Sárdi Katalin professzor asszony (Pannon Egyetem, Georgikon Kar) előadásának összefoglalója. A III. Fenntarthatósági konferencia első napján elhangzott előadás letölthető teljes hanganyaga
A természetes erőforrások védelmének kérdése, a törvényi szabályozás néhány évtizedes múltra tekint vissza, de jelentősége – több, sokakban komoly aggodalmat is kiváltó ok folytán – egyre nagyobb ütemben növekszik. A Global Footprint Network számításai alapján a Föld lakossága ebben az évben augusztus 21-i dátummal érte el a biokapacitás, tehát a fenntarthatóság határát. Az egy főre jutó termőföld az elmúlt évtizedekben világszerte csökken, a gyors népesség-növekedésű régiókban még nagyobb ütemben. A jövőbeni kilátásokat tovább rontja a termőtalaj pusztulása, degradációja.
A talajpusztulás globális probléma, okai lehetnek természetes jelenségek, de a talajvesztés gyorsulásának fő oka az emberi tevékenységre vezethető vissza. A természeti okok elsősorban a víz és a szél által kiváltott hatásokat jelentik, ez a geológiai talajpusztulás. Az antropogén hatások – az emberi tevékenység következtében – gyorsabb ütemű talajvesztést idéznek elő.
A talaj degradációja fizikai, kémiai és biológiai leromlással jár. A talajdegradáció globális szintű felmérését végző szervezet, a GLASOD (Global Assessment of Soil Degradation) az elmúlt 50 év hatásának vizsgálata az alábbi arányokat tükrözte:
Az erózió által károsított területek nagyságának sorában a megyék közül éppen a Konferencia helyszíne, Somogy megye áll az első helyen, 320 000 ha területtel, melyet Veszprém (247 000 ha) és Borsod-Abaúj Zemplén megye (224 000 ha) követ.
Hangsúlyozni kell, hogy a termőföld védelme, a talajpusztulás megelőzése összehangolt, közös erőfeszítéseket kíván! A fenntartható földhasználat további fejlesztéséhez az alábbiakban van szükség jelentős előrelépésre: a rendelkezésre álló adatbázisok javítása, adaptív kutatómunka, társadalmi-ökonómiai elemzések, intézményi háttér erősítése, környezetvédelmi és konzervációs stratégiák, valamint a technológiai transzfer és infrastruktúra területén.
A talajpusztulás megelőzésére számos nemzetközi szervezet keretében ill. támogatásával folynak vizsgálatok, kísérletek. Néhány ismert példa: OECD, FAO, ECAF (European Conservation Agriculture Federation, WASWC (World Association of Soil and Water Conservation).
A megelőzés egyik lehetősége a művelés nélküli gazdálkodás (No-tillage and Conservation Agriculture), globális szinten kb. 95 millió ha-on folyik, ennek mintegy 47%-a Latin-Amerikában, 39%-a az USA-ban és Kanadában, 9%-a Ausztráliában és csupán 3,9%-a a világ többi régiójában, beleértve Európát, Afrikát és Ázsiát. Az arányokból világosan látható, hogy kontinensünkön nagy a lemaradás, annak ellenére, hogy az EU közös agrárpolitikája: az erózió elleni védelem intézkedései a „Helyes gazdálkodási gyakorlat” előírásai között kiemelkedő fontossággal szerepelnek. (A legfontosabbak: a 12%-nál meredekebb lejtésű területeken kapás kultúrák termesztése tilos. A tavaszi vetésű növények vetéséig a talaj borítottságát (lefedettségét) biztosítani kell. Szintvonalas talajművelést kell alkalmazni, a már meglevő teraszokat, a természetes zöld növénysávokat meg kell őrizni, valamint a talaj megnyitását eredményező művelést követően talajt lezáró műveletet kell alkalmazni).
Az erózió elleni védelem számos módja ismert, köztük a műszaki védelmet nyújtó beavatkozások, legfontosabbak azonban az agronómiai talajvédelem eljárásai, melyekkel a talajpusztulás megfékezhető, vagy meg is előzhető. A megfelelő művelési ág megválasztásával (a termőréteget védeni képes növényállomány kialakításával), a lejtő irányra merőleges sorok, teraszok kialakításával jelentősen lecsökkenthető a talajvesztés mértéke.
A talaj védelmét szolgáló növényi sorrend alkalmazásával – amely szintén nem újdonság – külön költségek nélkül érhetünk el látványos eredményeket. Régóta ismert tény, hogy a sűrű növényállomány, a gyepesítés, a füveshere és egyes pillangós növények (pl. lucerna, herefélék) nagyon jó hatásfokkal mérséklik a termőréteg-vesztést. A gabonafélék hatása közepes, a tavaszi vetésű takarmánykeverékek és a nagyobb sortávolsággal termeszthető pillangósoké gyengébb. A tág térállású, nagy sortávolságot igénylő kukorica, napraforgó, burgonya, valamint a lejtővel azonos irányú sorokkal kialakított szőlő- és más ültetvények esetében a víz hatására kialakuló talajvesztés mértéke a legnagyobb.
A növekvő népesség élelmiszer-szükségletét hosszú távon csak a termőtalaj védelmének biztosításával lehet megoldani. A témában érintett, felelősen gondolkodó szakemberek véleménye szerint ezt csak az integrált tápanyag-gazdálkodással érhetjük el. Ennek során a talaj termékenységének szinten tartását a rendelkezésre álló állati és növényi eredetű szerves tápanyag-források mellett, – szükség szerint – a környezetet nem károsító ásványi eredetű anyagok felhasználásával biztosítjuk (ezek – bár műtrágya néven ismertek, – a közhiedelemmel ellentétben nem természetidegen anyagok, nevük az ipari előállításra utal és jelentős részük az ökológiai gazdálkodásban is engedélyezett pl. különböző káliumtartalmú ásványok).
Az élelmiszer-igény kielégítésére – elsősorban gyors növekedésű zöldségféléknél – sok évtizedes tapasztalatokra alapozva és egyre fejlettebb technológiákat alkalmazva, hatékony és környezetkímélő megoldást jelent, mintegy kiegészítésként a talaj nélküli termesztés, elsősorban a vízkultúra (hidropónia) alkalmazása, amely a jövőben várhatóan még nagyobb szerepet kap.
Végül az alábbiakat szeretném hangsúlyozni: a mezőgazdasági termelés során évszázadok óta meglevő tapasztalatokat, a természettel harmóniában élő elődeink tudására támaszkodva – kiegészítve az azóta elért újabb eredményekkel – közös erőfeszítésekkel visszafordíthatók vagy legalábbis lefékezhetők a termőtalajt súlyosan veszélyeztető folyamatok.
Mottó: „Ne feledd, hogy a talajon nemcsak állsz, hanem élsz is” (Stefanovits Pál akadémikus)
Letölthető teljes hanganyag itt (mp3, 15,2 Mbyte)
