„A természetes legelők értékével és a legeltetés szükségességével kapcsolatban ma még a legszűkebb szakmai közösségeken belül is gyakoriak a komoly hiányosságok és tévedések.”

Részletek Dr. Vinczeffy Imre professzor (Debreceni Egyetem Agrár- és Műszaki Tudományok Centruma) előadásából. Elhangzott a Tejtermelők Szövetségének tanácskozásán, 2001. február 14-én, Keszthelyen. (3/1. rész)

Vinczeffy professzor kiemeli hazánk legelőinek a természeti adottságokból következő rendkívüli változatosságát. Ennek, az éghajlati tényezők mellett a legfőbb oka, hogy ide „érkezik Közép-Európa legtöbb folyója, gyakori áradásokat okozva, egyúttal hatalmas területről rengeteg ásványi anyagot hozva magával.” Jórészt ebből következik hazánk egyedülálló talajtani változatossága is.

A hazai flóra mintegy 850 faja fordul elő rendszeresen a gyepekben. E növények közül mintegy 500-at a népgyógyászat is felhasznál. Korábban 200-250 fajt hasznosítottak étkezési célokra, és/vagy fűszerként. A mézelő gyepnövények száma pedig összesen mintegy 600-ra tehető.

Az adatok arra utalnak, hogy gyepek növényei sok szempontból értékesek, és mindezek szoros összefüggésben vannak azzal a vizsgálati eredménnyel, hogy a jószág szívesebben fogyasztja a legelő növényeit, mint a mesterséges adalékokkal kiegészített tápokat. „Sok öreg pásztor véleménye szerint a marhának olyan jó az abrak, mint a disznónak a széna.” [Vagyis a lehető legrosszabb.]

Az előadó rámutat, hogy a legelő állatok évezredeken át ezt a táplálékot fogyasztották, s ez olyan erőnlétet és egészséget biztosított a számukra, hogy hosszú utakat is teljes erőnlétben voltak képesek megtenni. Például, a németországi vásárokba menet, a Magyar Alföldről elindulva több száz, vagy akár 2000 kilométeres utat is bejártak.

(Lejegyezte: K.A. & R.Sz.)

Related Articles

One thought to “A legeltetés értéke”

Leave a comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük