Egy könyv, amit mindenkinek el kell olvasnia!
Végh László – Szám Dorottya – Hetesi Zsolt: Utolsó kísérlet. Híradás a Föld állapotáról. Kairosz Kiadó, 2008.
Részletek a közelmúltban megjelent kötetből.
„Európa már nem, vagy alig vallásos, de mégis erős, vallásos jellegű meggyőződés határozza meg gondolkodását.” S hogy mi ez a meggyőződés: „Nemcsak Európát, hanem Észak-Amerikát, és már szinte a világ egészét a haladásba vetett feltétlen hit vezeti.”
Ezekkel a szavakkal kezdődik a könyv, melynek szerzői nem csupán a világ jelen helyzetének értékelését, a félreértések és hibák felsorolását, de a megoldási alternatívák felvázolását is céljuknak tekintik. Így fogalmazzák meg a kötet témáját: „Ez a könyv a világválság emberi és anyagi hátteréről, az összeomlással fenyegető átmenet várható lefolyásáról és a felkészülés lehetőségeiről szól.”
A megoldás keresése szempontjából elsődleges fontosságúnak tartják a jelenlegi helyzet objektív értékelését. Ha nem értjük, hogy mi minden fenyeget bennünket, s ha nem tudjuk, miként alakult ki ez a helyzet, akkor nem találhatunk sikeres megoldást sem. „A felvilágosult Európa országai és az USA befolyása a 19. és 20. században világunk egészére kiterjedt. Mára bolygónk természeti kincseit nem egyes országok, hanem nemzetközi nagyvállalatok igyekeznek megkaparintani.” Még komorabb a közeli jövő képe: „Mivel a mai gazdasági-pénzügyi rendszer felmorzsolja a az embert éltető természetes környezetet, a fogyasztói társadalmat követő kőkorszakba, végromlásba taszíthatja az emberiség túlélő maradékát… Hamarosan, akár egy évtizeden belül eldől, hogy az emberiségnek a válságot felismerni és cselekedni képes része fennmaradhat-e, illeszkedni tud-e a természet rendszeréhez.”
A kiváló szerzőhármas munkájának maradandó értéke, hogy legfőbb szándékuk a megoldás módjának keresése, megfogalmazása. S e célnak rendelik alá a jelen állapotok ismertetését is. A világot rendszerként szemlélik, és megkülönböztetett figyelmet szentelnek az ember helyének és felelősségének a globális folyamatok alakításában. Ennek következménye, hogy rendszerszemléletű elemzésük teljes: nem hiányzik belőle az ökológiai, sőt az etikai értékelés sem. Példákon keresztül mutatják be, miként léteztek és léteznek „környezetüket felélő rendszerek”, s hogy melyek az egészséges, és melyek beteg társadalmak jellemzői. A mára összeomlott egykori társadalmak kóros jellemzőinek feltárása nagyban segíti a jelen problémáinak megértését és kezelését.
A kötet nem mulasztja el leleplezni a gazdasági növekedés napjainkban túlságosan is népszerű mítoszát. A szembesülés nyomasztó hangulatát egy tanulságos példa oldja: „Kanada keleti részén élnek indiánok, akik az anyagiakra való vágyódást elmebeli betegségnek tekintik. Eme pusztító kórt úgy gyógyítják, hogy a beteget elkülönítik társaitól és ajándékokkal halmozzák el. Egészen addig, amíg ki nem tisztul az értelme.” Következtetésük rendkívül lényeges: „Egy társadalom, amely a gazdaságot mindenek fölé emeli, olyan emberhez hasonlít, aki számára csak a táplálkozás a fontos.”
Az Utolsó kísérlet c kötet a következőkben behatóan elemzi a sokak által a „lehetséges világok legjobbikának” működését, vagyis korunk piacgazdaságának sötétlő árnyoldalait. Szó esik a fogyasztás terjeszkedő kultúrájában élő, az ún. „gazdaságkori” embernek számos tulajdonságáról és az ezekből következő etikai, kulturális, ökológiai és nem utolsósorban társadalmi, következményekről is. Számos olyan lényeges szempontot ismerhetünk meg itt, amelyekről másutt ritkán esik szó.
Megtudjuk, hogy a gyakran emlegetett, és sok földlakó által már a mindennapokban is megszenvedett környezeti válság, illetve a már szintén érezhető erőforrásválság számos ponton kapcsolódik egymáshoz. Sem az okok, sem a következmények szintjén egymástól el nem választhatók. A szerzők jól tudják, hogy a megoldás az okok feltárásával kezdődik. Éppen ezért a hasonló témájú kiadványokkal szemben könyvükben kevesebb szó esik a klímaváltozásról. Ők ezt tényként, egyre erősebben megnyilvánuló veszély-, sőt katasztrófa-forrásként értékelik. A megoldást a problémákat előidéző okok szintjén keresik. A klímaváltozás immár tény, olyan következmény, amelynek előidézői mi magunk vagyunk: „időjáráscsinálókká” váltunk.
A mezőgazdasági termelés és az ehhez szorosan kapcsolódó fenntarthatóság kérdéseinek beható elemzése után négyféle alternatív jövőképpel ismerkedhetünk meg. A lehetséges jövőképek által átfogott alternatívák a teljes összeomlás komor víziójától a fenntartható világ bemutatásáig terjednek. Félreértés ne essék, a jelenlegi gyakorlat semmiképpen nem fenntartható: „Ez az utolsó kísérletünk. Több lehetőség nincs, ha most sikerül megnyerni a versenyt azokkal a nehézségekkel szemben, amelyeket mi indítottunk el, akkor van esélye a derűsebb jövőnek.”
Az utolsó esélyként bemutatott fenntartható jövőkép leírása így kezdődik: „Felismerve a fenyegetettséget, az emberek takarékoskodni kezdenek, és gondolnak nemcsak maguk, hanem a gyermekeik jövőjére is. Rájönnek arra, hogy a gátlástalan fogyasztás, az igazából szükségtelen javak halmozása nemcsak az életterünket pusztító tevékenység, a természetes környezet, így a jövőnk elleni vétek, hanem az ő életük minőségét is rontja.” Később példák olvasunk a fenntarthatóság gyakorlatából: „A szélerőművek egyre jobban elterjednek. …A mezőgazdaság, az ipar olyan rendszerekbe szerveződik, amelyek a helyi adottságokhoz alkalmazkodva lehetőleg kevés erőforrással tartják fenn magukat. Az emberek fehérjeszükségletüket elsősorban növényi fehérje fogyasztásával fedezik.”
A könyvben leírt tények nem hagynak kétséget afelől, hogy ma már nincs más alternatíva, mint változtatni a jelenlegi szemléltünkön és gyakorlatunkon. Még van mód a változtatásra, van idő egy utolsó kísérletre. Ez az utolsó esélyünk.
Kun András
