Régebben még volt hová menni

regebben-meg-volt-hova-menniHa az egész térségre a mostaninál szárazabb éghajlat köszönt, akkor már sokkal nehezebb feltételek között kereshetjük a kiutat Hasznos lenne legalább a kiszámítható kockázatokra felkészülni – állítja Borhidi Attila ökológus akadémikus, aki szerint a tudomány kínál ugyan fogódzót a kármentéshez, ám ezt a törekvést a döntéshozók részéről csak mérsékelt érdeklődés kíséri.


– Bár a klímaváltozás kérdése a 90-es évek óta folyamatosan napirenden van, a vita újra és újra visszatér az alapkérdéshez: valóban melegszik a Föld klímája?
– Az alapkérdésre létezik egy nagyon egyszerű “alapválasz”. A földi élővilág évmilliókon keresztül széncsapdaként működött. A növények kivonták a szén-dioxidot a légkörből, a növényi és állati szervezetek széntartalmának jelentős része idővel a talajba, illetve a mélyebb rétegekbe került, és eltemetődve kiiktatódott a szénkörforgásból. Az utóbbi 200 évben az emberi civilizáció legalább 200 millió év elásott széntartalékát juttatta vissza a légkörbe, amivel megnövelte a szén-dioxid-koncentrációt, és ezen keresztül a levegő hőtartalékait is.

– E teóriát nem befolyásolja az az újabb keletű felfedezés, amely szerint a föld mélyében lévő kőolaj és földgáz egy része más úton, az őslégkör metánjából is létrejöhetett?
– Nem nagyon. Az ismert kőolajtelepek zöme fosszilizálódott maradványokat is rejt, ott a keletkezés módjáról nem kell töprengeni. Még egyértelműbb a kérdés a széntelepek esetében, amelyek az ipari korszak nagy részében az energiafelhasználás alapját jelentették.

regebben-meg-volt-hova-menni_2– Ha ez ennyire világos és egyértelmű, akkor hogyan lehet mégis – olykor politikai színezetű – tudományos viták tárgya a klímaváltozás, illetve az, hogy mekkora szerepet játszik benne az ember?
– A szén-dioxid-feldúsulás és a melegedés folyamata nem egyenletes, van benne jelentős fluktuáció, ami becsapóssá, többféleképpen értelmezhetővé teszi a jelenséget. A földi időjárási rendszer önszabályozó, sokféle visszacsatolási mechanizmus működik benne, vagyis a hirtelen, nagymértékű változások kiegyenlítésére törekszik. Az viszont bizonyos, hogy hosszabb távlatban a középértékek trendje a globális átlaghőmérséklet növekedését mutatja.

– Hogyan lesz ebből a trendből egy-egy földrajzi régióra vonatkozó konkrét klímaprognózis?
– Az előrejelzések különféle számítási modellek alapján készülnek, amelyekben a matematika, az időjárási megfigyelések, a múltbeli adatok és az elméletek különböző súllyal esnek latba, ennek megfelelően a végeredményük is eltérő. Csak a Kárpát-medencére három komoly klímaszcenárió létezik. A gondot ott látom, hogy az előrejelzési technika a közvetlen időjárás-prognózisra van kihegyezve, nem az éghajlat általános változására. Azt például nem vesszük számításba, hogy az Európa időjárását meghatározó nagy ciklonrendszerek egyensúlya is eltolódott. Régebben rendszerint az izlandi ciklon hozta a csapadékot északnyugatról – ha jött a ciklon, tudtuk, hogy országos eső lesz. Ezt most is rendszeresen beígérik az előrejelzések, de a csapadék gyakran nem jut el a déli országrészig, mert a másik, a meleget hozó azori ciklon hatása erősebb. Az egyensúly eltolódásából az is következik, hogy míg korábban a Duna vízgyűjtője volt csapadékosabb, azaz onnan érkezett a több és nagyobb árhullám, mostanában a Tisza vízgyűjtője kap több esőt, és a Tisza völgyébe érkezik gyakrabban az áradás. Az alföldi, száraz időjárású zóna kiterjedése megnőtt, ma már egészen Keszthelyig tart, amit a növényökológiai vizsgálatok és a Balaton kiszáradó lápjai jeleznek.

