Az elkülönültség mítoszának vége

az-elkulonultseg-mitoszanak-vege„Egy olyan életmód kialakításához, mely kiteljesítő és fenntartható a természeten belül, újra kell gondolnunk a kapcsolatainkat egymással és a természet többi részével.” Wackernagel és Rees Ökológiai lábnyomunk című könyve megpróbál ilyen gondolkodásra serkenteni.

A következőkben néhány kiragadott idézettel mutatjuk be rendkívül fontos és aktuális gondolataikat.
Az ökologikus szemlélet és élet megteremtésével foglalkozó „legtöbb szerző – még a jók is – a ’környezetet’ valami ’ott kint’ levőként kezeli, ami elkülönül az emberektől és dolgaiktól. Ez valóban hű tükörképe uralkodó kulturális etikánknak. Cselekedeteinkből és nyelvünkből ítélve a mai emberek általában hajlamosak a társadalmat a természettől többé-kevésbé függetlennek látni. Így amikor a gazdasági tevékenység váratlan kárt okoz valamiféle környezeti értékben, ezt ’negatív externáliának’ hívjuk, hangsúlyozva a környezet helyét a modern tudat perifériáján.

Nem csoda, hogy a fejlődés hagyományos felfogása a környezetet az emberi ügyek egyfajta háttérfüggönyeként kezeli! A környezet esztétikailag tetszetős lehet, de feláldozható a gazdasági nyomás hatására. A környezeti érték elvesztését még mindig egy szerencsétlen, de többnyire szükséges ’ügyletnek’ tekintik a gazdasági növekedés fejében. Az elcsépelt régi közmondás, hogy a ’fejlődést nem lehet megállítani’, egész jól megragadja az uralkodó etikát.”

Az Ökológiai lábnyomunk című könyv más alaptételből indul ki. Szerzői úgy okoskodnak, „hogy az emberi vállalkozás nem különíthető el a természeti világtól még a fejünkben sem, mert nincs ilyen elkülönülés a természetben. Az energia- és anyagáramok vonatkozásában egyszerűen nem létezik ’ott kinn’ – az emberi gazdaság az ökoszféra teljes mértékben alárendelt alrendszere.”
Megállapítják: „Tény, hogy a gazdasági termelés-fogyasztás-szennyezés körfolyamat révén az emberiség jelentős – s gyakran uralkodó – fajjá vált a bolygón gyakorlatilag minden lényeges ökológiai rendszerben. Az alaptétel, hogy ’az emberi társadalom az ökoszféra alrendszere’, és az emberi lények a természetbe ágyazva élnek, olyan egyszerű, hogy általában elkerüli az emberek figyelmét, vagy elutasítják, mint túl nyilvánvaló ahhoz, hogy figyelemre méltó legyen. Azonban e ’nyilvánvaló’ éleslátás komolyan vétele valamiféle mély következtetéshez vezet. Az ökológiai valóság politikai vonzatai sokkal mélyebbre nyúlnak, mint a szennyezés fokozott ellenőrzésének és a környezet jobb védelmének a sürgetése, melyek mindegyike az elkülönültség mítoszát erősíti.
Ha az ember része a természet építményének, a ’környezet’ nem puszta színpadi háttérfüggöny, hanem maga a darab. Az ökoszférában élünk, az emberiség függ a természettől és nem fordítva.”

Következtetésük rámutat a jelen és a közeli jövő legfőbb feladatára: „A fenntarthatóság megköveteli, hogy a hangsúlyt eltoljuk az ’erőforrásokkal való gazdálkodásról’ az önmagunkkal való gazdálkodásra, hogy megtanuljunk a természet részeként élni.”

Kun András

Az idézetek forrása: Wackernagel, M., Rees, W.E. 2001: Ökológiai lábnyomunk. Hogyan mérsékeljük az ember hatását a Földön? Föld Napja Alapítvány. 15-16. oldal

Hagyj üzenetet

1%
Az Öko-völgy Alapítvány adószáma:
18786435-1-14

2017-ben 403.431 Ft felajánlás segíti ismeretterjesztő tevékenységünket. Köszönjük!
Tanfolyamaink
Legközelebbi időpontok:
2017. november 25.
2017. december 2.
2018. január 20.
Keresés
Webshop
Ökovölgy hírlevél
E-mail cím:*
Név:*
E-mail cím újra:*
Kisfilmek
“Az étel nem a boltból származik.” Film Sivaráma Swamival Rovarpusztító rozsdafarkúak biokertünkben – kisfilm

Kiadványaink
Szakdolgozóink
Az Öko-völgy Alapítvány konzultációs segítségével eddig 48 hallgató védte meg szakdolgozatát.
Védjegy használati jog
Idézet
"Hogyha gabonát termelsz, és azután megeteted az állatokkal, majd pedig megeszed az állatokat, az eredeti gabona energiájának 90%-át elveszíted."
Dr. David Archer (a geofizikai tudományok professzora, Chicagoi Egyetem)