okoreroA tehénvédelem és az állattartás között lényeges különbség van. A Krisna-völgyi tehenészetbe látogatók gyakran rákérdeznek erre; felfigyelnek rá, hogy Krisna-völggyel kapcsolatban csak a tehénvédelem szót használjuk.

A különbség a két dolog céljában van. Az állattartás alapja az, hogy miként használjuk ki az állatokat úgy, hogy közben semmibe vesszük érző élőlény voltukat. A cél a lehető legnagyobb haszon. A tehénvédelem esetében már maga a kifejezés is azt sugallja, hogy itt másról van szó. Ahogy a földet, a teheneket is anyaként tiszteljük, hiszen gondoskodnak számunkra a tejről, amely nagyon fontos élelmiszer, és a védikus áldozatokhoz is elengedhetetlen.
A tehenek Krisna kedvenc állatai. Amikor Krisna megjelent ebben az anyagi világban, azt is megmutatta, hogyan kell védelmezni a teheneket. Emiatt mi is személyként kezeljük őket. Mindegyiknek külön neve van, hiszen mindannyian más-más személyiséggel, tulajdonságokkal tehenrendelkeznek. Nem kihasználni akarjuk őket, hanem megfelelő módon gondoskodni róluk, amit pedig adnak, elfogadjuk.
E közvetlen egymásrautap1120258ltságból és kapcsolatból fakad, hogy életük végéig teljes felelősséget vállalunk értük. A legerkölcstelenebb dolognak tartanánk, ha öregkorukra vágóhídra küldenénk őket, csak mert tovább már nem „hasznosak” számunkra. Ugyanúgy nem tesszük ezt velük, ahogy az anyánkkal sem tennénk.
A mai társadalomban a bikák eleve esélytelenül születnek. Csakis valamelyik húsboltban végezhetik. A védikus kultúrában azonban olyan a kapcsolat velük, mint az apával. Gondoskodnak rólunk — akár az apa a családról —, s mi is gondoskodunk róluk. Segítenek a gabonatermesztésben, a földművelésben. Mi is dolgozunk ökrökkel, szántunk, vetünk velük, vagy éppen árut szállító szekerek elé fogjuk őket.

Mintegy négy évvel ezelőtt az önellátással kapcsolatos kutatásaim során egy nagyon fontos felismeréshez jutottam. Megértettem, hogy egy önfenntartó közösség hosszú távú fennmaradásához — a lelki tisztaságon túl — a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó szarvasmarhafajta megléte is elengedhetetlenül szükséges. Így kezdődött el a zebukkal kapcsolatos kutatásup1140684nk.
Ma Magyarországon már nagyon a bőrünkön érezhetjük az éghajlatváltozást. Az évi csapadék egyenetlen, és rohamosan csökken. A nyári időszakban pedig a hosszú aszályos hónapokat sosem látott hőhullámok teszik elviselhetetlenné. Ez az éghajlati változás nem csak bennünket, hanem az állatokat is megviseli. Nyáron például a nagy melegben a nyugati tehénfajták kevesebb tejet adnak, az ökrök pedig nem bírnak dolgozni, lihegve keresik az árnyékot.
A zebuk rendkívüli hő- és szárazságtűrő állatok, ezt segíti a tevéhez hasonló púpjuk is a marjuk fölött. Emellett azonban az is fontos, hogy a száraz időszakban a nyugati szarvasmarhák számára értéktelen gyomnövények rostanyagaiból a zebuk nemcsak hogy fenntartják a testüket, hanem tejet is termelnek. Meg kell még említenünk a betegségekkel és a parazitákkal szembeni különleges ellenálló képességüket is.
Ezek az ismeretek arra sarkalltak bennünket, hogy felkutassuk a számunkra legmegfelelőbb zebufajtát, s be is hozzunk néhányat az országba. A legnagyobb meglepetés ekkor ért minket. Hamarosan rá kellett döbbennünk, hnandi_portre1ogy az Európai Unióba semelyik olyan országból nem lehet szarvasmarhát importálni, ahol zebukat tartanak. Erre való kísérleteink során olyan nagy nemzetközi cégek is csődöt mondtak, mint a Semex, vagy az Alta Genetics. Bár a siker elég reménytelennek tűnik, pár vonalon még mindig próbálkozunk az importtal.
Európában szinte csak állatkertekben tartanak zebukat. Ott azonban régóta, már az 1800-as évek közepétől. Nagy szerencsénk volt, hogy nemrég egy kis francia magánállatkertben rábukkantunk néhány példányra. Gyorsan meg is szerveztük egy kis, másfél éves bika behozatalát. A kis bika nellore fajtájú, az indiai képeken az ő „felmenője” az, akinek a hátán az Úr Siva lovagol. A családi kapcsolat miatt Sivaráma Mahárája az Úr Siva bikája után Nandinak nevezte el a zebut. Nandira nagy feladat vár: ő lesz az apukája a következő öt évben a gosálánkban születendő kb. húsz bocinak. Nagy lesz a családja!

