Sölétormos Jenő (Gaura Sakti dász), Krisna-völgy elnöke, és Gömöri Sándor (Rádhárádya dász) gazdasági vezető közösen megtartott előadása a II. fenntarthatósági konferencián (Siófok-Somogyvámos, 2009. október 15.)
A több részletben, kisfilmeken megtekinthető előadás alapján képet kaphatunk arról, hogy miképpen teremthető meg a fenntarthatóság a gyakorlatban, és hogy Krisna-völgy gazdasági szempontból milyen eredményeket ért el.

Gömöri Sándor előadásának összefoglalója a gazdasági fenntarthatóságról:

A társadalmi, szociális és gazdasági fenntarthatóság hármasból utóbbi talán a legkönnyebben elérhető és fenntartható aspektus, ugyanakkor rendkívül érzékenyen reagál a másik kettő változására.
A gazdasági fenntarthatóságnak különböző szintjei vannak. Az első a működési fenntarthatóság szintje, amely azt jelenti, hogy az adott közösség tevékenységéből származó bevételeivel képes fedezni a működéséhez szükséges költségeket. A második szint a bővítési fenntarthatóság szintje, amikor a közösség bevételei a működésen felül a bővítésekre, beruházásokra is elegendőek. A harmadik a tartalékolási szint, amikor az előzőeken felül a közösség képes pénzügyi és természetbeni tartalékokat képezni.

A három gazdasági fenntarthatósági szint mindegyike két-két alszintre tagolódik. Mindhármon belül megkülönböztethetjük az önfenntartás és az önellátás alszintjeit. Az önfenntartási szintek esetében a közösség nem állít elő saját maga minden, a működéséhez feltétlenül szükséges és nélkülözhetetlen jószágot, de képes ahhoz hozzájutni – többnyire kereskedelmi tevékenységeken keresztül. Az önellátási szintek esetében a közösség saját maga állítja elő, termeli ki a szükséges árukat, termékeket, eszközöket.

Miután definiáltuk az egyes gazdasági fenntarthatósági szinteket, meg kell vizsgálnunk azt is, hogy miként értékelhető egy adott gazdaság ereje, működési eredménye. A jelenleg általánosan használt gazdasági mutatószámok (GDP, tőzsdeindexek, infláció, stb.) egyrészt csekély kapcsolatban vannak a valósággal, másrészt túlságosan összetettek. A természetben kifejezhető és egyértelmű mutatószámok a legalkalmasabbak a gazdasági folyamatok tényleges mérésére és kifejezésére. Például a nemzetközi árutőzsde alakulásától függetlenül ugyanannyi embert lehet jóllakatni 1 tonna búzával.

Ha ezekkel az általánosan használt mutatószámokkal szeretnénk értékelni Krisna-völgyet, akkor az adatok magukért beszélnek. Krisna-völgyben a munkanélküliségi ráta 0%, az egy főre jutó GDP 22 ezer dollár (a magyar átlag 146%-a) az inflációs ráta a magyar ráta 10-30%-a.
Ezek helyett a mutatószámok helyett azonban olyan mutatószámokat kell alkotnunk, adoptálnunk, amelyek a tényleges gazdasági és termelési folyamatok összefüggéseit mutatják. Ezeknek a mutatószámoknak közvetlen kapcsolatban kell állniuk az 5 alapvető és a 3 kiegészítő emberi szükséglettel. Ezek az élelmiszer és víz, lakás, ruha, oktatás, egészség, fűtés és világítás, szállítás és művészet.

Egy gazdasági rendszer mindig egy szervezeti felépítést szolgál ki. A Krisna-völgyi közösség tevékenységeit egy egyházi jogi személy, két alapítvány, egy általános iskola és 3 gazdasági társaság üzemelteti. A döntési mechanizmus csúcsán az igazgatótanács áll. Az igazgatótanács tagjai egy-egy terület felelősei. Az igazgatók munkájukat az osztályvezetőkön keresztül valósítják meg. Egy osztály egy tevékenységet működtet. Krisna-völgyben 40 osztály 9 igazgatóságba sorolva működteti a különböző tevékenységeket.
A tevékenységek, a szervezeti felépítés és a célok ismeretében lehet konkrét választ adni a gazdasági fenntarthatóság elérhetőségének mikéntjére. Általános elvek a helyi lehetőségekkel és adottságokkal való gazdálkodás, valamint a saját alapvető szükségletek kielégítésére való törekvés.

A kisfilmek megtekinthetők itt:
1. rész
2. rész
3. rész
4. rész
5. rész

Az előadás vetített anyaga megtekinthető itt