A hagyományos társadalom védikus mintája, a varnásrama társadalom legalább 5000 éve létezik a földön, és a mai napig modell maradt az emberi társadalom számára. A varnásrama intézménye egy túlnyomórészt mezőgazdasági alapú társadalmat takar, melyben az emberek egyszerű technológiával, az élet létfontosságú szükségleteinek megteremtése érdekében, helyben beszerezhető alapanyagokkal dolgoznak.
A varnásrama rendszer egyedülálló volta abban rejlik – ahogy arra a későbbiekben még kitérünk -, hogy elsősorban tagjainak lelki fejlődésére helyezi a hangsúlyt [3].
A varnásrama társadalomban az emberek 98%-át tanulóéveik során arra tanítják meg, hogyan kell a mindennapi élet szempontjából elengedhetetlen javakat előállítani, eladni és kezelni. Ily módon az oktatás és a munka egyaránt közvetlen kapcsolatban áll az emberek létfenntartásával.
Ebben a rendszerben, mely természetes egyensúlyt biztosít a kínálat és a kereslet között, nincs szükség gazdasági növekedésre, médiára, hitelre és a nem-létfontosságú cikkek túlhajszolt termelésére. A varnásrama társadalomban nincs munkanélküliség sem, s az eladósodás és a túltermelés mértéke is igen alacsony. Valójában a varnásrama társadalom tagjainak egyre növekvő lelki elkötelezettsége – nem pedig a fölösleges árucikkek növekvő fogyasztása – az, ami valamiképpen talán emlékeztet a modern társadalom gazdasági növekedésére.
A varnásrama erkölcsi világképével összhangban az oktatás célja az önmegismerés. E társadalom felelős tagjai – a szülők, a tanárok és a lelki vezetők – az élet elsődleges céljaként az önmegvalósítás folyamatát oktatják, ezen túlmenően pedig arra bátorítják a társadalom tagjait, hogy egy egyszerű életmódot lehetővé tevő foglalkozást sajátítsanak el.
A varnásrama elvei alapján szerveződött társadalom erőssége tehát a gazdasági és társadalmi egyszerűség, s egy olyan lelki dimenzió, mely az élet minden területét áthatja, közösségi és egyéni szinten egyaránt. Sríla Prabhupáda szerint a varnásrama „egyszerű életet és emelkedett gondolkodást” [4] jelent.
A modern- és a varnásrama társadalom összehasonlítása
Modern társadalom = 1. Varnásrama társadalom = 2.
Szabadidő: 1. nagyon kevés, 2. bőséges
Állás: 1. mindig veszélyben, 2. soha nincs veszélyben
Boldogság: 1. pillanatnyi, 2. független a körülményektől
Alapvető szükségletek kielégítése: 1. a mohóság sohasem elégül ki, 2. könnyen megvalósul
Egészségügy: 1. vesződséges, 2. mindenki számára biztosított
Otthonteremtés: 1. többnyire jelzálog útján, 2. mindenkinek van saját háza
Családdal töltött idő: 1. szinte nem létezik, 2. mindig együtt a család
Munka: 1. általában utálat övezi, 2. az egyén természete szerint
Idősekről való gondoskodás: 1. a család elveti, 2. a család gondoskodik
– Miért kell ilyen sötét képet festeni a modern társadalomról? – kérdezhetné valaki. E kérdésre adott válaszként először a Bhagavad-gítát idézem, amely leírja a modern társadalom prototípusának elkerülhetetlen pusztulását, ezt követően pedig – az eddigiekben felsorakoztatott érvek alapján – demonstrálni fogom, hogy korunk modern társadalma végül szükségszerűen össze fog omlani. Krisna azt mondja: „A démoni emberek nem tudják, mit kell tenni és mit nem szabad tenni. Nyoma sincs bennük a tisztaságnak, a helyes viselkedésnek vagy a becsületességnek. Azt állítják, hogy ez a világ nem létezik, nincs alapja és nincs irányító Istene. Szerintük a nemi vágy hozta létre, s a kéjvágyon kívül nincs is más oka. Az efféle végkövetkeztetések alapján az önmagukból kivetkőzött, ostoba, démoni emberek kedvezőtlen, szörnyű tettekbe fognak, hogy elpusztítsák a világot.” [5]
Ha Krisna szavait történelmi és gyakorlati szempontból is alkalmazzuk a modern társadalomra, kiderül, hogy összeomlásra van ítélve, mégpedig a következő tények miatt:
– A modern technológia (pl. a traktor) felváltja az emberi munkaerőt, melyet korábban az élethez szükséges létfontosságú cikkek előállítására fordítottak- Ez a felszabadult munkaerő most nem-létfontosságú fogyasztási cikkeket állít elő (pl. telefonokat).
