (h), korai káposzta (k), cékla (l), borsó (h), pasztinák (e), hagyma (li), feketegyökér (f).
C.) csoport: Rövid tenyészidejű zöldségek. Folyamatosan váltják egymást, akár ugyanannak a fajnak a korai, nyári és késői fajtái. Fajok: korai burgonya (b), salátafélék (f), korai-, középkorai és kései sárgarépa (e), karalábé (k), retek (k), édeskömény (e).

* A családnevek rövidítései: (b) – burgonyafélék, (e) – ernyősvirágzatúak, (f) – fészkesvirágzatúak, (h) – hüvelyesek, (k) – káposztafélék, (l) – libatopfélék, (li) – liliomfélék, (t) – tökfélék.

A veteményes beosztását úgy érdemes megtervezni, hogy az A, B és C csoportba tartozó növények sorai egymást váltva helyezkedjenek el. A sorok távolsága 40 vagy 50 centiméter. Egy klasszikus ritmus: A, C, B, C, A… és így tovább. Vagyis két A-sor között 2 méter távolság van, amit egy B-sor, és két C-sor tölt ki.
Az A sorokban az A csoport fajai lesznek a főnövények, előttük a C-csoportból választhatunk korán lekerülő előveteményt.
A B sorokban a B-csoportba tartozó növény előtt vagy után lehet C-növényeket, vagy B-növényeket is választani.
A C sorokban pedig egymást váltják a C-csoport rövid tenyészidejű fajai.

Három példa a fent ismertetett növénycsoportok térbeli elhelyezésére (Franck, G. 1987 alapján)

Ez a rendszer első olvasásra talán bonyolultnak tűnik (hiszen sok szempontot kell egyszerre figyelembe vennünk), azonban ha már egyszer elkészítettük a saját igényünk szerinti vetéstervet, akkor kisebb-nagyobb módosításokkal minden évben ezzel dolgozhatunk.
A sorokon belül a fent bemutatott rokon- és ellenszenvek alapján szabadon lehet kombinálni a növényeket. Az évek közötti vetésváltás úgy valósul meg, hogy minden évben eggyel arrébb léptetjük a sorokat. Általános elv, hogy azonos családba tartozó zöldséget (lásd a családnevek rövidítésének megfejtését) három évnél hamarabb ne ültessünk azonos helyre.
Ha betartjuk a vetésváltásokat, és a sorközöket mulccsal, komposzttal is betakarjuk, akkor néhány év alatt tökéletesen működő biokertünk lesz.

Az összeállításnál a Krisna-völgyi tapasztalatok mellett a következő kötetekre támaszkodtam:
Franck, G. (1987): Öngyógyító kiskert. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Roszík P. (2009): Biokert a ház körül. Magyar Biokultúra Szövetség.
Sárközy P. – Haraszti N. (2001): Növénytársítások. Sárközy Péter Alapítvány a Biokultúráért, Budapest.

– Kun András –

Szeretne többet tudni az önellátás gyakorlatáról?

Keresse könyvsorozatunkat!