Hogyan lettem vegetáriánus?

hogyan-lettem-vegetarianusAz alábbiakban olyan érdekfeszítő önvallomást olvashatunk, amely egy olvasói levélre válaszként született, és szerzője húsz éve laktovegetáriánus módon táplálkozik.

Jól emlékszem, húsz évvel ezelőtt számomra is milyen hihetetlennek és megvalósíthatatlannak látszott, hogy leszokjam a húsevésről. Már akkor is állatvédő beállítottságú voltam, és megkönnyeztem, mikor arról hallottam, hogy bánnak a bálnákkal a bálnavadászok, és hogy menthetetlenül pusztulnak ki fajok a Földön. Volt egy saját nimfapapagájom is. Mandarinnak neveztük el az arcán lévő piros foltok alapján – ha hívtam, akkor a vállamra szállt. Voltak hörcsögeim is (egy fehér és egy barna mintás), akiket szintén nagyon kedveltem, bár ezek kevésbé voltak aktívak.

Így szíven ütött, mikor tudomást szereztem róla és mélyebben belegondoltam, hogy hozzánk közel, a vágóhidakon milyen borzalmas tömegmészárlást végeznek nap mint nap az ártatlan háziállatok körében. Nem éreztem erőt ahhoz, és nem láttam gyakorlati valószínűségét, hogy leszokjam a húsevésről, de a dolog szöget ütött a fejembe.

Később találkoztam “csodabogár” vegetáriánus emberekkel és Krisna-hívőkkel is, akik alapvetően vallási indíttatásból nem ettek húst. A legjobban az lepett meg, hogy mindannyian energikus, vidám emberek voltak, egyáltalán nem “besavanyodott” figurák, amilyennek korábban a vegetáriánusokat képzeltem.
Azt gondoltam, hogy biztosan állandóan a bevitt kalóriamennyiséget kell számolgatniuk, ezért állandóan kockás füzettel a hónuk alatt, beesett arccal járkálnak, de egyáltalán nem ez volt a helyzet.

Ahogy néhányszor olyanoknál vendégeskedtem, akik már elsajátították a húsmentes főzés csínját-bínját, arról is meggyőződtem, hogy nagyon laktatóan lehet ezen a módon táplálkozni. A vegetáriánus kultúra nem csupán annyit jelent, hogy elhagyjuk a húst az ismert ételekből, hanem egy egész – vagy több egész – gasztronómiája van az ilyen étkezésnek a különböző kultúrákban. Egyúttal nagy lelkiismereti megkönnyebbülést éreztem, mikor belegondoltam, hogy miattam már nem kell ártatlan állatok nyakát elvágni.

A családommal szerencsém volt, mert anyukám is hajlott az erőszakmentes étkezésre, így hamar kidolgozta az erre alkalmas receptgyűjteményét, és így mi mindig ilyen ételeket ettünk. Egyébként pedig azt tapasztaltam, hogy az olyan családokban, ahol igazi szeretet uralkodik, az emberek tiszteletben tartják egymás étkezési szokásait, sőt segítik is egymást. Például mikor hazalátogatok Egerbe (én Budapestem lakom), még az apukám is mindig vegetáriánus finomságokkal szokott várni, bár ő továbbra is szokott húst enni.

Számomra egy fokozatos út volt, ahogy leszoktam a húsevésről, és sokat jelentett ebben azoknak az embereknek a társasága és barátsága, akik már régóta így éltek, és egyszerűen élő és vonzó példával szolgáltak a számomra, hogy mindez nem lehetetlen.

Mivel egy olyan kultúrában nőttünk fel, ahol az állatok – minden állat! – szeretete, tisztelete és az erőszakmentesség sajnos nem mindennapos értékek, ezért itt egy kicsit nehezebb az áttérés. De azt mondják, hogy ahol szándék van, ott út is van – vagyis megnyílnak a lehetőségek.

Anyagilag nem jön ki az ember rosszabbul, ha nem eszik húst, sőt gyakran olcsóbban meg tudja oldani az étkezést, hiszen a hús a legdrágább “alapanyag” (bár szegények nem akartak alapanyaggá válni)… Ha az ember főleg szezonális zöldségekre és gyümölcsökre támaszkodik, nem a mirelitre és a primőrökre, akkor csökkenthetőek a kiadások.

Ajánlom a figyelmébe egyébként egyik kedves kolléganőm blogját, ahol sok gyakorlati tanáccsal és ízletes receptekkel szolgála azok számára, akik ki akarják próbálni a vegetáriánus ételeket, vagy csak ilyeneket fogyasztanak: http://vegavarazs.hu. Nemrégiben egy közérthető és praktikus szakácskönyvet is kiadott a témában.

Nagyon imponáló számomra, hogy Ön is keresi a tökéletesedésre való lehetőséget, és biztos vagyok benne, hogy sok téren nálam előrébb tart ebben. Bár az ember önmagában gyenge, az erősebb lelkek példája és társasága, valamint az ima ereje segítségével több dolgot tud véghezvinni, mint amit bármikor gondolt magáról.

Szívből kívánom, hogy találja meg azt a megoldást az életében, ami az Ön számára a legkényelmesebb, kivitelezhető, és a lehető legkevesebb erőszakkal jár ebben a durvaságokkal már sajnos amúgy is túlterhelt világban.

Szeretettel és üdvözlettel:
Ísvara Krisna dász
(Tasi István)

3 hozzászólás to “Hogyan lettem vegetáriánus?”

Hagyj üzenetet

1%
Az Öko-völgy Alapítvány adószáma:
18786435-1-14

2017-ben 403.431 Ft felajánlás segíti ismeretterjesztő tevékenységünket. Köszönjük!
Tanfolyamaink
Legközelebbi időpontok:
2017. november 25.
2017. december 2.
2018. január 20.
Keresés
Webshop
Ökovölgy hírlevél
E-mail cím:*
Név:*
E-mail cím újra:*
Kisfilmek
“Az étel nem a boltból származik.” Film Sivaráma Swamival Rovarpusztító rozsdafarkúak biokertünkben – kisfilm

Kiadványaink
Szakdolgozóink
Az Öko-völgy Alapítvány konzultációs segítségével eddig 48 hallgató védte meg szakdolgozatát.
Védjegy használati jog
Idézet
"Úgy tékozoltuk bolygónk természeti kincseit, a levegőt és a vizet, mintha nem lenne holnap, s így már nem is lesz."
Kurt Vonnegut