Eljött az ősz amikor sokan ásni kezdik a kertet. Erre szeretnék most alternatívát adni, mert az ásás rontja a talajéletet.
Ősszel a legjobb a talaj megújítása, építése, illetve a talaj lakóinak táplálása. Mivel sok komposzt készült, most az őszi takarónövények alá is szórtunk egy kis komposztot, majd sekélyen bedolgoztuk a talajba. Ezzel a komposzttal oltottuk be friss és változatos mikrobiológiával a helyi vályogos talajt.
Miután elkészültek az ágyások, többféle takarónövényt vetettünk el. A képen a hüvelyes keverék, lóbab, borsó látható, de volt keresztes virágú keverék és egy mulcsnak szánt rozsos keverék is. Ezekkel igyekszünk védeni a talajt a kiszáradástól, az eső tömörítő hatásától, tápláljuk a mikrobákat, ráadásul ezek a növények tápanyagokat tárnak fel és teszik elérhetővé a következő növények számára. Csupa előnnyel jár tehát ha nem ásunk, hanem takarónövényt vetünk.
Most lépett először a színre a forgóborona, ágyáskészítő hengerrel. A kezdeti nehézségek után sikerült kitapasztalni a működését, majd az egész területet elmunkálni. Előnye a Robi-kapához képest, hogy nem képez kemény talpat a használat után, és csak függőlegesen művel, vízszintes rétegeket nem kever fel. A henger pedig megspórol egy gereblyézést, ami 2000 m2-en nagyon sok idő, és egyébként is fárasztó dolog.
Egy pár képben láthatjátok hogyan vizsgáljuk meg a komposztot a Lübke-féle laborral, amit az AgroFutura adott nekünk. Ezzel a laborral kideríthetjük a komposzt minőségét, kémiai szempontból. Szerencsére jó eredményt kaptunk, 0 ammónia, 0 nitrit, 0 hidrogén szulfát. Ezek azok amikre nincs szükség, illetve káros hatásuk van a talajra, talajéletre. A megfelelő komposztálás során ezek eltűnnek a folyamat végére. Jól látszott hogy a nitrát mennyiség a trágyás komposztban volt magasabb. A ph-mérés is mutatja milyen a komposzt minősége, ideális a 7-8 közötti. Ha sok zöld anyagból készül a komposzt, ahogy most nálunk is történt, akkor 8,5-9 is lehet a ph.