– A múltba nézés mennyiben alkalmas a jövőbeli változások előrejelzésére?
– Korábban a Kárpát-medencében az aszályos és az erősen csapadékos időszakok rendre kiegyenlítették egymás hatását, ma viszont ez a kiegyensúlyozó ciklikusság sokkal kevésbé érvényesül. 1946 és 1949 között volt egy négyéves szárazság, amikor még a viszonylag mélyebb láptavak is – mint amilyen a Baláta-tó – kiszáradtak. Aztán 1950 és 1952 között megérkezett a hiányzó csapadék, a víz visszatöltődött. Mostanra módosult a tendencia: a tapasztalatok azt mutatják, hogy három aszályos évre nagyjából egy csapadékos esztendő jut.

– Az ön szűkebb szakterülete a növényvilág és a klíma kölcsönhatásainak vizsgálata. Ezt – azaz például az erdőövek időjárási zónákat követő vándorlását – a laikusok több emberöltő alatt lezajló, szinte észrevétlen változásnak gondolják.
– Az átalakulás sebessége sokszor a szakértőket is meglepi. Az olyan tartós ökológiai rendszerek, mint amilyenek például a nyugat-magyarországi bükkösök, elméletben jól ellenállnak a kisebb klimatikus változásoknak. A valóság azonban az, hogy éppen az egészségügyi ellenálló képességük rendül meg a leggyorsabban. Fogékonyak lesznek olyan betegségekre, amelyeket korábban legyőztek, és új kártevők is megjelennek, amelyeket előzőleg épp a hűvösebb klíma állított meg az erdőöv határánál. Ma már a soproni lucosok, a zalai bükkösök is szuvasodnak, pedig ott a szú kártétele régebben szinte ismeretlen volt. A fa minősége a külső feltételek romlása, illetve az állati kártevők tömeges megjelenése miatt gyengül, a hozam csökken, akár egy-két évtizeden belül is. Ráadásul a növényzet maga is visszahat a klímára, amelyben él. Korábban sokat kutattam trópusi vidékeken, és magam is tapasztaltam: az este kimosott nadrágom az erdőszélre kiakasztva reggelre megszáradt, az erdő belsejében viszont vizes maradt és megpenészedett – ennyit számít a növények klimatizáló hatása. Ha az erdőt kivágják, az esők lemossák a legfelső, termékeny talajréteget, a megmaradó váztalaj fölött viszont már egy másik, száraz és sivatagos időjárás alakul ki.

– Tud még hasonló, nagy biztonsággal megjósolható következményeket említeni?
– Szinte bizonyosra vehető, hogy a frontváltozások sebessége és intenzitása nő, a hurrikánok, tájfunok pusztító ereje komolyabb lesz. Ez nemcsak a klímaváltozásból adódik, hanem a légkör szennyeződéséből is: a levegőbe került rengeteg fémpor és ásványi anyag miatt csökken a légtömegek fajhője, vagy más néven hőtehetetlensége, sokkal gyorsabban lehűl vagy felmelegszik a levegő, ami kedvez az extrém időjárási helyzetek kialakulásának.

regebben-meg-volt-hova-menni_3– Említette, hogy a Kárpát-medencére több klímaforgatókönyv is született. Melyik tűnik ezek közül a legvalószínűbbnek?
– A kutatók most a kelet-balkáni szcenárió megvalósulásának adják a legnagyobb esélyt. Vagyis körülbelül 1,5-2 Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés várható. Ez nagyjából a bulgáriai Marica-völgy száraz, meleg éghajlatát jelenti, kiegészítve a környező hegyvidék nedvesebb, csapadékosabb időjárásával. A helyiek jól alkalmazkodtak ehhez a kettősséghez: felfogják a hegyekből érkező vizet, és öntözéses üvegházi gazdálkodást folytatnak, egész Európába jut innen primőr zöldség és gyümölcs. Hasonló megoldásokat mi is alkalmazhatnánk – ezért érzem nagy hibának, hogy gyakorlatilag leálltak a Vásárhelyi-terv tározóépítési beruházásai. Már most meg kellene kötni azokat a vízjogi egyezményeket is, amelyek garantálják, hogy a határon túlról el is jut hozzánk a víz. Ha az egész térségre ráköszönt egy a mostaninál szárazabb éghajlat, akkor már csak tűzoltás jelleggel, sokkal nehezebb feltételek között kereshetjük a kiutat.

