Csuhéból papucs, gyékényből tálca: kézművesség az Öko-völgyben

 A szupermarketek napjainkban általánossá vált, már-már megszokott ’dobd el hamar, vegyél újat’ (silány, környezetszennyező, nagyipari, műanyag) termékei helyett Krisna-völgyben természetes alapanyagokból és  hagyományos módszerekkel készített, ízléses tárgyakkal találkoztunk.  Az ökofalu kézműves üzemét Vrajesvari mataji (Tasi Istvánné), a kézműves csoport tagja lelkesen mutatta be. 

– Az ökológikus életmód jegyében, helyi nyersanyagokból készítjük ezeket az ízléses és környezetbarát használati tárgyakat. A búza aratása után megmaradó szalmából papucsok, szalmakalapok, lábtörlők, a kukorica csuhéjából pedig papucsok, szatyrok, babák és kalapok lesznek. A gyékényszövés erős, kérges kezű, dolgos parasztembernek való, de már mi is próbálkozunk vele: most is árulunk gyékényből készült praktikus tartókat és tálcákat. A szövésre kevésbé alkalmas merevebb gyékényszálakból pedig sötétítőt, edényalátétet készítettünk.  Nincs a világon olyan kultúra, ahonnét hiányozna a szövés valamilyen formája. Mi sem vagyunk kivételek! Egyszerű szövőállvánnyal dolgozunk, s így látjuk el magunkat például elhasznált szárik [a női szerzetesek ruhája] anyagából készülő rongyszőnyeggel. Azok a kismamák, akiknek más szolgálatok már megerőltetők lennének, itt adott a hasznos időtöltés lehetősége. Foglalkozunk gyöngyfűzéssel és nemezeléssel is.

– Boltotok polcain számos magyar kézműves munkáját fedeztük fel. Ennek mi az oka: nyitottság, filozófia, vagy esetleg egyszerű üzletpolitika?

– A Krisna-tudat mindennapjaiba, a védikus életeszménybe a kézművesség is beletartozik. Keressük a kapcsolatot kézműves mesterekkel, és igyekszünk minél többet tanulni tőlük. Azzal, hogy áruljuk a termékeiket, támogatjuk és lelkesítjük is őket. Ezek a mesterségek nagyon munkaigényesek, ha valaki igényesen űzi, s a mai világban ezt nemigen fizetik meg. Az emberek többsége inkább az olcsó import műanyagot választja, még akkor is, ha ízléstelen, és egyszer-használatos. A környezetrombolás és a hagyományos tudás elvesztése mellett a nagy baj ezzel az, hogy a tárgyak is hatnak az emberek tudatára. A műanyag bóvlik rossz hangulatot, igénytelenséget, rossz ízlést is magukkal hoznak, s ettől erősödik a tudatlanság és szenvedély minőségében lévő fogyasztói kultúra. S mindez szoros kapcsolatban áll a rohanó életmóddal. Gondoljunk például arra, hogy a műanyag kőolajból készül, ami a Védák szerint Földanya (Bhúmi) vére. S hová kerül a fogyasztótól a műanyag? A hulladékégetőkből a levegőbe jut, vagy szeméthegyek formájában felhalmozódik. Vajon meddig bírja ezt bolygónk egészségesen?

Nagyra értékelünk tehát minden olyan törekvést, ami természetes anyagokból, hagyományos módszerekkel, kézzel próbál igényes tárgyakat előállítani. Egy olyan látszólag egyszerű és „ártatlan” dolog, mint a kézművesség mögött tehát komoly eszmeiség húzódik meg, sőt, valójában egy komplett életmód-alternatíva része ez, ami az Ökovölgy programot gazdagítja, s amelynek Isten áll a középpontjában. Középpont nélkül semmi sem működik, s ha ez a középpont Isten, alapja pedig a védikus tudás, akkor nem véletlen, hogy működőképes.

 – Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? – kérdeztük Sexty Ildikó matajitól, a kézműves műhely vezetőjétől.

 – Az a terv, hogy rekonstruáljuk a rostkender feldolgozásának teljes folyamatát kenderáztatóval, tilolóval, rokkával, a fonal megszövésével, annak rendje- és módja szerint. Sokat tanultunk a beregdaróci kendermúzeumban, de továbbra is szívesen fogadunk minden tapasztalatot a kender feldolgozásával kapcsolatban. Emellett szeretnénk, ha egyszer majd egy itteni juhnyáj szolgáltathatná a gyapjúfeldolgozás alapanyagát.

(Az interjút készítette: Rév Szilvia & Kun András)