Ha a közeledő világszerencsétlenség foglalkoztat, előveszem Hetesi Zsolt írását.
Az ELTE Csillagászati Tanszékének fiatal tanára egy tanácskozásra jelentést készített a világ mai válságáról. Elég lehangoló azt olvasni ebben, hogy „aki 1960 után született, nagyon jó esélye van rá, hogy erőszak, járványok vagy éhínség végezzen vele.” Mit tudunk tenni? Hetesi pontokba foglalta:
1. Célszerű falura költözni, hogy a vidéki környezet alkalmat adjon az önellátásra. A földeket kézzel kell művelni, hogy megszűnjék a vidéki munkanélküliség.
2. A vidéki házakat föl kell szerelni kutakkal, napelemmel, pincével s fával fűthető kályhával.
3. Tegyünk szert olyan ismeretekre, amelyek segítik a túlélést: törődjünk az egészségünkkel, hogy ne legyünk kiszolgáltatottak a drága gyógyító rendszereknek. Meg kell tanulnunk, hogy milyen orvosság van fűben-fában, és el kell sajátítanunk bizonyos mesterségeket.
4. Keressük hasonló hajlandóságú emberek barátságát, mert velük egy közösségben minden könnyebben megoldható.
5. Gyűjtsünk minél többet a világ eddig fölhalmozott tudásából, ezt lehetőleg a fejünkben és könyvekben tároljuk, hogy elektromos áram nélkül is hozzáférhessünk. Az államtól aligha várható igazi segítség. Annál többet adhat a hit és az egyház, de hogy megadhassa, legalább annyit kell tennie, mint az egyes embernek
Forrás: Végh Alpár Sándor: Köznapló (Részletek), Magyar Nemzet 2007. november 10. 32.old.