Így tehát a tehenészetünkben fajta-átalakító keresztezést folytatunk. A zebuk és a nyugati tehenek akadálytalanul keresztezhetőek, melynek során a zebu-gének alapvetően a dominánsak, jó tulajdonságaikat tehát gyorsan örökítik. Nandi érkezésével Krisna-völgy megalapításának 15. évében bizonyára egy új korszak kezdődik el önellátó gazdálkodásunkban.

Gaura Sakti dása

6 thoughts to “Tehénvédelem kontra állattartás

  • Szakál Zsuzsanna

    Tanulmányaimmal kapcsolatban keveredtem az oldalra, de már másfél órája végeztem azzal, amit kerestem.Valahogy itt ragadtam.Ez a zebutenyésztés pedig már annyira megfogott, hogy összeszedtem magam, és megfogalmaztam néhány kérdést. Látom, hogy 2009-es a cikk.Nagyon érdekelne, hogy azóta mi lett a tenyészettel.Illetve az is elgondolkodtatott, hogy azt az utódot amit a szamár-ló fajta-átalakító keresztezésekor „kapunk”, öszvérnek nevezünk, a szarvasmarha-zebu esetében milyen nevet kap?
    Köszönöm: Zs.

    Válasz
    • revszilvia

      Azóta van több hibrid is, zebu-magyar tarka és zebu-tiroli borzderesek. Bűbájosak, szépek, erősek, stb. A legidősebb talán 2-3 éves lehet.
      A legtöbb bika lett, egy tehén született. Kíváncsian várjuk, hogy a tehén milyen minőségű tejet fog adni! Ha érdekelnek a részletek, a Krisna-völgyi tehenészek sokat tudnak mesélni róluk, nem tudom, el tudsz-e látogatni valamikor Somogyvámosra?
      A hibridizációról annyi, hogy a zebut egyesek külön fajként (Bos indicus) kezelik, mások csak külön alfajként (Bos taurus indicus), szóval a faji elkülönülés nem olyan egyértelmű, mint a ló / szamár esetén. A közös utóduk nemzőképes. Tudomásom szerint nincs magyar szó a hibridjükre, nem is jellemző magyar anyanyelvterületen a keresztezésük.
      üdv, Szilvia

      Válasz
  • Szakál Zsuzsanna

    Nagyon érdekelnének a részletek, köszönöm a választ.A közeljövőben mindenképpen meg fogom ejteni a látogatást.:-)

    Válasz
  • Juhász Ferencné

    Tiszteletem!
    Látom elég régiek a hozzászólások, nem tudom aktuális-e még a Zebu tartás Önöknél.
    Mi a családommal a múlt héten tudtunk két zebu üszőt és egy zebu bikaborjút hozni. A volt tulaj ridegtartásban tartotta őket így nem igen tudott tanácsot adni a közösségi nevelésükről. Sajnos Somogyvámos nekünk több száz km, így elutazni egyenlőre nem tudunk, de szívesen fogadnánk bármi tanácsot, valamint megosztanánk Önökkel a saját tapasztalatainkat ha érdekli Önöket.
    Ami nagyon fontos lenne most először az az emberhez való szokatás folyamata, valamint hogy az orvosi ellátást Önök hogyan oldják meg, hisz az országban nincs hivatalosan zebu szövetség aki marhalevelet kiállítana nekik.
    Válaszuket előre is köszönöm! Üdvözlettel: Krisztina

    Válasz
    • kunandras

      Kedves Krisztina!
      Aktuális a dolog!
      Krisna-völgyben jelenleg is egy tisztavérű zebu bika él, aki számos borjú apukája.
      Magánlevélben megírom tehénvédelmi központunk vezetőjének a telefonszámát. Kérem, őt hívja ez ügyben.
      Üdvözlettel:
      Kun András
      Öko-völgy Alapítvány

      Válasz
  • Szegedi Miklos István

    Állattartó vagyok.Lelki kín számomra,mikor vágóhídra küldöm az állatokat Mégisaújra és újra megteszem Miért, az átkozott pénzért ! Nem lehet, nem tudok kiszállni!

    Válasz

Leave a comment

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük