A Krisna-völgyi biokertészet több évtizedes tapasztalatainak bemutatását a műtrágyák nélküli kertészkedés témájával folytatjuk.

[Pőcze Vilmos, P.V.] Ha a gyomokat már visszaszorítottuk, akkor el lehet kezdeni a zöldségtermelést. Itt már az első műveléssel egy időben elkezdtük trágyázni a területet. Az első időszakban évente kapott érett istállótrágyát a föld, ami nagyon jó hatású volt.

[Kun András, K.A.] Nyilvánvaló, hogy a műtrágyák használata Krisna-völgyben nem jön szóba. Kiegészítő jelleggel sem használtok például egyszerű ásványi trágyákat, mondjuk kálium- vagy foszforforrásokat?

[P.V.] De, ilyeneket alkalmazunk. Például alginitet[1] többször kijuttattunk. Jól használhatók az egyéb ásványi trágyák is, de mivel általában nagy távolságról szállítják ezeket, illetve a bányászatuk, feldolgozásuk is környezetrombolással jár, fenntarthatósági és önellátási okokból inkább kerüljük őket. Kis mennyiségben alkalmazzuk a kályhában keletkező fahamut is[2], azonban a szerves trágyák használata az elsődleges. A legkorábbi időktől kezdve készítettek a Krisna-völgyi kertészek trágyás- és tiszta növényi komposztokat.

Házi kertben, ha már megfelelő a talaj minősége, akkor ásni sem szükséges (mert a humuszban leggazdagabb, élettel teli talajt a mélybe forgatjuk, ami nem kívánatos), elegendő az ágyak földjét ásóvillával lazítani. A talajlazítás előtt szórjuk ki a szerves trágyát, komposztot is, majd sekélyen bedolgozzuk.

 

Kertészkedés műtrágyák nélkül

Egyik kedvencem Alwin Seifert ma már nehezen beszerezhető könyvecskéje, ’Kertészkedés mérgek nélkül’. A kis könyv 1981-es hazai kinyomtatása elhúzódó paradigmaváltás kezdetét jelentette – ma már csak a legelvakultabb kemikália-pártiak nem értenek egyet vele. (Kár, hogy a fordítás eléggé rosszul sikerült, és a mondanivaló jelentőségéhez mérten bántóan gyenge a magyar szöveg minősége.)

Fél évszázados kísérletezés után Seifert méregnek tekint minden kemikáliát, és pusztító hatásúnak minden mesterkélt beavatkozást a talaj életébe. Nem kétséges, igaza van. Egyik fontos gondolata: „A tizenkilencedik században, az ipari fejlődés kezdetén könnyebb volt a J. v. Liebig elméletére alapozott műtrágyázással a paraszti bölcsességből származó biológiai elgondolásokat háttérbe szorítani. Könnyű volt az akkor még egészséges talajból az új technika segítségével nagyobb terméseredményeket kihozni. Századunkra ez már nem érvényes, és elmondhatjuk, hogy a műtrágyázás mint nagyszerű segéderő jött, de később a talaj egyik veszélyes ellenségévé vált.”[3]

A magyarázat előtt pontosítanám Seifert utóbbi mondatát: a műtrágyák elsősorban a talajélet veszélyes ellenségei. A talajt sokan afféle „fekete doboznak” tekintik, vagy rosszabb esetben észre sem veszik. Pedig – ha nem is veszünk tudomást róla – az élelmiszereink nagy része a talajból „nő ki”. A talaj egészségi állapota, tápanyag szolgáltató képessége pedig nagyban függ a humusz- és tápanyagtartalomtól.

Érdemes tudni, hogy a közkeletű tévedés ellenére a humuszanyagok nem azonosak a tápanyagokkal. A humusz olyan a talajban, mint egy üres raktár polcrendszere. Minél jobb minőségű és nagyobb mennyiségű a humusztartalom, annál „több a polc a talaj rakterében”. A humuszkolloidok komplex óriásmolekulák, amelyek felületén megkötődnek a tápanyagok, és – ez is a természet egyik nagy csodája – a növények a humusz makromolekulák felületéről veszik fel azokat. Hiába tesszük a tápanyagokat a talajba: ha nincs benne humusz, hamarosan kimosódnak, vagy olyan erősen megkötődnek, hogy a növények nem tudják felvenni azokat. Néhai talajtan professzorom, Hargitai László egyik kedvenc mondatával: „a talajt a humusz teszi azzá, ami”. A humusz képződésének előfeltétele a talajlakó állatok (például a földigiliszták), valamint a mikroszervezetek (baktériumok, gombák, sugárgombák) tevékenysége. Az általuk feldarabolt és megemésztett szerves anyagokból keletkezik (polimerizációval és kondenzációval) a humusz. Ez a folyamat humifikáció.

Ha a humifikációs folyamatot kemikáliákkal megzavarjuk, akkor a már meglévő humuszanyagokat is tönkretesszük (a komplex kolloid-makromolekulákat romboljuk szét), de megváltoztatjuk a talajban élő szervezetek életfeltételeit is. Többnyire egyszerűen megöljük őket a műtrágyával. [K.A.] 

 

[K.A.] Elegendő önmagában a tehéntrágya és/vagy a komposzt a tápanyagok utánpótlásához? Nem merítjük ki ezzel a talaj mikroelem tartalmát? Arra gondolok, hogy az itt lakók által elfogyasztott, a zöldségeskertből, gyümölcsösből kikerülő szerves anyag a nádgyökérzónás tisztítóba kerül, nem pedig vissza a kertbe. A tehenek által legelt fűben, a trágyájukban benne van minden, ami a zöldségnövényeknek kell?

[P.V.] Figyelni kell, és figyelünk is erre a termelés során. A mikroelem-hiány a növényeknél egyébként a legtöbb esetben jól látható tüneteket okoz. Visszapótlásukhoz jól alkalmazhatók az esővízbe áztatott növényekből készült levek. Ha az áztatásra kiválasztott növényeket gondosan válogatjuk össze, akkor megfelelő hatást érhetünk el. Nálunk különlegesen jó eredménnyel járt, amikor két tenyészidőszakban (2008-2009-ben) nagy mennyiségben juttattunk ki az öntözővízzel növényi tápoldatokat (a recepteket ld. alább). Ennek hatására kialakult a talaj kiváló szerkezete, gazdag mikroflórája. A tápanyagokat a műtrágyák előtti korokban is csak a természetes trágyákkal pótolták…

[1] Túlnyomórészt fosszilis algákból, agyagból és mészből álló nagy makro- és mikroelem tartalmú anyag, bazalttufa őrleménnyel dúsítva kiváló talajjavító.

[2] A fahamu értékes tápanyagokat tartalmaz, mintegy 8-10% káliumot, kevés foszfort, magnéziumot és mikroelemeket, és akár 25%-os lehet a mésztartalma.

[3] Seifert, A. 1981. 150. oldal.

– FOLYTATJUK –

Ha civil 1% – Gondoljon az Öko-völgyre!

Adóbevalláskor ajánlja személyi jövedelemadójának 1%-át az Öko-völgy Alapítványnak!

Adószámunk: 18786435-1-14

1%

Alapítványunk 2008 óta segíti Krisna-völgy környezettudatos törekvéseit. Évente több tízezer emberrel ismertetjük meg az önellátó életmód elemeit, a kapcsolódó tapasztalatokat. Legyen ebben Ön is partnerünk! Kérjük, ne hagyja elveszni adójának 1%-át! Számítunk Önre!

Szeretne többet tudni az önellátás gyakorlatáról?

Keresse könyvsorozatunkat!

Önellátás

Leave a comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük