Lelki szilárdság a vegetarianizmusban

Számos okból választják egyre többen a húsmentes étkezést, és változó, ki mennyire kitartó emellett a táplálkozási forma mellett. A döntés indoka és az elkötelezettség mértéke természetesen összefügg. Erről beszélget Krisna-völgy környezetgazdálkodási igazgatójával, Pőcze Vilmossal (Pártha dász) Kun András, a „Beszélgetések az önellátásról” című könyvsorozat szerkesztője.

Kun András [K.A.] A Krisna-hívőkről közismert, hogy szigorúan húsmentesen táplálkoznak, de egyértelmű, hogy nem csupán a Krisna-hívők között találkozhatunk vegetáriánusokkal. Fokozatosan növekszik a húsevést mellőzők tábora. Egyre inkább a köztudatba kerülnek a vegetarianizmus mellett szóló érvek…

Pőcze Vilmos [P.V.] Az utóbbi évtizedben olyan összefüggések váltak nyilvánvalóvá a vegetarianizmussal kapcsolatban, tekintélyes tudományos társaságok tanulmányainak és az információs robbanásnak, az internetnek köszönhetően, amelyek széles körben alkalmazva pozitív fordulatot jelentenének a világ helyzetét illetően. Gondolok itt a harmadik világ élelmiszer ellátásának javulására, a környezetszennyezés csökkenésére, az általános egészségi és mentális állapot javulására.

[K.A.] A „miért lesz valaki vegetáriánus” kérdésre a következő válaszok adhatók: 1.) a környezetünk iránt érzett aggodalomból, vagyis ökológiai okból, 2.) a leölt állatok iránt érzett szánalomból, vagyis erkölcsi/etikai megfontolásból, 3.) a húsfogyasztás kedvezőtlen élettani hatásai miatt, vagyis egészségügyi okból, és végül 4.) a szentírásokban található utasítások követése miatt, vagyis vallási okból. Természetesen ezek mindenféle kombinációja, sokféle „összetett” motiváció-típus is előfordul.

[P.V.] Általános tapasztalat, hogy a vegetáriánusok nagy része leginkább érzelmi okból választja ezt a táplálkozási módot, ritkább az egészségügyi és az ökológiai ok szerepe, a vallási ok pedig a többség esetében hiányzik, vagy meglehetősen alárendelt. Azt is tapasztalom, hogy akik nem vallási okból vegetáriánusok, azok viszonylag könnyen le is mondanak erről a jó szokásukról, a társadalmi elvárások vagy az élethelyzetben bekövetkező változások miatt. Sokszor éppen orvosok győzik meg őket, hogy szükséges a húsevés.

[K.A.] Te 1996 óta vagy vegetáriánus, jómagam 2004 óta, vagyis mindketten rendelkezünk tapasztalatokkal e téren. Nincs vita köztünk abban, hogy a vegetarianizmus a fenntarthatóság mind a négy aspektusa szempontjából alapvető. Sőt, úgy véljük, hogy a vegetáriánus táplálkozásra való széleskörű áttérés az egyik megoldása a kibontakozóban lévő válságoknak. Te minek a hatására lettél vegetáriánus?

[P.V.] Többször próbálkoztam, jóval azelőtt is, hogy Krisna-hívő lettem. Az általad felvázolt séma alapján kezdetben „összetett” típusú voltam, mert természetvédőként az ökológiai, más vonatkozásban pedig az érzelmi és az egészségügyi érvek is erősen hatottak rám. Mielőtt a vallási ok lépett volna az első helyre, én sem voltam kitartó, könnyen eltérültem. Akkor lettem szilárd a vegetarianizmusban, amikor a lelki célok megvalósítása került előtérbe az életemben. Nem csupán a vegetarianizmus kapcsán, hanem általában is elmondható, hogy akkor vagyunk képesek szilárdak maradni egy elhatározásban, amikor tiszta számunkra, hogy mi a célunk, és pontosan megértettük az okokat. Ha valaki felismeri az önazonosságát, vagyis hogy nem csupán egy anyagi test, hanem minden más élőlényhez hasonlóan lélek, Isten teremtménye, akkor nagyon egyszerűvé válik, magától értetődő lesz, hogy vegetáriánus legyen. Mindenki kipróbálhatja a vegetáriánus étkezést, és tapasztalhatja, amit mi is: fizikailag is jó hatással van a testünkre, elménkre, és előnyösen változtatja a kapcsolatainkat. Amikor vegetáriánus lettem, másképpen kezdtem látni a viszonyomat az emberekkel, más élőlényekkel, a világgal.

[K.A.] Mit válaszolsz, amikor megkérdezik tőled, hogy ha az állatok megölése bűn, akkor a növényeké miért nem az?

[P.V.] A Krisna-hívők olyan vegetáriánus ételt fogyasztanak, amit előtte felajánlanak Istennek. Ez az elismerése annak, hogy mindent Istentől kapunk, és hogy elfogadjuk függő helyzetünket. Szeretetünket és hálánkat azzal is kifejezzük, hogy mindent az Ő elégedettsége, szolgálata érdekében használunk fel, még a testünk fenntartásához szükséges ételt is. Krisna örömére termeljük meg a hozzávalókat, készítjük az ételeket úgy, ahogyan Ő szereti. És most következik a konkrét válasz a kérdésedre. Azt, hogy mit szeret, pontosan megnevezi a szentírásokban: növényi ételeket, valamint tejet és mézet. Ezért ajánljuk fel, majd fogyasztjuk mi is ezeket. Az ilyenfajta vegetáriánus táplálkozás „karmától mentes”, mert a felajánlás révén az étel mentessé vélik attól a tehertől, ami más élőlények – ez esetben a növények – elpusztításából származik.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy az anyagi világ szigorú törvénye alapján az élőlények kénytelenek egymás szenvedése árán fenntartani a testüket. A mi törekvésünk, hogy ezt a szenvedést minimalizáljuk. Ezt nevezzük ahimszának, vagyis a minimális erőszak elvének. A felajánlott étel felel meg a leginkább az ahimszá követelményeinek, amit szanszkrit nevén praszádamnak [1] nevezünk, és Isten kegyének tekintünk. Szerintünk a praszádam fogyasztása jelenti a legmagasabb szintű vegetarianizmust. Tapasztaljuk, hogy aki ilyen módon étkezik, az megkapja a kitartást is ahhoz, hogy vegetáriánus maradjon, és a lehetőséget is, hogy fejlődjön a lelki életben.

Fontos, hogy ez nem pusztán elméleti okfejtés, bárki ellenőrizheti, hogyan működik a gyakorlatban. Mindenkinek javaslom, hogy szánjon rá egy-két hónapot, amikor nem fogyaszt olyan ételt, aminek előállításához állatokat kellett megölni. Aki megpróbálja, érezni fogja a különbséget, tisztábban fog gondolkozni, javulnak a szellemi képességei, tapasztalni fogja, hogy kevésbé hajlamos a türelmetlenségre, megértőbbé és könyörületesebbé válik másokkal szemben.

(Kivonat a Beszélgetések az önellátásról című könyvsorozat második részéből.)

[1] A praszádam szanszkrit szó, és azt jelenti, kegy. A Krisna-hívők az elkészült ételt Krisnának ajánlják fel. A szeretettel és hittel felajánlott ételt az Úr kegyesen elfogadja, és ekkor az étel praszádammá, lelki étellé válik.