Ma a szabadság bizonyítékaként ünneplik azt, ha valaki képes az ösztönei szerint cselekedni, szemben azzal, ha valaki ellenáll neki. (Azt teszem, amit akarok, úgy ahogy akarom). Vajon ez felszabadít, vagy inkább a siker rabjaivá tesz minket? Rengeteg ember költi el azt a pénzt is, amit meg sem keresett még, hogy olyasmiket vegyen, amire nincs is szüksége, hogy olyan emberekre tegyen jó benyomást, akiket nem is kedvel.
Lássuk csak, hogy működik a siker börtöne:
A fogyasztóipar olyan termékeket termel, amelyekre nincs is igazán szükségünk.
A marketingesek ezeket a termékeket a bemutatótermekbe és az üzletekbe viszi.
A reklámipar agresszív TV reklámjai, út menti hirdetőtáblái és társaik ezeket a termékeket vagy azok szimbólumait ábrázolják, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a presztízsünket növeljük.
A bankok arra biztatnak minket, hogy pénzszűke ellenére se hagyjuk abba vágyaink beteljesítését.
A hirdetéstől megbabonázva sok ember vesz új ruhát, mobiltelefont, kocsit és házat, mert divatosnak állítják be őket, majd eldobják régi tulajdonukat, még akkor is, ha az még használható. A hirdetések erejére, amely megbolondítja az embereket, egy idézet világít rá: „Minden embert lóvá tehetsz bármikor, ha a hirdetés igaz és a költségvetés elég nagy.”
A hirdetések arra buzdítanak minket, hogy hangolódjunk rá a legutóbbi divatra, ezért sok-sok ember nagy kölcsönöket vesz fel, ami arra kötelezi őket, hogy éveken át keményen dolgozzanak. Emellett a visszafizetések okozta mentális teher nem teszi lehetővé, hogy békében élvezzék kényelmes életüket, amire a kölcsönt felvették.
Miért kellene a siker rabjaivá válnunk, amikor anélkül is sikeresek lehetünk, hogy a társadalmi divat elragadna minket? Jobb, ha a vágyainkat alább adjuk, és elégedettek maradunk azzal, amink van, ahelyett, hogy növelnénk a vágyainkat, és elégedetlenek maradnánk. Ez a választás könnyebb lesz, ha megértjük a visszautasítás erejét, és egyszerűbb életet élünk.
A visszautasítás ereje számunkra pajzs, védelem, amely képessé tesz minket arra, hogy megválasszuk a saját életmódunkat. Éles, kifinomult intelligenciát igényel, hogy a rongyrázás felszínessége mögé lássunk, és értékeljük az egyszerűség szépségét. „Az egyszerűség a végső kifinomultság.” „Az ember olyan mértékben gazdag, amennyi dolgot el tud engedni.”