– Ennek következtében a munkaerő 95%-a elfelejti, hogyan kell megművelni a földet és egyszerű technológiával előállítani a létfenntartás szempontjából fontos termékeket (pl. kézzel szövött ruhákat).
– A nem-létfontosságú cikkek iránti kereslet még a globalizáció ellenére is korlátozott; így növekszik a munkanélküliség, a piaci növekedés eléri végső határait, s végül csődöt mond a gazdaság.
– Mivel sem a pénznek, sem a hitelnek, sem a kötvényeknek nincs semmilyen valós értékük egy csődöt mondott gazdaságban, semmi sem állhatja útját a gazdasági összeomlásnak (ahogyan az a nagy világgazdasági válság idején meg is történt).
– Amikor egy ilyen összeomlás bekövetkezik, kitör a teljes káosz, mert az emberek elfelejtették, hogyan kell gazdálkodni és a létfenntartáshoz elengedhetetlen dolgokat előállítani.
– Mivel a modern mezőgazdasági technológia hiányában a munkaerő 5%-a nem tud az egész világ számára elegendő élelmet termelni, a városi emberek éhezni fognak.
– S mivel a társadalom teljesen leépítette nemes tulajdonságaikat és önmérsékletüket, az emberek gondolkodás nélkül megölik és megeszik majd egymást a túlélés érdekében.
Varnásrama a modern korban?
Képes-e a varnásrama a modern társadalom segítségére sietni? Működhet-e egy ősi tradíció a modern időkben?
A válasz: igen! A varnásrama elveinek újbóli megszilárdítása megmentheti a modern társadalmat. Mivel a varnásrama társadalmi szerkezete mögött meghúzódó elvek örökök, e hagyományos rendszer mindig praktikus és időszerű: gyakorlatba való átültetése mindig és mindenkor lehetséges.
Ezek az örök elvek a következők:
– Az emberi élet elsődleges célja az önmegvalósítás, melyhez képest a gazdasági fejlődés és a világi törekvések alárendelt szerepet játszanak.
– Miközben az emberek a lelki felemelkedés folyamatát gyakorolják és végzik világi kötelességeiket, erkölcsös életet kell élniük, mely mentes az élvezetek hajszolásától és a mohóságtól.
– A gazdaságnak egyszerűnek kell lennie. Az oktatásnak és a munkának is arra kell irányulnia, hogy az emberek a lehető legegyszerűbb technológiával kielégíthessék a létfenntartáshoz szükséges alapvető igényeiket.
– E célokat akkor lehet megvalósítani, ha az embereket az emberi alaptermészetekből fakadó négyféle munka szerint képzik és foglalkoztatják.
Noha a varnásrama társadalom részletei a kor és a hely függvényében változhatnak, az a keret, mely magában foglalja a fenti elveket, egyúttal a varnásrama lényegét is tartalmazza, s ezért bárhol, bármikor alkalmazható. Ezáltal tehát a modern társadalom összeomlása elkerülhető, s tagjai is megmenthetők a rájuk leselkedő veszélyektől.
