Hazánkban is megterem…

A Krisna-völgyi Isodyana Botanikus Kert sorozatában ezúttal a datolyaszilva (Diospyros kaki), más néven hurma, persimon vagy kákiszilva kerül bemutatásra. Az ébenfafélék (Ebenaceae) családjába tartozó datolyaszilvák több fajjal is képviseltetik magukat a mérsékelt övben. Igaz ugyan, hogy természetes élőhelyük inkább a szubtrópusi vagy mediterrán térségbe húzódik, de néhány faj meglepő téltűrésről tesz bizonyságot.

Bár melegkedvelők, a datolyaszilvák – főleg fagyszelektált fajtáik – a hosszabb ideig tartó fagyokat is elviselik, rövidebb ciklusban pedig a -15 C fok alatti hőmérsékletet is tolerálják.
Az észak-amerikai kontinenset képviselő virginiai datolyaszilva (Diospyros virginiana), valamint az Ázsia hegyvidéki területein honos lótuszszilva (Diospyros lotus) mind közül a legtélállóbbak. Sajnos gyümölcsüknek elég magas a csersavtartalma, amely csak a fagyok hatására bomlik. Ha valaki nem szeretné, hogy még a lábujjait is összehúzza egy-egy datolyaszilva elfogyasztása, akkor jobban jár, ha ezekre a fajokra ráolt nemesebb fajtákat, és azok termését fogyasztja.
A Kelet-Ázsiában és főként Japánban nagy múlttal termesztett hurma vagy kákiszilva (Diospyros kaki) több tucat fajtáját tartják nyilván. Ezek közül, valamint a mediterráneumban termesztett európai fajták közül biztonsággal telepíthetünk a magyar kertekbe is, ha néhány fontos feltételt figyelembe veszünk.

A kákiszilva kedveli a jó vízelvezetésű talajokat, és a meleg, széltől védett oldalakat. Lehetőleg ne telepítsük 200 m alatti és/vagy fagyzugos területekre, vagy ahol a hideg levegő áramlik. Különösen jó az épületek déli oldala, ahol a fügékkel és gránátalmákkal jól összeültethető, csak – méreténél fogva – kicsit távolabb a háztól, mivel akár 10 m magasra is megnőhet.
Fiatal korában rosszul viseli az aszályokat és a humuszban szegény talajokat, ezt azzal is mutatja, hogy a terméskezdeményeket nyár közepén ledobálja. Öntözéssel és őszi tápanyagpótlással átsegíthetjük a kezdeti nehézségeken, az idősebb fák már kevésbé érzékenyek a szélsőségekre.
A júniusi virágzást követően a termések őszre nőnek végleges méretűre, és egészen a fagyokig, lombhullásig is a fán maradnak. A már színesedett, de kemény gyümölcsöket lakásban egy-két hét alatt utóérlelhetjük, és felpuhulás után ízletes, egzotikus gyümölcsöket kapunk. Hűvös helyen, vagy pincében hónapokig is tárolható, de van, amikor a fán is tél közepéig megmarad. Japánban nagy kultusza van az aszalt datolyaszilvának, amely egy természetes, édes csemege, jól társítható magvakkal, diófélékkel.

Különleges ízével változatossá teszi a hazai gyümölcskínálatot, termesztése pedig nem igényel különösebb szakértelmet. Kártevők és kórokozók nálunk nem károsítják. Őszi lombszíneződése is nagy díszértéket ad fájának.
Botanikus kertünkben több fajt és fajtát is ültettünk más-más élőhelyekre, de a széltől védett domboldalban élő fa lett a legbiztonságosabb termés szempontjából. Az utóbbi 5 évben rendszeresen, és egyre bővebben terem. Mindenkinek ajánlom a kipróbálását (lehetőleg nem csak 1 fával).

Pártha dász
Krisna-völgy