– Újabb publikációiban sokszor a társadalmi konfliktusok katalizátoraként, rendészeti kérdésként beszél a klímaváltozásról. Ez a szemlélet a múltbeli tapasztalatokra vagy inkább a prognózisokra támaszkodik?
– A régebbi történelmi korokban is voltak klimatikus indíttatású népvándorlások, valószínűleg a mi őseinket is egy nagy ázsiai szárazosodás indította útnak. Csakhogy akkor még voltak szabad térségek is, volt hova menni – és így sem összeütközések nélkül zajlott a költözés. A mai túlnépesedett világban minden népmozgás szükségszerűen éles konfliktusokkal jár. Ez már jelenleg is látszik, hiszen a vándorlás megindult, bár a jellege alapvetően eltér a korábbiaktól. Most nem egész nemzetek vagy népcsoportok kelnek útra: inkább csak a leggazdagabbak menekülnek el a változó klíma elől, akik meg tudják vásárolni azokat a területeket, ahol kedvezőek az életfeltételek. Az előrejelzések szerint a klímaváltozás miatt a Földközi-tenger keleti medencéje kiszárad, az északnémet és a lengyel tengermellék pedig új Riviérává válhat – a tengerparti fejlesztéseket célzó tőke pontosan ebbe az irányba vándorol.

– Hogyan lehet felkészülni az esetleges időjárási katasztrófákból adódó konfliktusokra?
– Jelenleg 25 millió ökológiai menekültet tartanak nyilván, a számuk a század közepére a 200 milliót is elérheti – ez az USA mai lakosságának kétharmada. A migrációs hullámok fogadására ma még elképzelés sincs, mint ahogy a mostaninál súlyosabb és gyakoribb időjárási vészhelyzetekre sem vagyunk felkészülve. A várható kríziseket a fontos közüzemi szolgáltatók állami kézben tartásával, vagy indokolt esetben a visszavásárlásával könynyebb kezelni. Amikor hiánycikk a víz, akadozik az áramszolgáltatás, nagy tömegeket kell menekíteni, akkor a felelősség az államé, és jobb, ha a döntési jog is ugyanott van. Fejleszteni és decentralizálni kell a katasztrófavédelmet, ez aligha szorul magyarázatra, mint ahogy a vízügyi szolgálat és a tűzoltóság megerősítését sem kell indokolni. A bűnüldöző apparátust a tömegoszlatás helyett olyan rendészeti feladatokra kell alkalmassá tenni, mint amilyen a kitelepítések irányítása vagy a személy- és vagyonvédelem katasztrófák esetén – legutóbb New Orleans példája mutatta meg, hogy egy-egy ilyen eset a gazdagabb országok rendőreit is megoldhatatlan helyzetek elé állíthatja.

A cikk forrása: www.nol.hu

Hagyj üzenetet

1%
Az Öko-völgy Alapítvány adószáma:
18786435-1-14

2017-ben 403.431 Ft felajánlás segítette ismeretterjesztő tevékenységünket. Köszönjük!
Tanfolyamaink
Tanfolyamaink listája innen elérhető

Keresés
Webshop
Ökovölgy hírlevél
E-mail cím:*
Név:*
E-mail cím újra:*
Kisfilmek
“Az étel nem a boltból származik.” Film Sivaráma Swamival Rovarpusztító rozsdafarkúak biokertünkben – kisfilm

Kiadványaink
Szakdolgozóink
Az Öko-völgy Alapítvány konzultációs segítségével eddig 53 hallgató védte meg szakdolgozatát vagy doktori értekezését.
Védjegy használati jog
Idézet
„A régieket nem szabad lebecsülni. Mérhetetlenül okos emberek voltak, sok tekintetben okosabbak, mint mi. Nagy előnyük volt fölöttünk, hogy olyan alkalmakra is gondoltak, amikor az idő nem kifogástalan.”
Hamvas Béla