A napokban nagyszerű kérdést kaptam egy kedves barátunktól, honlapunk hűséges olvasójától. Így hangzott: „Te fel szoktad ásni a kertet? Melyik oldalán állsz az ásni / nem ásni vitában?” A kérdés aktualitása részletes válasz megfogalmazására inspirált. A levelezés lényegi részét megosztom honlapunk olvasóival is.
Nos tehát, ásni vagy nem ásni?
Rövid válasz: ez helyszín- és helyzetfüggő. Nem kell túlzottan ragaszkodni sem az ásáshoz, sem a nem-ásáshoz, hanem a körülmények ismeretében kell dönteni a kérdésről.
Mondjuk, az egyszerűség kedvéért, beszéljünk most egy olyan zöldség-ágyásról, amelyet évek óta nem műveltek.
Ha agyagos és/vagy köves talajú a kertünk és/vagy tele van az ágyás évelő gyomok tarackjaival (hazánkban többnyire tarackbúza, mezei aszat, szulák, homokosabb talajokon csillagpázsit), akkor éveken át, akár évente többször is forgatjuk a talajt 15-20-25 cm mélyen, kiszedjük a kődarabokat, tarackokat, trágyázzuk, komposzttal keverjük.
Később, ha már jobb szerkezetű, kevésbé gyomos a talajunk, akkor elég évente egyszer, akár csak sekélyen forgatni, pl. ősszel beforgatni a komposztot.
Néhány év elteltével pedig, ha elég kitartóak vagyunk, akkor olyan, szinte gyommentes kerti föld lesz az ágyásunkban, hogy már tökételes a zöldségeknek. Ekkor, ha a növények közötti területet a tenyészidőszakban takarjuk-mulcsozzuk, időről-időre zöldtrágyanövényeket (mustárt, spenótot) is vetünk, és lekaszálás után szintén mulccsal takarjuk, akkor gyakorlatilag nem kell már ásnunk. Ha a mulcsréteget, komposztot félrehúzzuk, akkor alatta olyan, giliszták által megforgatott, morzsalékos talajt találunk, hogy csak egy sekély barázdát kell húznunk a magvetéskor.
Megint csak hely – és elsősorban talajtípus – függő, hogy ezt az ideális állapotot mikor érjük el, és milyen módon tudjuk fenntartani. Például nálunk – a külső-somogyi agyagon – folyamatos, gondos műveléssel 4-5 év alatt elérhető ez az állapot. Mégis, itt a legjobb zöldségágyások talaját is néhány évente legalább sekélyen meg kell forgatni, mert a talaj rendkívül magas agyagtartalma miatt összetömörödik. Egy ilyen lazítás után a jó kerti talaj újra 4-5 évig maradhat ásás nélkül.
A szomszédos faluban viszont homokos a talaj, ott belátható időn belül, folyamatos használat – és persze komposztozás és mulcsozás mellett – nem kell ásni.
A témáról hosszan lehet értekezni. Ha kérdés érkezik, nagyon szívesen folytatom a választ.
Sikeres kertészkedést!
– Kun András –
Szeretne többet tudni az önellátás gyakorlatáról?
Keresse könyvsorozatunkat!
9 thoughts to “Ásni vagy nem ásni? Válasz egy aktuális olvasói kérdésre”
Kedves András!
Köszönöm a választ, nagyon hasznos volt. Kifejezetten agyagos talajú a kertünk, az a fajta, ami esőben nagyon ragadós lesz, nyáron viszont megrepedezik és olyan keménnyé válik, hogy – kis túlzással – szikrázik a kapa.
Még egy kérdés: idén azt tervezem, hogy még a tél beállta előtt letakarom az egész veteményeskertet szalmával – van ennek értelme? A szalma megfelel mulcsnak?
Üdvözlettel: Judit
Kedves Judit!
Mulcsozni mindig érdemes 🙂
Ha télre mulcsozol, annak – lejtős telken különösen – az az előnye, hogy a csapadékvíz, hólé egyenletesen szivárog majd a talajba, és kevésbé tömöríti azt. Szintén előny, hogy a mulcs alatt melegebb van, és védelmében a talajlakó segítőink a tél folyamán is végezhetik áldásos tevékenységüket.
Agyagos talaj estében mulcsozás előtt érdemes lenne felkapálni a területet, esetleg – ez lenne a legjobb – komposztot teríteni rá, és erre tenni a mulcsanyagot.
Tavaszra a talajlakók a mulcs egy részét is bedolgozzák a talajba. Mielőtt talajmunkát végzel és/vagy vetsz, ültetsz, a mulcsot húzd majd félre az ágyásokról a pentozánhatás elkerülése végett. Ha kész a vetés, a sorközökbe terítsd vissza a mulcsot.
