A mostani részben folytatjuk a szennyvízkezelés és -tisztítás témakörét.
[Kun András, ökológus] Mi a szennyvízcső minimális lejtése?
[Pőcze Vilmos, Krisna-völgy] Ez nagyon fontos kérdés! A lejtésnek 1 és 3 ezrelék közöttinek kell lennie. Ha túl nagy a lejtés, akkor a víz a csőben elfolyik, és a sűrű rész ottmarad, idővel eldugítja a csatornát. Ha pedig túl kicsi a lejtés, akkor lassul, megáll a szennyvíz, és ezért keletkeznek dugulások. Nálunk akkora szintkülönbségek vannak a területen, hogy néhol ejtő-aknákat kellett beépítenünk a hálózatba, hogy ne legyenek lelassuló illetve túlságosan felgyorsuló szakaszok a szennyvíz útjában.
[K.A.] Ha jól számolom, ez a lejtés nagyon kicsi, konkrétabban 1 méteren 0,1 és 0,3 cm között van. Ezek szerint, ha nem túl távol van a háztól a tisztító, akkor még sík terepen is könnyen ki lehet alakítani a megfelelő lejtést… A csatornából először hová folyik a szennyvíz?
[P.V.] A tisztítótelephez érve először egy rácsos szemétleválasztón folyik keresztül. Itt a többnyire véletlenül belekerült nagyobb méretű szilárd szennyeződések akadnak fenn. A rácsot rendszeres időközönként le kell takarítani, üríteni (egy hosszú nyelű gereblyével, vagy más célszerszámal).
Ezután az előülepítőbe folyik a szennyvíz. Nálunk ez egy mély, henger alakú, négyosztatú medence. Kisebb méreteknél, egy házi tisztítóműnél lehet egyszerűbb, kétosztatú medence is. A medencét függőlegesen elhelyezett saválló acéllemezek osztják részekre. A lemezek választják szét a szennyvizet különböző fázisokra.
[K.A.] Milyen részei vannak a szennyvíznek?
[P.V.] A nyers szennyvíznek van egy felúszó szilárd része, egy leülepedő iszaprésze, és egy vizes fázisa. Ahogyan a bomlási folyamatok előrehaladnak, ami itt az első szakaszban főleg anaerob (levegőtől elzárt) bomlás, vannak olyan részek, amik utólag emelkednek fel, és vannak, amik utólag süllyednek le. Az előülepítőben tehát lefelé és felfelé irányuló anyagvándorlás egyaránt történik. Az a célunk, hogy a folyékony fázis haladjon tovább a nádágyak felé, a felülúszó és a leülepedett anyag pedig az előülepítőben maradjon. Az acéllemezek azt akadályozzák meg, hogy a felülúszó bekerüljön a dréncsöves tisztítórendszerbe (és tovább a nádágyakba).
Fontos még, hogy a szennyező anyagok mennyiségének mintegy a fele meg is tisztul ebben a fázisban – kémiailag, és biológiailag is.
[K.A.] Most nagyon meglepődtem! Ha a szennyvizet tároljuk, akkor csak az időtényező hatására, pontosabban a bizonyára nagy intenzitással beinduló mikrobiális aktivitás nyomán, félig már meg is tisztul…
[P.V.] Így van, tényleg meglepő, és nagyszerű dolog. Az egyik mérőszám, amit a szennyvíz-kezelésben is alapvetőnek tekintenek, a KOI-szám (a kémiai oxigénigény). A KOI-szám értéke mintegy 1300 az átlagos kommunális szennyvizeknél, az előülepítő kimenő oldalán pedig már csak 650. Ez mindössze annak a következménye, hogy a szennyvíz áll és ülepedik. Itt az iszap válik külön, és erőteljes biológiai tisztítás is van.
[K.A.] A kommunális szennyvíznek nagyjából hányad része a folyékony fázis?
[P.V.] Újra meg fogsz lepődni: mintegy 95 százalék, de néha eléri a 97 százalékot is.
[K.A.] Ez is azt mutatja, hogy a szennyvíz-problémát elsősorban a vízöblítéses vécékkel idézzük elő. Leegyszerűsítve: a keletkező viszonylag kevés vizeletet, ürüléket először a lehúzáskor alaposan felhígítjuk vízzel (ez az ún. feketevíz), majd ez összekeveredik a háztartási szürkevízzel (mosogatólé, fürdővíz, mosdóvíz stb.). Így csinálunk a könnyebben tisztítható szürkevízből is feketevizet. Ezt aztán óriási energia és/vagy pénzbefektetést igénylő technológiákkal vagyunk kénytelenek újra tisztává varázsolni.
A vizelet és fekália mennyisége nyilván elhanyagolható ahhoz az óriási mennyiségű ivóvízhez és szürkevízhez képest, amit hozzáfolyatunk. Most még jobban értem, hogy miért mondtad az előbb, hogy a folyóvizes és ivóvíz-öblítéses vécé a luxus kategóriába tartozik, és hogy mindez miért fenntarthatatlan…
