Lassan egy hónapja, hogy véget ért egy nagyon jó magyar kezdeményezés, a PET-kupa.
„A PET-kupa olyan kezdeményezés, amely szórakoztatva nevel.” – Wikipédia
Lényegében arról szól, hogy pár lelkes fiatal, akik látták, hogy a közvetlen környezetük, a Tisza mennyire szennyezetté vált, tenni akartak valami nagyobbat érte, minthogy szelektíven gyűjtsék a szemetet. Így kidolgoztak egy szemétszedőhajó-projektet, adománygyűjtésbe kezdtek, támogatókat szereztek, és sok megpróbáltatás árán, de megszületett M.V. PETényi, a hulladékon lebegő hulladékgyűjtő hajó, amivel immár hatodik éve „versenyszerűen” szedik a szemetet a csapatok, szerencsére egyre nagyobb számú önkéntessel, akiket fotósok, újságírók és több filmes stáb is elkísér.
Ennek kapcsán beszélgettem Mátyás Attilával (magyar énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró), aki ismeretterjesztő és természetfilmekhez ír és készít aláfestő zenéket. Nemcsak résztvevője ennek az eseménynek, hanem oszlopos tagja a szervezőbrigádnak is.
[Németh Vera, Öko-völgy]: Hogy jött az ötlet, hogy részt vegyél ebben a PET-kupában? Ismerted a szervezőket, és szerettél volna részt venni ebben, vagy ők kértek fel? Miként lettél PET-kalóz?
[Mátyás Attila]: Már 15 éve együtt dolgozom a Természetfilm.hu stábbal, mint zeneszerző. Ez a csapat nagyon sok hazai és külföldi helyszínen forgatott, és készített ismeretterjesztő, valamint természetfilmeket. 2012-ben a Tisza felső vidékén és Kárpátalján forgattak egy új anyagot, amikor szembesültek azzal a hatalmas mennyiségű szeméttel, ami a Tisza felső részén az ártéri partot és az erdőket ellepi. Ennek nagy része műanyag PET-palack, ami főleg az ukrán területről érkezik. Ez adta meg az első lökést ahhoz az ötlethez, amire külföldön már volt példa, hogy az itt összegyűjtött műanyag palackokból kellene hajókat építeni és azzal utazni a vízen, valamint közben tisztítani a folyót is. Az ötletet követte a szervezés, és 2013 nyarán a kis filmes csapatunk, a családtagok (kb 20-25 fő) és a 4-5 kis „hajó” elindult az első túrára, a PET-kupára.
[N.V.]: Tisza, nyár, hajózás, sátrazás … és szemétszedés. Mennyire volt ez munka, és mennyire kikapcsolódás, vagy feltöltődés? Mert voltak programok is, nem csak egész nap a „munka”.
[M.A.]: A folyó, a táj és idő is általában csodás. A hangulat még inkább. Szóval szerintem mindkettő. Mivel nem csak móka van, hanem kemény munka és verseny is. Az első pár évben, még inkább családias volt az egész. Délelőtt felültünk a magunk által eszkábált lélekvesztőkre és irány a víz. Naponta kb. 8 órát és 10-12 km-t utaztunk, eveztünk, csorogtunk a vízen és közben kenukkal szedtük, gyűjtöttük az erdős-bokros-iszapos partról a szemetet. Nap végére persze mindenki fülig koszos és ragacsos volt. De ugye ott volt a Tisza, szóval megvolt a fürdés, aztán irány a sátortábor és hozták a falusiak a finom vidéki kaját. Még egy kis zene, beszélgetés, aztán beestünk a hálózsákba. Azóta persze sokkal szervezettebbé és nagyobbá, hatékonyabbá is vált az esemény. Idén már több mint 250-en voltunk és 21 hajó indult, de a hangulat most is remek.
[N.V.]: A Főhajó is hulladékból épült, azaz pillepalack adta az alapját. Ezek elkészítésében is segédkeztetek? Mert több csapat volt, több kis hajó is, ezeket saját magatok építettétek? Ha jól láttam, a tiétek; raklapos megoldás. J
[M.A.]: A hajók alapja minden esetben műanyagpalack. Erre jön azután a felépítmény, aminek csak a résztvevők képzelete szab határt. Főleg újrahasznosított anyagokból, fa-fém, stb. készülnek ezek a csodák. Egy fontos kitétel azonban van: csak megújuló energiával lehet hajtani!
