Ági – egy barátjával – szintén Demján-ösztöndíjas hallgatóként kapcsolódott az Öko-völgy Program mintaterületének kertészetéhez, ezúttal egy hétre. Élménybeszámolója igazán kedvcsináló! 🙂
Egy egyetemi pályázat keretében páran azt a feladatot vállaltuk, hogy segítünk a Krisna-völgyi kertészeknek nyár elején. Én egy barátommal mentem május végén, aki nagyon érdeklődött az egész iránt. (És annyira tetszett is neki, hogy egy hét múlva vissza is ment.)
Igaz, jártam már a budapesti Govinda étteremben, de azért kicsit tartottam az ételektől. A kételyeim azonban eloszlottak, mikor a vasárnapi menüt elénk rakta Balamodaka prabhu. Volt ott minden, főétel, desszert (a legtöbbnek a nevére sem emlékszem), és én személy szerint nem is tudtam az egészet megenni, még másnap reggel sem voltam éhes.
A völgy vendégházában szálltunk meg, amit most újítottak fel, minden megvolt, ami kellhet egy egész napos meló után: meleg víz, villany, kényelmes ágy. Konyha is volt, de arra nekünk tényleg nem volt szükségünk ennyi étel mellett. Dolgozni gyalog jártunk, általában reggel fél 6-ra. Ez első nap még nagyon korai volt, de második nap, már este 8-9 körül beájultam az ágyba, így a korai kelés mellett is megvolt 7-8 óra alvás.
Eleinte kicsit unalmas (ottani szóhasználattal élve: tesztes) munkákat kaptunk az eső miatt, (pl. diótörés), de egész gyorsan eltelt az idő, mert mindig meséltek valami érdekeset a völgyről, a vallásról, a szokásokról és a tanításokról. Szerencsénk is volt, mert velünk egyszerre jött egy pár, kipróbálni milyen a biokertészkedés, ők egy éve Krisna-tudatúak és épp most költöznek el Budapestről Somogyvámosra. Nekem rendszeresen van mezőgazdasági gyakorlatom az egyetemen, de biokertészetben még nem voltam, így ez nekem is újdonság volt. A hét közepétől már az idő is engedte, hogy a szabadban dolgozzunk. A legfőbb feladat a gyomlálás és borsószedés volt, ezek több napig is eltartottak. Hét vége felé már az ételeken is meglátszott, hogy borsóban nincs hiány, még a reggeliben is volt. Persze azt a reggelit sem úgy kell elképzelni, hogy például kifli lekvárral meg borsó… 🙂 Mindig valami meleg ételt kaptunk, ami az én gyomromnak szokatlan is volt.
Nekem nagyon tetszett, hogy cipőben nem lépett be senki a templom épületébe, és hogy addig osztották az ételt, amíg volt, aki kért, éhen senki nem maradt. Na meg persze a legfontosabb az édes halava volt, sok gyümölccsel. 🙂
Én meglepően jól éreztem magam, talán mert minden olyan nyugodt volt. Az alatt a pár nap alatt elfelejtettük a mindennapi problémáinkat, próbáltunk kicsit beilleszkedni és tanulni. Néhány szertartásra is elmentünk. Persze a férfiak és nők külön vannak, de mégis nagyon egységes volt a közösség, mindenki énekelt meg táncolt, és még két idelátogató guruval is találkoztunk. És utolsó nap az egyik prabhu (férfi) otthonában is jártunk, mert kölcsönadott néhány hangfelvételt (leckéket, vagyis filozófiai előadásokat). Találkoztunk a feleségével és a kislányukkal, számomra ez is egy nagy élmény volt, mert ők viszonylag egyszerű, de szép körülmények közt élnek, és boldogok.
Mindenkinek ajánlom, hogy minimum egy hétre látogasson el ide, hogy a többiekkel dolgozzon, egyen, beszélgessen, mert a pár órás látogatás nem adhat ekkora élményt. És szerintem én is megyek majd újra…
Ősz Ágnes
