Természettel együttműködő erdőkezelés a somogyi Bodrogban (Pogány-völgy)
Somogyvámosi mintaterületünktől nem kellett messze utaznunk ahhoz, hogy a természetközeli erdőgazdálkodás módszereit tanulmányozhassuk.
Szegvári Zoltán, a Palocsa Egyesület tagja volt a kalauzunk, aki saját 8 hektáros területén két évtizede végez kísérleti jellegű minta-erdőgazdálkodást.
A terület akácosait 3 hektáron hazai őshonos fafajokból álló, vegyes korosztályú erdőkké alakítja át, méghozzá vegyszer használata nélkül. A közismerten gyors növekedésű, erősen sarjadó, s emiatt nehezen kiirtható akác szelíd visszaszorítási módszerének lényege, hogy a már gyengülő, száradó egyedeket magasan, nagyjából 1-1,5 méter, július végén – augusztus elején vágja ki. Ezzel a módszerrel eléri, hogy gyökérsarjak nem képződnek, és a tuskósarjakat két-három évig visszavágva, végül a tuskó kifárad. Ám még ebben az állapotban is felhasználható tűzifának. Az ily módon eltüntetett akác helyét pedig mogyoró, cser és kocsányos tölgy, vadcseresznye, kökény, galagonya, mezei juhar és más hazai fa- és cserjefajok veszik át, amelyek részben spontán kerülnek a területre, részben aktív csemeteültetés vagy magvetés útján. Az ilyen átalakításhoz bizony idő kell. Nem javasolt az összes akáctól egyszerre megfosztani a területet, hiszen az idősebb fák a természetes erdőfelújulásoknál is fokozatosan adják át a helyüket a fiatal generációnak.
A másik érdekes kísérletben természetszerű erdő kialakítása folyik egy 2 hektáros korábbi szántóterületen. Vendéglátónk a termőhelynek megfelelő mozaikossággal, elegyes tölgyes-kőrises kialakulását segíti elő, mintegy húsz fa- és tíz cserjefajjal. Az őszi, vegyszermentes rozsvetés után, a facsemeték ültetésénél gondosan ügyelt, hogy a fák ne sorokba rendezve, hanem a természetes erdőképhez hasonlóan, szórtan helyezkedjenek el. Az első években a ritkuló rozsvetés megakadályozta a gyomosodást, így egyszerűsítve a gondos erdész munkáját. Mára már utolsó szálig eltűnt a rozs, és az erdei lágyszárú fajok fokozatosan megjelennek a területen. Még egy ritka orchidea faj, a kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) is feltűnt a fiatal erdő alján. Az erdei orchideák hazánkban gyakran mutatnak ilyesfajta pionír jelleget, de megjelenésének értékét ez a tény nem csökkenti. A tavasszal nyíló pompás virágzatú faj a magyar törvény szerint védelmet élvez.
A természetes erdődinamikai folyamatok érvényesülhetnek a somogyi buckák völgyeléseiben csordogáló Pogány-patak mentén is. Az égeresek és mocsaras-lápos aljnövényzetük számára itt természetes források szolgáltatják a vizet. Az előbukkanó vízerecskék vizének enyhe felduzzasztását látványosan hálálja meg a magassásos növényzet és a mocsári flóra. Nem bántja őket a mindenfelé heverő korhadó fa sem. Sőt. Az igazi őserdő képhez és egy valódi erdő egészséges működéséhez bizony ez is hozzátartozik. Számtalan állat- és gombafaj lel élő- és búvóhelyre, táplálékra a laikusok számára első látásra talán rendezetlennek tűnő kidőlt fatörzseknek és lehullott faágaknak köszönhetően.
A Palocsa Egyesület bemutató mintaterülete minden érdeklődő számára nyitott. A terület gazdájával, Szegvári Zoltánnal a palocsa’kukac’t-online.hu e-mail címen lehet felvenni a kapcsolatot, szívesen adja át tapasztalatait az érdeklődőknek. További információk: www.palocsa.hu
Ezúton is köszönjük neki az érdekes bemutatót!
Rév Szilvia – Tóth Gábor