Vagyis kézzel-lábbal, lapáttal, nap és szélenergiával . Minden csapat maga építi a hajóját, a már előzőleg az önkéntesek és a környékbeli települések lakói által összegyűjtött hatalmas mennyiségű PET-palackból. Egy kisebb négyfős vízi „eszköz” alá legalább 4-500 darab kell, hogy biztonságosan lehessen vele vízre szállni. Ecet és szódabikarbóna elegyévek kell keményre fújni minden egyes palackot, jól rázárni a kupakot, aztán mindenféle technikával (pl.hálóval) egymáshoz rögzíteni ezt a mennyiséget. Aztán pedig jöhet a felépítmény. Szóval a két nap hajóépítés valóban kemény munka. Legalábbis, ha nem akar az ember az első pár méter után elsüllyedni, amire persze azért volt már példa. J
A mi hajónk, a PETényi a stáb hajó. Ez gyűjti folyamatosan a csapatok által összeszedett szemetet. Van, hogy a nap végére több száz zsák, akár 1,5 tonna szemét is van a fedélzeten. Ezért a hajónkat több ezer palack tartja, és természetesen fém váza és megerősített fedélzete van. A túra végén szétszedjük, a hordozó palackok a feldolgozóba kerülnek, a fedélzetet pedig egy védett helyen tároljuk a következő évig.
[N.V.]: Az akció végére hatalmas mennyiségű szemetet (kb. 10 tonna) szedtetek össze! Ezt hány embernek sikerült kihalászni a Tiszából 8 nap alatt (aug. 4-12-ig)? Kinek mi volt a feladata?
[M.A.]: Kb. 250 ember volt idén a túrán. Vannak, akik önkéntesként, egy környezetvédelmi cég szervezésében vannak velünk. Ők főleg a beérkező szemét feldolgozását, szelektálását végzik. Na, övék az igazán kemény és koszos része a munkának! Vannak a vízicsapat tagjai, a „kalózok”, akik a hajókkal és kenukkal végzik a gyűjtést.
[N.V.]: Gondoltad, hogy ennyire szennyezettek a hazai vizeink? 2013 óta építenek szemétszedő hajókat a PETkalózok, és ha a 10 tonna már végeredmény, akkor sajnos a tavalyinál is legalább 2 tonnával több szemetet szedtetek… Vagy csak több önkéntes kalóz volt?
[M.A.]: Minden évben szembesülünk azzal, hogy mennyire szennyezett ez a folyó is. A több résztvevő miatt idén valóban többet szedtünk, mint tavaly. De sajnos ez is csak egy kis része a szemétnek, ami jövő nyárig újra ellepi majd az árterületet. L
[N.V.]: Nagyon jó kezdeményezés ez, egyfajta környezettudatosságra neveli a mai, fiatal nemzedéket. És azzal, hogy híres, magyar közéleti személyiségeket kérnek fel Kupa Mesternek (pl. Varga Livius, Méder Áron), csak emelik az esemény színvonalát. Te, mint szintén magyar híresség, elismert zenészként mit tudtál átadni az embereknek? Jobban felfigyeltek rád esetleg az ismeretséged révén?
[M.A.]: Minden évben vannak velünk ismertebb sportolók, zenészek, színészek, akik szintén jó dolognak tartják ezt a kezdeményezést. Én személy szerint nagyon szeretem a természetet, a víz közelségét, ezért is tartom fontosnak a környezetvédelmet. A PET-kupán én mindig „csak” egyszerű résztvevő-kalóz vagyok, de talán az ismertségem révén másoknak is megtetszik ez a hozzáállás és a szemlélet. J
[N.V.]: Te személy szerint mit teszel a természet- és környezetvédelemért a PET-kupát leszámítva?
[M.A.]: Próbálok környezettudatosan élni, amennyire városi emberként tudok. J Szelektíven gyűjtöm a szemetet, igyekszem takarékosan bánni a vízzel, és ha lehet, akkor újrahasznosítható terméket veszek. Persze van még mit fejlődni, de ami az alap, hogy az utcán, az erdőben, a szabadban nem dobok el szemetet.
[N.V.]: Jövőre is részt veszel az eseményen?
[M.A.]: Mindenképpen, hiszen nagyon jó a társaság, a hangulat, remek kikapcsolódás és nem utolsó sorban pozitív a cél is… szóval, tényleg összekötjük a „kellemest a hasznossal” 😀
[N.V.]: Az egy hetes akció konklúzióját levonva, mit tanácsolnál a fiataloknak?
[M.A.]: Éljenek úgy, hogy a gyerekeik is élvezni tudják majd a természetet!
[N.V.]: Köszönöm szépen a beszélgetést!
Aki ezek után kedvet kapna, hogy jövőre csatlakozzon a csapathoz, ezen a weboldalon megtalál minden információt:
Illetve a hajó építését itt lépésről lépésre visszaolvashatja/nézheti:
https://petkupa.hu/hu_HU/szemetevo-szemethajo
Fotók: www.petkupa.hu és Mátyás Attila közösségi oldaláról
Szeretne többet tudni az önellátás gyakorlatáról?
Keresse könyvsorozatunkat!
