Az iskolában azt tanuljuk, hogy a tavak, holtágak sorsa idővel a feltöltődés. A virágos növények (lebegő és gyökerező hínárok) fokozatosan elfoglalják szinte a teljes szabad vízfelületet, és az algák is növelik a biomassza mennyiségét. A folyamat kisebb vizeknél gyorsabb, nagyobb vizeknél lassabb, de mindenütt halad. De hol van akkor az előbb említett egyensúly?
A természet harmóniáját hosszú távon akkor tapasztaljuk, amikor a feltöltődött tó vagy holtág helyén erdő záródik. A mi időléptékünkkel nézve azonban bármikor érezhetjük az egyensúlyt, ha a tóra – akár a kerti tavunkra – a folyamat szélsőségektől mentes fázisaiban tekintünk. Aki tartott már akváriumot a lakásban, az tudja, hogy milyen kényes az egyensúly a vízi életközösségekben. Ha valaki jól csinálja, akkor 50 l-es medencében is képes lesz – vegyszerek nélkül! – fenntartani az egyensúlyt, ha rosszul, akkor még 1000 m3-ben sem. Egy „beállt” akvárium szinte gondozásmentes. Nincs benne túl sok hal, túl sok növény, nem éri túl sok fény, de túl kevés sem. Ha a kívántnál több a hal, akkor táplálékhiány, iszapképződés (annak nyomán káros gázképződés), melegben oxigénhiány léphet fel.
Krisna-völgyben két nagyméretű, és tucatnyi kisebb tavat hoztunk létre a két évtized során
Ha túl sok a növény, akkor gyorsul a feltöltődés, nagy melegben (amikor jóval kisebb a vízben oldott oxigén mennyisége) pedig előfordulhat az a furcsa helyzet, hogy a halak megfulladnak a vízben. Éjszaka a zöld növények nem termelnek, hanem felhasználnak oxigént a vízből, és ha nagy mennyiségben vannak jelen, akkor előállhat az, hogy a halaknak már kevés lesz, és tömegesen pusztulnak el. Bár ez lehet természetes jelenség is, ezt senki sem tartja egyensúlyi állapotnak, sokkal inkább egy szélsőséges kilengésnek. A tó gazdája, ha figyel az árulkodó jelekre, akkor időben be tud avatkozni, hogy segítse az egyensúly helyreállását.
Egyéves halak az egyik Krisna-völgyi dísztó vízbe vezető lépcsőjénél
Krisna-völgyben két nagyobb, és tucatnyi kisebb tó van. Az egyik nagyobb tavunkban több a halszaporulat, és a táplálék szűkösebb, míg a másikban több a betorkolló oldalág, vízmosás, és jelentős a tápanyag bemosódás. Ez utóbbi tóban jelentős a növények terjeszkedése. Volt ugyan több növényevő hal is a vízben, de a szaporulatuk nem volt elégséges. Így most, 2014 tavaszán – a jeleket látva – beavatkoztunk a folyamatokba, kiegyensúlyozandó azokat.
A kifogott egynyaras fiatal hal (ponty és kárász spontán hibridje) hamarosan új élőhelyére kerül
Az egy- és kétnyaras ivadékokból hálóval áthelyeztünk az egyik halban gazdag tóból a növényekkel jobban borított tóba. Így várhatóan csökken a szélsőség mindkét élőhelyen. Persze az eredmény lehet, hogy csak egy-két év távlatában látható, de ez nagyjából egy pillanat a tavak életében…
– Pártha dász –