Varnásrama Krisna-völgyben
Az ezerkilencszázkilencvenes évek elején a Krisna-tudatú mozgalom magyarországi ága amellett kötelezte el magát, hogy létrehoz egy varnásrama közösséget a balatoni régióban. A hívők megvásároltak egy 200 hektár területen fekvő termőföldet, amit Új Vraja-dhámának neveztek el. A telepet a nagyközönség később Krisna-völgy néven ismerhette meg.
Krisna-völgy célja az, hogy biztosítsa lakóinak az élet alapvető szükségleteit: az élelmiszert, a lakhelyet és a ruhát, a legegyszerűbb módon, a föld és a tehenek segítségével. S miközben Krisna-völgy lakói fokozatosan megtanulják, hogyan éljenek úgy, hogy közben nem függnek a modern társadalomtól, a gyakorlatban is megvalósíthatják a Bhagavad-gítá tanításait, és elérhetik az emberi élet végső célját.
A teljes önellátás még távlati cél Krisna-völgyben. Ugyanakkor azonban a hívek saját maguk termesztik – mindenféle műtrágya és vegyszerek nélkül – a létfenntartásukhoz szükséges gabonát, zöldségféléket és gyümölcsöt, gondozzák a teheneket, és ökrökkel dolgoztatnak, akik a földművelés, szállítás terén egyre inkább helyettesítik a gépeket. Az itt lakók házaiban nincsen vezetékes áram és számos más dolog sem, ami nélkül a mai emberek el sem tudják képzelni a kényelmet. Krisna-völgy alkotmányát valójában az egyszerű élet alapelve jelenti.
Krisna-völgyben mind a négy társadalmi rend számára biztosított az élet, és a hívők közül sokan végeznek olyan munkát, ami illik a természetükhöz. Jócskán vannak még azonban előttünk álló feladatok, amelyeket meg kell oldanunk ahhoz, hogy teljesen megvalósulhasson az emberek munkája és természete közötti tökéletes összhang. Ahogyan minden eszmény valóra váltásához, ehhez is időre és türelemre van szükség. A gyerekek oktatása a közösség iskolájában folyik, ahol az állami törvények által előírt tanulmányi követelmények a varnásrama elvei szempontjából is elfogadható kereteken belül teljesülnek. Nagyon érdekes, hogy a gyerekek, akiket a szüleiktől eltérően soha nem fertőzött meg a modern társadalom mértéktelensége, nagyon könnyen beilleszkednek a varnásrama egyszerű életébe.
A varnásrama szerves részét képező lelki középpontot a Templom jelenti. A szolgálat és vallási gyakorlatok végzése közben az itt élők elsajátítják az odaadás elveit, s ezáltal a szívük tisztul az anyagi vágyaktól és a mohóságtól. Ily módon fokozatosan a varnásrama társadalom ideális tagjaivá válnak.
Amikor nem csupán Magyarországon, hanem a világ valamennyi táján élő Krisna-hívők meg tudják majd mutatni a modern társadalom tagjainak, hogyan működik a gyakorlatban az alternatív élet modellje, beérnek majd a társadalmi változás első gyümölcsei. Ezekből a vidéki minta-közösségekből aztán kisugározhat és elterjedhet a varnásrama eszméje, vagyis az az életmód, melynek révén az emberek megmenekülhetnek a modern társadalom elkerülhetetlen csapdáitól, s ismét civilizált emberi lényekhez méltó életet élhetnek.
(A cikk előző része itt olvasható)
Sivaráma Szvámi
A magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének vezető lelkésze
Jegyzetek:
Az írás hosszabb változata „Varnásrama: megoldás korunk társadalmi problémáira” cím alatt jelent meg a Tattva c. folyóirat VIII. évfolyamának, 1. számában (2005. július)
[3] A Védákban leírt eredeti varnásrama-rendszer, mely a maga teljességében az előző korszakban (a kb. 800000 évvel ezelőtt kezdődött dvápara-yugában) jellemezte a társadalmat, az idő haladtával nagyon sok átalakuláson ment keresztül. Elvei azonban továbbra is változatlanok
[4] Bhagavad-gítá 4.13
[5] Bhagavad-gítá 16.7-9.
