A tehénvédelem és az állattartás között lényeges különbség van. A Krisna-völgyi tehenészetbe látogatók gyakran rákérdeznek erre; felfigyelnek rá, hogy Krisna-völggyel kapcsolatban csak a tehénvédelem szót használjuk.

A különbség a két dolog céljában van. Az állattartás alapja az, hogy miként használjuk ki az állatokat úgy, hogy közben semmibe vesszük érző élőlény voltukat. A cél a lehető legnagyobb haszon. A tehénvédelem esetében már maga a kifejezés is azt sugallja, hogy itt másról van szó. Ahogy a földet, a teheneket is anyaként tiszteljük, hiszen gondoskodnak számunkra a tejről, amely nagyon fontos élelmiszer, és a védikus áldozatokhoz is elengedhetetlen.
A tehenek Krisna kedvenc állatai. Amikor Krisna megjelent ebben az anyagi világban, azt is megmutatta, hogyan kell védelmezni a teheneket. Emiatt mi is személyként kezeljük őket. Mindegyiknek külön neve van, hiszen mindannyian más-más személyiséggel, tulajdonságokkal rendelkeznek. Nem kihasználni akarjuk őket, hanem megfelelő módon gondoskodni róluk, amit pedig adnak, elfogadjuk.
E közvetlen egymásrautaltságból és kapcsolatból fakad, hogy életük végéig teljes felelősséget vállalunk értük. A legerkölcstelenebb dolognak tartanánk, ha öregkorukra vágóhídra küldenénk őket, csak mert tovább már nem „hasznosak” számunkra. Ugyanúgy nem tesszük ezt velük, ahogy az anyánkkal sem tennénk.
A mai társadalomban a bikák eleve esélytelenül születnek. Csakis valamelyik húsboltban végezhetik. A védikus kultúrában azonban olyan a kapcsolat velük, mint az apával. Gondoskodnak rólunk — akár az apa a családról —, s mi is gondoskodunk róluk. Segítenek a gabonatermesztésben, a földművelésben. Mi is dolgozunk ökrökkel, szántunk, vetünk velük, vagy éppen árut szállító szekerek elé fogjuk őket.

Mintegy négy évvel ezelőtt az önellátással kapcsolatos kutatásaim során egy nagyon fontos felismeréshez jutottam. Megértettem, hogy egy önfenntartó közösség hosszú távú fennmaradásához — a lelki tisztaságon túl — a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó szarvasmarhafajta megléte is elengedhetetlenül szükséges. Így kezdődött el a zebukkal kapcsolatos kutatásunk.
Ma Magyarországon már nagyon a bőrünkön érezhetjük az éghajlatváltozást. Az évi csapadék egyenetlen, és rohamosan csökken. A nyári időszakban pedig a hosszú aszályos hónapokat sosem látott hőhullámok teszik elviselhetetlenné. Ez az éghajlati változás nem csak bennünket, hanem az állatokat is megviseli. Nyáron például a nagy melegben a nyugati tehénfajták kevesebb tejet adnak, az ökrök pedig nem bírnak dolgozni, lihegve keresik az árnyékot.
A zebuk rendkívüli hő- és szárazságtűrő állatok, ezt segíti a tevéhez hasonló púpjuk is a marjuk fölött. Emellett azonban az is fontos, hogy a száraz időszakban a nyugati szarvasmarhák számára értéktelen gyomnövények rostanyagaiból a zebuk nemcsak hogy fenntartják a testüket, hanem tejet is termelnek. Meg kell még említenünk a betegségekkel és a parazitákkal szembeni különleges ellenálló képességüket is.
Ezek az ismeretek arra sarkalltak bennünket, hogy felkutassuk a számunkra legmegfelelőbb zebufajtát, s be is hozzunk néhányat az országba. A legnagyobb meglepetés ekkor ért minket. Hamarosan rá kellett döbbennünk, hogy az Európai Unióba semelyik olyan országból nem lehet szarvasmarhát importálni, ahol zebukat tartanak. Erre való kísérleteink során olyan nagy nemzetközi cégek is csődöt mondtak, mint a Semex, vagy az Alta Genetics. Bár a siker elég reménytelennek tűnik, pár vonalon még mindig próbálkozunk az importtal.
Európában szinte csak állatkertekben tartanak zebukat. Ott azonban régóta, már az 1800-as évek közepétől. Nagy szerencsénk volt, hogy nemrég egy kis francia magánállatkertben rábukkantunk néhány példányra. Gyorsan meg is szerveztük egy kis, másfél éves bika behozatalát. A kis bika nellore fajtájú, az indiai képeken az ő „felmenője” az, akinek a hátán az Úr Siva lovagol. A családi kapcsolat miatt Sivaráma Mahárája az Úr Siva bikája után Nandinak nevezte el a zebut. Nandira nagy feladat vár: ő lesz az apukája a következő öt évben a gosálánkban születendő kb. húsz bocinak. Nagy lesz a családja!

Így tehát a tehenészetünkben fajta-átalakító keresztezést folytatunk. A zebuk és a nyugati tehenek akadálytalanul keresztezhetőek, melynek során a zebu-gének alapvetően a dominánsak, jó tulajdonságaikat tehát gyorsan örökítik. Nandi érkezésével Krisna-völgy megalapításának 15. évében bizonyára egy új korszak kezdődik el önellátó gazdálkodásunkban.

Gaura Sakti dása