A szalma jó mulcsanyagnak, arra érdemes ügyelni, hogy ne legyen benne sok gabonaszem, mert azok kicsíráznak. A későn kaszált szénára ilyen szempontból még inkább figyelni kell, mert ha fű- és kétszikű fajok érett magvai vannak benne, bizony, elgyomosíthatja a veteményesünket.
Üdvözöl: András
Kedves András!
Hűha, pentozánhatás? Mi is az?
Judit
A pentozán hatás nagyon fontos jelenség, amire a kertészkedés során is figyelemmel kell lennünk. Akkor lép fel, amikor nem teljesen érett trágyával végezzük a tápanyag utánpótlást, illetve még bomlatlan szerves anyag kerül a talajba – például a mulcs anyaga. Ekkor a lebomlási folyamatok intenzíven beindulnak, és ez átmenetileg nitrogént von el a talajból (a mikrobák élettevékenysége révén), vagyis a növények nitrogénhiányos állapotba kerülnek, nem növekednek megfelelően.
Emiatt kell a szerves anyagokat, trágyát külön érlelni, és csak érett állapotban a talajba juttatni. Az érett trágya, komposzt már nem von el nitrogént, hanem nitrogénforrás a növények számára.
Üdv: András
Ez azt jelenti, hogy ősszel, az ásás során a földbe forgatott zöld maradványokkal is lehet ilyen baj?(cékla-és karalábélevelek, paradicsomszárak, körömvirágok szárastul-levelestül-virágostul stb.). Nem bomlanak el tavaszra a földben?
Judit
A kulcskérdés mindig a mennyiség. Ha friss, lédús növényi részeket forgatunk be, és nem nagy mennyiségben, az tavaszra elbomlik, és nem okoz pentozán hatást. Probléma inkább nagy cellulóztartalmú anyagokkal lehet – forgács, széna, szalma -, ezeket előbb komposztálni kell, ha be akarjuk ásni.
Másrészt, ügyelni kell arra, hogy beteg növényi részeket se ássunk be – pl. foltbetegségekben szenvedő karalábé levél -, mert így “eltesszük a kórokozókat jövőre”, a talajból könnyen fertőznek. A beteg növényeket inkább égessük el, vagy komposztáljuk egy évig, akkor a spórák elpusztulnak.
Köszönöm a nagyszerű kérdéseket!
Ha bármi más felmerül, kérdezz, szívesen válaszolok.
András
Sziasztok!
A témához kapcsolódóan lenne kérdésem. Most vásároltunk egy körülbelül 1,3 Hektáros területet. Ez a területet mindig is legelő volt, és kaszáló. Szerintem rendkívül gazdag talajélet lehet benne. Na mostan ugye jött a dilemme, hogy mi legyen. Apám, meg persze az Ő generációja, 50 cm es mélyforgató ekével esne neki. Ami biztos, hogy ide bio bodza kerülne. A növénynek is az a jó, hogy egészséges a talajélet. Ha elültetem, akkor is ki kell ásnom egy 40szer 40 es gödröt neki, tehát megforgatom a talajt. Mellette pedig szárzúznánk, és mulcsoznánk. Tudnátok segíteni abban, hogy hogyan is álljunk neki a történetnek?
Köszönöm a válaszokat, és a véleményeket.
Én nem szántanám a területet a bodzának, mert olyan igénytelen, hogy ha amúgy megfelel neki a terület, akkor fejlődni fog mindenképp. A metszést viszont rosszul tűri, sztem próbáld keveset bántani őket, csak szedéshez formálni a bokrokat.
András!
Köszönöm az ásási tanácsot, magunk is hasonlóan tapasztaltuk. Gyűrűfűn is kell pár év, mire elhagyható az ásás.
Üdv: Dorka, Imre
Kedves András, Dorka, Imre!
Tökéletesen egyetértek Dorkával és Imrével.
Általános elv: a beállt növényzetet, gyepet csak nagyon indokolt esetben szabad megbolygatni, mert azonnal elgyomosodik a terület.
Ha az egész területet felszántod, akkor minimum 2-3 évig küzdened kell majd a parlagfűvel, disznóparéjjal, és más durva egy-két éves gyomokkal, utána meg jönnek az évelő gyomok (és velük aztán tényleg nehéz és sokáig tartó feladat megbirkózni). A legelő jól beállt gyepét nagy kár lenne feltörni – hacsak nem akarsz szántóföldi vagy kertészeti művelésbe kezdeni.
Ha sok bodzát ültetsz, akkor esetleg a leendő bodzasorokban lehetne sávosan lazítani, hogy nem legyen túl nehéz az ültetés. Ha van lehetőség géppel megásni az ültetőgödröket, akkor erre sincs szükség. A sorközöket én érintetlenül hagynám.
Üdvözöl: András