A nyár végi-őszi padlizsán dömping jó lehetőség arra, hogy feltöltsük a kamránkat ízletes szendvicskrémmel. Megfelelő módon eltéve a következő szezonig eláll. A padlizsánkrém nagyszerű étel egyszerűen kenyérre, pirítósra kenve, de felhasználhatjuk főtt vagy sült ételekbe, szószokba is. Könnyű megszeretni jellegzetes, füstös aromáját.

A mediterrán túrák emlékezetes gasztronómiai élménye volt a paprikakrém, aminek utánozhatatlan ízét évtizedek elteltével sem tudtam elfelejteni.

Folytatjuk aszalásról szóló cikksorozatunkat. Ezúttal az aszalványok eltartásának módjáról, valamint az „aszalványok királyának”, az aszalt szilvának a készítéséről lesz szó.  

Az aszalás-szárítás hosszú történelmi múltra tekint vissza, más-más korokban, a technika különböző fejlettségi szintjein eltérő módszereket alkalmaztak. Melyiket válassza a többféle lehetőség közül az, aki ma aszalásra adja a fejét? Mik az előnyei és hátrányai az egyes eljárásoknak?

Az aszalás az egyik legrégebbi, méltatlanul háttérbe szorult tartósítási eljárás. Ma már többféle módja is van annak, hogy akár télen is fogyaszthassunk gyümölcsöt, zöldséget. (Például fagyasztással, hűtéssel, konzerv formájában és különböző kémiai tartósítószerek révén konzerválhatóak az ehető növényi részek.)

Szeptember elején már igencsak időszerű téma az aszalás. Érnek a finomabbnál finomabb gyümölcsök, zöldségeskertünk roskadozik a terményektől, és felmerül a kérdés, vajon milyen módon tartósítsuk a fölösleget, tároljuk el a vitaminszegény téli időszakra? Milyen formában legjobb ezt megtenni környezet- és egészségtudatos, fenntartható módon? A válasz adja magát: Aszaljunk!