Álom lenne az alomszék? Bebizonyítjuk, hogy nem az!

Bea és Jóska fél évvel ezelőtt költözött be az új házba két kisgyermekükkel. Már a tervezés előtt eldöntötték: nem alakítanak ki rendkívül környezetszennyező – mégis általánosan elterjedt – vízöblítéses vécés rendszert, hanem alomszéket fognak használni.

(A „vécé” (WC) szó rövidítés = Water-closet, vagyis vízöblítéses vécé. A „komposztvécé” megfogalmazás ezért nem helyes, hiszen ez nem „vécé”, hiszen nincs folyó víz használat. Megfelelőbbek tehát az „alomszék” vagy „száraz toalett” kifejezések.)

Az első meglepetés ekkor érte őket: Bár az alomszék sokkal egyszerűbb rendszer, és töredékébe kerül a vízöblítéses (vagyis vízpazarló és vízszennyező) angol vécének, nálunk nem igazán kapható. Méregdrága műanyag csodák rendelhetők külföldről (vagy beszállító magyar cégtől), viszont a mesterkélt kivitel, a műanyagok és a szállítás miatt ezek nem illeszthetők a fenntarthatóság szempontrendszerébe.

Némi tájékozódás után Országh József, köztiszteletnek örvendő vízönellátás-mesterünk segítségével jutottak közelebb a megoldáshoz. Olvasónk az Országh-féle rendszerekkel kapcsolatban a következő linkekre kattintva tájékozódhat:
Kisfilm az alomszék használatáról

Műszaki adatok, rajzok a tervezéshez és építéshez
Katt 1.
Katt 2.

Ide kattintva pedig az Ökológiai Intézet kiadványa tölthető le

Az Országh József által ajánlott tervek alapján jó ismerősük, egy kiváló asztalosmester, praktikus és egyben esztétikus alomszéket épített. Beáék mindenkinek jó szívvel ajánlják Melcher Attila asztalost, aki cikkünkben közölt képeken látható alomszéket készítette. (Katt ide)

Az esztétikum mellett nagyon lényeges, hogy ügyeljünk a vödröt és az ülőke alatti nyílást összekötő lemezre. Ennek célja, hogy a vizeletet a vödörbe vezesse. Ha ezt a feladatot nem tökéletesen látja el, akkor néhány nap alatt tönkremehet a fa szerkezet. A műszaki részleteket most nem tárgyaljuk, ezek a letöltött dokumentumokban megtalálhatók.

Amennyiben rászánjuk magunkat az alomszék készítésére, vagy készíttetésére, akkor először a vödröt érdemes beszereznünk. Legjobb, ha a vödör saválló acélból készül, mert a műanyag vödrök rövid idő után magukba szívják a szagokat, és nem tisztíthatóak megfelelően. Országh József a zománcos vödröt is ajánlja, a rozsdamentes és saválló acél viszont szinte örökéletű, és tökéletesen tisztítható.
Érdemes – bár hazánkban egyelőre alig beszerezhető – 15 literes vödröt vásárolni (Beáék végül Csehországból tudták beszerezni).
Itt egy hazai forrás

A 15 liter már olyan méret, amely egy négytagú családot két napig kiszolgál. Szintén érdemes figyelnünk a vödör formájára: minél magasabb az oldala, annál jobb. Ha a vödör megvan, akkor ehhez szabjuk hozzá az alomszék fa szerkezetét.

Az alomszék használatának fogásait most nem részletezzük, erről bőven esik szó a belinkelt kisfilmben. Annyit kiemelünk, hogy az első használat előtt a vödör aljára forgácsot, szénát, szalmát stb. kell rétegezni, és ezt minden használat után meg kell ismételni. Ezért látható a képeken az alomszék mellett egy szemetesvödör, amiben a száraz forgácsot tárolják, és minden alkalommal ebből vesznek ki.

Szintén rendkívül lényeges, hogy az alomnak nem szabad kiszáradnia. Ha kiszárad, akkor áthatolnak rajta a szagok, és ez pont az, amit mindenképpen el akarunk kerülni.  A nedvesítés praktikusan elvégezhető egy szobai permetezővel, de fél pohárnyi víz is megteszi.

Beáék tapasztalata szerint, ha az alomszéket így használják, és rendszeresen ürítik, akkor szaga nem erősebb egy átlagos angol vécéénél.

Jóska két naponta viszi ki a kertbe az alomszék vödrét. A kert egy félreeső részén két darab, egy-egy köbméteres komposztálót épített raklapokból (hogy a kutyák és más állatok ne férjenek hozzá). Mindig az egyik komposztálót tölti. Minden kiöntéskor szénát, szalmát, falevelet rétegez a vödör kiöntött tartalmára.

Úgy tervezik, hogy egy évig használják az egyik komposztálót, majd egy év után a másik használatába fognak. Amíg a második komposztáló telik – vagyis további egy évig -, addig az elsőben érlelődik a komposzt. Az érett komposztot egy év elteltével prizmába rakják, majd az őszi talajmunkák idején a zöldségeskert talajába forgatják.

Bea és Jóska azért költöztek falura, hogy közelebb élhessenek a természethez, a földhöz. Elképzelhetetlen számukra, hogy a környezetet károsító, szennyező technológiákat használjanak, ezért választották az alomszéket is. Kertjükben, kialakítás alatt lévő saját rendszerükben így megvalósítják a lehető legteljesebb anyag-tápanyag körforgást. A mindennapokban ez jelent némi többlet-terhet, idő-ráfordítást, jár némi fáradozással, de viszonzásképpen jutalmuk a tiszta föld és lelkiismeret.

A cikk interjú-beszélgetés alapján készült.

– Kun András –
Öko-völgy Alapítvány

Az autonóm vízellátásról és nádgyökérzónás szennyvíztisztításról külön fejezet foglalkozik a Beszélgetések az önellátásról című könyvünkben. További információkért katt ide

[gravityform id=”3″ name=”Kérjük, véleményezze ingyenes online kurzusunkat!
Visszajelzését figyelembe vesszük a folytatáshoz. „]