A magyar emberek a múltban a gabonát Életnek nevezték, mivel minden búzaszemben a következő élet teljes reménye és adottsága benne volt akár kikelt, akár beolvadt a kenyérbe. Azokban az időkben, amelyeket említünk, még jobban érezhető volt, mennyire függünk a természet és végső soron az Úr kínálta lehetőségektől.
Manapság már nem olyan nagy a baj, ha éppen kifagy, letörik vagy megázik a búza. Kárbejelentjük, megtámogattatjuk, újravetjük, gyomirtózzuk, műtrágyázzuk, gombaöljük, levágjuk kombájnnal, megszárítjuk szárítóban, s ha netán mégsem sikerült, majd veszünk a világ másik végéről. A boltok polcain a termék stabilan ott van, történjék bármi. Elértük, hogy nem függ semmitől. Szinte. (Csak például a kőolaj világpiaci árától.)
De ez az igazság? Ez a valóság?
A valóságban évezredeken keresztül semmi köze nem volt az ásványolajnak az asztalra kerülő gabonához. Lehet, hogy helyenként más-más igás állat vonta az ekét, hogy a szántó teremjen, és az is lehet, hogy helyenként más-más gabona hullott a sok – egyáltalán nem munkanélküli – vető kezéből, de összességében mindenütt ugyanolyan egyszerű volt a módszer, és ugyanaz a csodálatos termény volt az eredmény, ha egyezett az Úr akaratával.
Az idei évben kiegyenlített a csapadék Krisna-völgyben. Ez jó hír a gazdáknak, de a gabonák aratásához „lopni kell az időt”, hogy épségben tárolóba jussanak. Sok múlik az ügyességen, az átgondolt vetésterven, a változatos faj és fajtalistán, és azon, hogy jár-e idén az adott termény. Ilyen évek is vannak. Nem vagyunk függetlenek. Attól ahogy és amit cselekszünk, és amilyen visszahatásai vannak ezen tetteknek számunkra. És az így jó.
A minap – ünnepként – arattunk Krisna-vögyben. Meghívtuk az Úr Krisnát, legyen az Ő örömére ez a nagyszerű pillanat, mint minden többi is. Összegyűlt a falu apraja-nagyja, és arattunk. Nagyon élet-íze volt. Megszántottuk, elvetettük, az Úr megnevelte, levágtuk, kévébe kötöttük, kicsépeltük, megőröltük, megsütöttük és felajánlottuk az Úr örömére, odaadásunk bizonyítékaként és hálánk gyanánt. Ő pedig kegyesen idén is sok gabonát adott, az Élethez.
jadzsnyárthát karmano njatra loko jam karma-bandhanah
tad-artham karma kaunteja mukta-szangah szamácsara
„Az ember végezze úgy munkáját, hogy az áldozat legyen Visnunak, másképp tettei az anyagi világhoz kötözik. Óh, Kuntí fia, teljesítsd ezért előírt kötelességed az Ő örömére, s így mindig mentes maradsz a kötelékektől!” (Bhagavad-gítá 3.9.)
Pártha dász
Krisna-völgy
