Az éghajlatváltozás gyümölcsei

Új, gyümölcstermő fajokat honosítunk meg Krisna-völgyben.  Szépek, bírják a melegedő időjárást, és finom gyümölcsöt adnak.

Interjú Pártha prabhuval (Pőcze Vilmos), Krisna-völgy tájrendezési és környezetvédelmi igazgatójával.

– Milyen megfontolásból kísérleteztek a jól bevált növények helyett újabb fajok honosításával?

– Az éghajlatváltozás következtében egyaránt módosítanunk kellett a faj- és fajtaválasztás, valamint a telepítés szempontjait. Ennek oka, hogy a korábban bevált növények egy része ma kevésbé jól állja meg a helyét, mint akár néhány éve. Másfelől, az enyhe, rövid fagyos periódusokkal jelentkező telek lehetővé teszik olyan fajok megtelepítését, amelyekkel korábban nem próbálkozhattunk.
A klímaváltozás hatása nálunk elsősorban abban mutatkozik, hogy a nyári csapadék mennyisége nagymértékben csökkent, s ezzel együtt a rendkívül forró periódusok hetekig – sőt, esetenként hónapokig is – tartanak. A talaj- és légszárazság fokozódását a korábban telepített növények többsége nagyon megsínylette, ezért a fenntarthatóságot szem előtt tartva, az újabb telepítéseknél mindenképpen tekintettel kellett lennünk erre is.

– Milyen új szempontjai vannak a telepítésre kerülő növények kiválasztásának?

– Korábban kizárólagos volt a különböző célú termesztésre alkalmas növények, így a gyümölcsök, gyógynövények, a virágaikkal és/vagy más részeikkel díszítő növények kiválasztása. Ma emellett van egy másik lényeges szempontunk is: tudatosan készülünk a klímaváltozásra.

– Hallhatnánk néhány példát az új fajok közül?

– Az utóbbi években számos olyan gyümölcstermő fajt ültettünk, amelyek tűrik a forró-száraz nyári időszakokat. Ilyenek például a fanyarka fajok. Egyikük (az Amelanchier canadensis) például nagy mennyiségű és kiváló ízű termést hoz, és ráadásul eléggé korán, az eperrel egy időben érik.

Az enyhülő telek teszik lehetővé, hogy károsodás nélkül teleljenek át a datolyaszilvák (Diospyros virginiana, D. lotus, D. kaki – ez látható az első képen). Szépen fejlődnek, és éppen most, május végén virágoznak. A különböző fajoknak más méretű, ízű és színű termése van, amelyek a szilvához hasonlóan használhatók fel.

Voltak kísérleteink a babér és az olajfa telepítésével, egyelőre sikertelenül, mert a néhány fagyos téli napon elpusztultak.
A füge (második kép) kiválóan fejlődik nálunk, ám fontos tudni róla, hogy a közhiedelemmel ellentétben fiatal korában nem bírja a szárazságot, ezért az első öt évben öntözni kell. A kivi ugyancsak jól áttelel. Ez a faj kétlaki, vagyis külön vannak hím- és nőivarú egyedek, ezért hogyha termést is szeretnénk, célszerű mindkét nemet egyszerre ültetni, valamint rendszeresen metszeni. Tapasztalatok szerint az öntermékenyülő fajták is jobban teremnek porzó jelenlétében és metszéssel.

A szakirodalomban piros termésű ezüstfának nevezett növény (Eleagnus umbellata) az üdébb, enyhén savanyú talajokat kedveli, nálunk száraz löszön és vályogon is nagy mennyiségben terem, és egészen ősz végéig szedhető.

Hosszabb távon jelenthet kiegészítő táplálékot néhány ehető magvú fenyő. Ezekből többet is válogattunk a botanikus kertbe, amelyek szépen fejlődnek: kínai dió-selyemfenyő (Pinus armandii), platánkérgű diófenyő (P. bungeana), mandulafenyő (P. pinea), egytűs diófenyő (P. monophylla) és a parti fenyő (Pinus pinaster).

– Említenél végezetül valami meglepő különlegességet?

– Illat és festékanyagot szolgáltat néhány melegkedvelő-mediterrán pisztácia (Pistacia) faj. Kettő közülük (P. terebinthus, P. lentiscus) nagy örömünkre sikeresen áttelelt egy épület déli oldalán.

Két gyümölcstermő faj is eszembe jutott, amelyekkel érdekes tapasztalataink vannak. Az első a jujuba, más néven kínai datolya (Ziziphus jujuba). Indiában ezt a növényt szentként tisztelik, és Badri-fának nevezik. Úgy tartják, hogy Laksmí dévínek, a Szerencse Istennőjének megtestesült formája. Indiai nevét egy himalájai szent helyről, Badrinatháról kapta, ami Krisna egyik inkarnációjának, Badri-Nárájannak a megjelenési helye. Az alapfaj termése is kiváló gyümölcs (ezek láthatók a harmadik képen), melynek íze a körtére és barackra egyaránt emlékeztet, Li és Lang nevű fajtái azonban még finomabbak. Ez a faj nagyon szépen növekszik nálunk, és tavaly először szüretelhettünk is róla.

A másik különlegesség egy közelmúltbeli meglepetés. Tavaly több szentjánoskenyér (Ceratonia siliqua) fácskát telepítettünk. Terméséből kakaóhoz hasonló por állítható elő, a kereskedelemben karob, illetve karobpor néven árusítják. Ez a növény az általános tapasztalat szerint meglehetősen fagyérzékeny. A 2007-2008-as telet takarással kint töltötték, s bár voltak mínusz tíz fok körüli hőmérsékletek, az egyik példány megmaradt. Vesszői lefagytak, ám a gyökérnyakból erőteljesen kihajtott, és mostanra már egészséges, 20 cm-es tőhajtásokat fejlesztett.

(Kun András & Rév Szilvia)