A nemezről szóló következő rész a nemezelés folyamatát mutatja be.
„Használat előtt a gyapjút elő kell készíteni. A nyírás utáni zsíros gyapjúból el kell távolítani a felhasználhatatlan részeket, meg kell tisztítani a szennyeződésektől, majd át kell mosni. Szükség esetén ekkor történik a gyapjú festése. Mosás után kártolással (fésüléssel) lehet elérni, hogy a gyapjú szálai párhuzamosan álljanak.
A kártolt gyapjúból fonják a gyapjúfonalat is.
A nemezelésnek nincs különleges eszközigénye, víz és emberi erő hatására áll össze a gyapjú nemezzé. Azonban pár dologra szükségünk lesz; vizes tálra, házi szappanra, törölközőkre, buborékos fóliára, esetleg kalapformára, cipészkaptafára. A gyapjú száraz alakításához szerezzünk be nemezelő tűt, szivacs- vagy hungarocell alátétet.
Magát a nemezelés folyamatát nehéz röviden leírni. Összefoglalva: a kártolt gyapjúra forró szappanos vizet csurgatunk, és addig tömörítjük, simogatjuk, míg a gyapjúszálak összekapaszkodnak, majd ezt követően erősebben gyúrjuk, vagy feltekerve hengergetjük, míg jó erős nemezt kapunk. A kisebb tárgyak kézzel készülnek asztalon, a nagyobb darabokat felgöngyölítve, földre téve gyúrjuk. Az elkészült nemezt alaposan kiöblítjük és szárítjuk. Ez a hagyományos, vizes nemezelés.
Egy másik eljárás, amikor a gyapjút száraz állapotban, nemezelő tűk segítségével gyors és erőteljes szúrásokkal tömörítjük össze. Ez a tűnemezelés. Egyes esetekben utólagos szappanos-vizes eljárással dolgozzuk össze nemezzé.”
(Részlet Baja Krisztina: Én és a nemez című dolgozatából)
