Krisna-völgyi önkéntességem – élménybeszámoló

Szandra Demján ösztöndíjas egyetemistaként jelentkezett a Krisna-völgyi kertészetbe, kötelező gyakorlatát eltölteni. Az alábbiakban olvasható élménybeszámolója.

Megpróbálok címszavakban írni, arról, hogy milyen volt a somogyvámosi Krisna-völgyben töltött pár napos önkéntes munkám, és a hozzájuk kötött érzelmeim. Nem tartom annyira fontosnak, hogy a konkrét eseményekről írjak, inkább az érzéseknek adnám át a szót, és remélem nem lesz nagyon vázlat-íze az irománynak.
A Szent István Egyetem által kiírt egyik ösztöndíj keretein belül sikerült eljutnom erre a varázslatos helyre, és egyáltalán nem bánom, hogy a távolság ellenére ezt a lehetőséget választottam, igazándiból gondolkodás nélkül.

És akkor, itt vannak alapfogalmaim: 🙂
Csend, és nyugalom: Nagyon sok időt töltök Budapesten, és a végtelen pörgés, ami beszippantja a lakosokat, a sablonszerűen hangzó rohanás, (amivel mi is remekül ismerjük egymást 🙂 feledésbe merült erre a pár napra, és a helyét egy meditatív állapot váltotta fel, amelyért nagyon hálás vagyok: így megtapasztalhattam, milyen lehetett annak idején egy faluközösség területén az élet dinamizmusa. És azt is megtanultam, hogy nem engem irányít az idő, hanem én szabályozhatom azt.
Rendszeresség, szabályozottság, szabályok: Minden helynek, közösségnek megvannak a maga szabályai, mindennek megvan a maga ritmusa. Kérdés azonban, hogy mekkora nyitottsággal rendelkezik az illető, aki egy más fajta rendszerbe kíván betekintést nyerni, munkájával segíteni annak működését. Hát, én igyekeztem a legnagyobb nyitottsággal hozzáállni, és befogadással szemlélni az eseményeket, és a cserébe kapott élmények minden ,,erőfeszítésért” kárpótoltak, még ha néha nehezemre esett alkalmazkodni, akkor is :-). A ,,kinti” élethez képest néha merevnek tűnő szabályok később valódi értelmet nyertek, és  megértéssel tudtam szemlélni őket.
Minőség, tartalom és tisztelet: Talán látogatásom egyik legmélyebb nyomát hagyó fogalmak voltak ezek, mind az emberi viszonyok, a kommunikáció, az életvitel, és a völgyben előállított termékek tekintetében is. Mindennek megvan a maga jelentősége, semmi sem történik véletlenül, és ez magában hordozza egy harmonikus egész kialakulásának lehetőségét egy faluközösség szintjén. Nyilván, azok számára, akik a völgy lakói, mást jelentenek ezek a dolgok, talán el is mosolyodnak helyenként, ha ilyen naiv véleményt hallanak egy külső szemlélőtől: de számomra itt mindennek volt súlya, a kenyérnek hihetetlen íze, és úgy éreztem, hogy épülök. A tömegcikkek hiányának felszabadító érzése…
Béke, és mosoly: Nagyon jól hatott rám, hogy minden irányból pozitív volt az emberek első reakciója. Megnyugtató volt, hogy vannak helyek, ahol még él az emberi kommunikáció ilyen tiszteletteljes formája, és bevallom, egy kissé el is szégyelltem magam, amikor éreztem, hogy mennyire fel vagyok vértezve az emberi közeledés ellen, amely taktika nélkül mondjuk fővárosunkban nem biztos, hogy menne a túlélés. Eleinte kicsit sündisznó – effektust követő viselkedésem, szépen lassan kezdett feloldódni a nyugalomban, és az ellazulás jelei a második napon kezdtek körülölelni.
Hit: Az emberek arcán tükröződő mélységes hit, ami az egész falu működésének alapját képezi, szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy a falu működése fennmaradjon, és hogy a közösség tovább épüljön. Mérhetetlen béke, és tisztaság-érzetem volt az itt töltött idő alatt. Az egész hely spirituális kisugárzása nagyon megmozgatott. Nyilván itt is megvannak a fokozatok, de azt hiszem, aki már beköltözött ide, az igen komolyan gondolja a dolgokat, mind gazdálkodás, mind vallási szinten. Nem éreztem erőszakot sehol sem, ami számomra nagyon fontos, ahhoz, hogy nyitott tudjak maradni valamire nézve.
Koncentráció: Megtanulni a figyelmet irányítani, és az elme csapongásait megregulázni: talán ez a boldogság irányába mutató hosszú, és göröngyös út. Legalább is a lakók hihetetlen kitartással művelik. Sok olyan dolog van, amit ha a ,,külvilágban” is alkalmaznánk, lehet, hogy sokkal több erő maradna sokkal fontosabb dolgokra az életben.

Érdekes, és gondolatébresztő volt az utazásom. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegyen részt az önkéntes munkában; ha el akar mélyedni a természettel való kapcsolat ilyen formájában, vagy ha érdeklődik az ökológiai gazdálkodás iránt az ne tétovázzon elindulni?!

Baklanov Szandra